Informatika és tudomány

Napi Online

Lassan fújdogál a magyar szél

Hazai és külföldi befektetők országszerte több száz milliárd forintnyi szélerőműpark-beruházást szeretnének megvalósítani az elkövetkező években. Úgy tűnik, az engedélyeztetési eljárások is lendületet kaptak az elmúlt időszakban, ám az illetékes szakhatóságok, valamint a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. továbbra is óvatos a nagy ívű programokat illetően.

Jóllehet beruházókban továbbra nincs hiány - országszerte több száz milliárd forint értékű szélerőműpark-építésre készülnek hazai és külföldi befektetők -, úgy tűnik, a szakhatóságok és a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. változatlanul óvatos a hazai szélerőművek jövőjét illetően. Az MVM álláspontja szerint a hazai energiarendszer biztonsága érdekében a szélerőműprogramokat illetően egyelőre korlátozásokra van szükség, hiszen ha a szélerőművek tovább terjednek, a jelenlegi körülmények között a rendszer szabályozása megoldhatatlan.

Mindemellett az időjárásfüggő megújuló energiaforrások jelenleg drágák, mert az úgynevezett tartalék kapacitást is biztosítani kell. Ausztriától eltérően nálunk nincsenek olyan vízi erőművek, amelyek ezt a szabályozási tartalékot rugalmasan tudnák biztosítani. Az MVM-nek emiatt is határozott szándéka, hogy egy földrajzilag alkalmas helyen olyan szivattyús tározót létesítsen, amely megoldhatja ezt a problémát. Ha ez megvalósul, a jelenleginél nagyobb szerephez juthatnak a hazai szélerőművek.

A Magyar Energia Hivataltól (MEH) kapott információk szerint jelenleg Magyarországon közel 100 milliárd forint értékű szélerőmű-beruházás engedélyeztetése van folyamatban. A hivatal álláspontja szerint az elbírálás egységes és minden pályázóra egyaránt érvényes mérlegelési szempontok alapján történik. A hazai villamosenergia-hálózat jelenleg - további hálózatfejlesztés nélkül - mintegy 330-350 megawatt szélerőmű-teljesítmény integrálására képes. A kapacitási korlátok miatt a termelési engedélyeket 0,51-es szorzóval számolják, ami azt jelenti, hogy aki 100 megawatt kapacitást kíván létrehozni, az csak nagyjából a felére kap engedélyt. Ezt persze a legtöbb beruházó már a tervezéskor bekalkulálja.

Egy-egy program megvalósításához egyébként a különböző engedélyeken kívül úgynevezett hálózati csatlakozási szerződésre is szükség van, amelyben a helyi áramszolgáltató garantálja, hogy fogadni tudja a megtermelt áramot. A hazai áramszolgáltatók eddig már jó néhány beruházóval kötöttek ilyen szerződést. Azonban már arra is van példa, hogy csak akkor születik megállapodás, ha az építtető vállalja az átadóállomás megépítését, amelynek költsége akár százmilliós, sőt egyes esetekben milliárdos nagyságú is lehet, attól függően, hogy milyen kiépítettségű a helyi hálózat.

A beruházók egy részének az engedélyek kiadásával kapcsolatban az a véleménye, hogy egyesek könnyebben jutnak hozzá a szükséges papírokhoz és kvótákhoz, és elvtelen összefonódásokat, valamint diszkriminációt emlegetnek. Ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy az engedélyeztetési eljárás az utóbbi időszakban valamelyest felgyorsult, ám a kvótához jutás változatlanul rendkívül nehézkes. Több beruházó azt követően kap elutasító választ, hogy már több száz millió forintot költött az adott program előkészítésére, tervezésre és az engedélyek beszerzésére. Nem véletlen, hogy a kvótához jutottak egy része ma jelentős felárral árulja a szélerőmű-építés lehetőségét, az engedélyező hatóságokat pedig többen bíróság elé citálják.


A Békéswind Kft. mintegy 40 milliárd forintos költséggel Mezőtúron, Törökszentmiklóson, illetve a legújabb elképzelések szerint Mohács határában épít szélerőműparkot, az osztrák-német tulajdonban lévő Oekostrom-Windrise Kft. pedig - mintegy százmillió eurós beruházással - a Győr közelében lévő Kunsziget, valamint Kisfalud határában. Kunszigeten összesen 27, egyenként 2,5 megawattos energiatermelő egységet kívánnak felállítani. A beruházás megvalósításához szükséges terület már mindkét programnál rendelkezésükre áll.

Az osztrák Alternative Energie GmbH, a tulajdonában lévő társaság programjait saját erőből és hitelből kívánja finanszírozni. A cég egyébként a közelmúltban már tárgyalásokat kezdett az MVM-mel új villamosenergia-átadó állomások építéséről is. A német Voltwerk AG a Bács-Kiskun megyei Rém határában épít szélerőműparkot. A programban 25, egyenként 10 megawatt teljesítményű széltorony felállítása szerepel.

Az Ausztriában szélerőműparkok építésével és üzemeltetésével foglalkozó Ökoenergie GmbH, illetve annak magyar cége, a Windrise Hungary Kft. hét nyugat-dunántúli településen: a Győr-Moson-Sopron megyei Cirákon, Dénesfán, Gyúrón, illetve Répceszemerén, valamint három Vas megyei településen, Csánigon, Répcelakon, Vámoscsanádon kíván szélerőműprogramot megvalósítani. A tervezett beruházások értéke meghaladja a 60 milliárd forintot. Az áramot a Szombathelyt Győrrel összekötő új 400 kilovoltos távvezetékhez csatlakozva kívánják a hálózatba juttatni. Az Ökoenergie 2010-re szeretné befejezni mindkét programot, méghozzá úgy, hogy valamennyi érintett önkormányzat részesüljön az üzletből.

A szélerőműprogramokat egyébként szinte valamennyi érintett önkormányzat felkarolta, hiszen az adóbevételek növelésén túl a beruházók ingyenes áramellátást, illetve munkahelyteremtést is kínálnak a rendszerint nehéz pénzügyi helyzetben lévő kistelepülések számára.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Epikurosz #83
    Helló!
    Nem minden úgy van, ahogy írod. Érdems lenne elolvasnod a Wikipédián a szócikket. Ez a magyar, amely hiányos, de elvisz az angolra, amely rengeteg infót tartalmaz. Ha gondolod, hogy tévedtek a szerzők, akár bele is javíthatsz. Én nem vagyok szakmabeli, de nekem az ott leírtak eléggé megrágottnak tűntek.
  • Munkas #82
    Hát igen csak arrafelé még igen nagy a korrupció. Amit a nyugat adott az új szrkofág építésre, az szinte teljes egészében elment a „tervezésre”. Csináltak belőle egy szép filmet is, ahol előszeretettel mutogatják a réseket a meglévő szarkofágon, meg, hogy milyen szép lesz az új, ha még kapnak rá pénzt. De ez azért nagyon kevés volt a korábbi támogatóknak, és jelezték, hogy ilyen körülmények között nem szívesen folytatják a dolgot. Akkorra már amúgy is mindenhol megbuktak a zöld pártok, nem volt e cél mögött politikai támogatottság se. Meg általában rájöttek az emberek, hogy a zöld célok többsége még a gazdag országoknak is többe kerül, mintha máshová adnák a pénzt.
    Erre az ukránok demonstratívan sittre vágták majdnem az egész vezetést (volt honnét tanulniuk a módszert), és most megint megy a sírás, hogy újra kellene pénz. Az meg még nagyobb baj számukra, az amit én is említettem, hogy a környezet már inaktívabb mint mondjuk az USA megyényi területein (ahol a katonai nukleáris üzemek működtek/működnek). Azt is tudatosult a döntéshozókban, hogy szarkofágnak meg nem is kell tömörnek lennie, hiába vélik úgy a környezetvédők. Az meg csak a ráadás, hogy a radioaktív izotópok jelentős része már lebomlott az eltelt 20 év alatt. Ami van még az főként a Cs-137 és a Sr-90, de ezek a szarkofágból nem jönnek ki, ami a környezetben van az már nem igazán veszélyes.

    A másikról. Ezért van az, hogy az űrhajósok nagy része nagyobb dózisokat kapott, mint a csernobili likvidátorok akik az igen erősen sugárzó üzemanyag törmeléket lapátolták bele a nyitott reaktorba. Szóval nem érdemes összevetni a kettőt.
    Csernobil miatt teljes életünk alatt kb. 1 mSv dózis fogunk kapni. Egy év alatt a környezetből 3-5 mSv-et (ki hol él). Tehát már ennek a szórása is sokkal nagyobb, de pl. egy egésztest CT közel 10 mSv, sőt egy mezei mellkasröntgen is 0,1 mSv, de ha régebbi készüléket fogsz ki akkor több. Ha sok ásványvizet iszol (x km mélyről, ahol már jó sok a Ra), pár hónap alatt akkor is megiszod pluszban Csernobil többletét, és még sorolhatnám.
    Ez csak sima üzlet és feladatindoklás. Van pl. egy atomtörvényünk, aminek furcsa módon csak a mesterséges izotópokkal foglalkozó részeivel törődnek, annak ellenére, hogy a természetes nuklidok hatásából sokkal többet kap a nép.

    A kis dózisok sugárkockázatát meg még jó sokáig nem fogják hagyni módosítani. Kinek lenne jó? Akik foglalkoznak a témával azoknak biztos nem.
    Ha hirtelen a sugárveszélyes munkahelyek jó része nem lenne veszélyes, nem lenne szükség az ellenőrzőkre. Eltűnnének a pótlékok, a szakemberek nagy része kereshetne más munkát, a kutatóknak szembe kellene nézniük sokuknak avval, hogy amiért eddig dolgoztak, annak nem volt semmi értelme, a műszergyártók nem tudnák eladni a műszereket, hiszen nem lenne szükség a kis aktivitások kimérésére. Ezért az ilyen jellegű felvetések nagy ellenállásba ütköznek mindenhol, ezért nálunk is leginkább csak a szakma nagyjai közül néhányan hozzák fel ezt a témát.
    Olyan mint a hazai politikai életünk, mindeni érzi, hogy a bal oldali filozófia nem nyerő, de aki nem ezt szajkózza, az kiszorul a parlamentből, mert a választók többségének az a jó :)
  • Epikurosz #81
    A másik: a mutációk legtöbbször vagy semlegesek, vagy inkább káros hatásúak, csak nagyon ritkán hasznosak. Ezért van az, hogy élet is csak a Föld védőburka alatt tudott megjelenni, pedig az építőkockái az üstökösökön is jelen vannak.
  • Epikurosz #80
    "Ukrajnának nagy bevételi forrást jelent, hogy mindig sír a nyugat felé, hogy ők védik meg őket az elszennyezett környezet és széteső szarkofág pusztító hatásaitól, ezért anyagilag is támogassa őket. Ami persze manapság már igen erős túlzás, és nem is veszik már be a fejlettebb országokban. "

    Az angol Wiki szerint mégis beveszik, bár más forrásból, napi hírekből is tudható ez. Ott olvastam, hogy van egy 10 milliárd dolláros projekt, amelyet főleg a nyugat finanszíroz, és új szarkofágot húznak a régi fölé. Azért ennyi pénzt ott sem dobálnak ki csak úgy.
  • Munkas #79
    (Próbáld angolul is, úgy mégis többet irkál az ember. Szerintem leginkább az iaea.gov-nál tudsz találni az ide vonatkozó anyagokból.)

    A kicsi-nagy kérdésben persze van egy határ ahonnét érdemes és gazdaságos használni az adott technológiát, de ez nem feltétlenül esik egybe az optimális mérettel.
    A másik véglet komoly hátrányait meg ugye megtapasztaltuk a régi centralizált népgazdasági rendszerben, ami valóban igen veszélyes és nem csak gazdasági hanem sok más szempontból is.
    Atomerőműnél a méret nem technológiai probléma, lehet igen kis energetikai reaktorokat is üzemeltetni (pl. műholdakon, tengeralattjárókon). A fúziónál meg jelenleg éppen csak kis reaktorok vannak, de az is lehet, hogy a gyakorlat ott is megfordul majd. Vagy épp rájövünk, hogy olcsóbb mindenkinek otthonra egy 10 kW-os jól szabályozható reaktor, és akkor nem kell a távvezeték hálózatot és a kapcsolódó dolgokat fenntartani.

    Sugárzás. Éppen az a trükk a dologban, hogy a természet igen jól felvértezett bennünket a radioaktív sugárzásokkal szemben is, hiszen egy olyan háttérben fejlődött ki az élet és élünk ma is, ahol a háttérsugárzás dózisa sokszorosa a nukleáris ipar hatásainak.
    Ezért is mondják sokan, hogy a kis dózisok (ide sorolandó pl. Csernobil környezeti hatása is) inkább hasznosak, mint károsak az embernek, mivel stimulálják azokat a repair mechanizmusokat amikkel gyógyítjuk magunkat az ionizáló sugárzások hatásaitól. Olyasmi mint az immunrendszer: ha ingerszegény környezetben élünk, sokkal érzékenyebbek leszünk a különböző betegségekre.
    A Pripjaty lezárt zónájában meg azért virágzik a természet, mert kizárták onnét az embert. Az valóban természetvédelmi terület :) De azt már inkább csak kontroll célok miatt tartják lezárva, ill. főként azért mert Ukrajnának nagy bevételi forrást jelent, hogy mindig sír a nyugat felé, hogy ők védik meg őket az elszennyezett környezet és széteső szarkofág pusztító hatásaitól, ezért anyagilag is támogassa őket. Ami persze manapság már igen erős túlzás, és nem is veszik már be a fejlettebb országokban. Nálunk még azért issza a nép a megélhetési újságírók felfújt katasztrófás marhaságairól szóló szavait.
    Akit kellő mértékben foglalkoztat a téma annak oda kell menni, meg lehet mérni mi is ott a (sugár)helyzet, hiszen az igazság odaát van, és nem Tvrtko vagy a sötétzöldek szövegeiben :) Én is úgy tettem. Pl. Pécs környékén (uránbánya) sem kedvezőtlenebb a háttérsugárzás, mint a CSAE lezárt zónában. (Ezt átlagosan értem, mert ritkán azért előfordulhat még egy-egy felderítetlen forró pont is.) A különbség csak annyi, hogy Pripjaty környékén a Cs-137 gamma vonali látszanak a spektrumban, Pécsett meg a Ra-226-é. Az emberi szervezetnek meg mindegy, hogy melyik gamma foton is szaggatja szét a sejtjeiben a vízmolekulákat.
    Ez nem azt jelenti, hogy indokoltnak tartom, hogy a költségvetésből sok milliárdot költenek arra, hogy Kővágószöllősön addig takargassák a talajt, míg jobb lesz a hátér mint pár száz méterrel mellette. Hiszen nem azért magas ott a sugárzás, mert ott volt az uránbánya, hanem azért volt ott uránbánya, mert sugárzó anyagok voltak a földben. És mégis élnek ott emberek, már pár ezer éve biztosan, de lehet, hogy előtte is, és nem is betegebbek, mint máshol.
  • Epikurosz #78
    ...komplex élőlényeknél..
  • Epikurosz #77
    Szia, Munkás, és külön köszi a privit!

    Majd elolvasom írásod a témában az ünnepek alatt.

    Én a nagy rendszerektől ösztönösen irtózom. Túl nagy a kockázat ilyenekre bízni a jövőnket, mert a központosított, sőt túlközpontosított rendszerek krízishelyzetben cserben hagynak. Mondjuk, ennek a felfogásnak részemről társadalomtörténeti okai is vannak, és a múltbéli tapasztalatok sok mindenre tanítanak.

    A radioaktivitás meg olyan dolog, amely ellen az evolúció nem dolgozott ki ellenszert, legalábbis a komplex élőlényekből. Az, hogy a néhai Pripjáty mocsarak területén vírul a természet, vígan ugrándoznak az őzikék, nem releváns. Ez nem olyan, amit meg lehet szokni. A robotok biztos simábban tűrnék a gyűrődést ilyen téren, épp ezért veszem én mindig védelmembe őket, de nem azzal a céllal, hogy akkor most szét lehet cincálni a Földet.
  • Munkas #76
    Hidd el nem azért írtam, hogy nem számoltam ki, mert nem tudom megtenni, hanem mert túl sok időt és energiát igényelne. Persze messziről jött ember azt mond amit akar :)
    A nagyotmondásról meg annyit, hogy valóban jobban alá kellene támasztani, csak ez olyan kérdés, amiben még a szakemberek is elég megosztottak. Így hiába linkelnék be, vagy hivatkoznék meg egy kazal cikket. Nem olvasnád végig. Szóval ha nem hiszed el akkor sincs baj :) Azért egy privit küldök.

    Azt sem árt végiggondolni, hogy mibe kerül egy-egy szél vagy naperőmű felállítása a tanyavilágba. Szerintem egy vezeték odahúzása olcsóbb lenne, ha meg nem kell mögé számottevő teljesítmény, akkor egy aggregátor biztos kedvezőbb lenne. Nem csak pénzben (mérgező gyártási hulladékok, melléktermékek, fenntartás, leszerelés stb.), de ezt már valamelyik fórumon ragoztam itt az SG-n.

    A bazi nagy erőművek, gyárak „egy adagban” igen nagy károsító hatásúnak tűnnek, de szvsz. nagyobb méretben mindenképpen hatékonyabban lehet termelni. A jobb hatásfok, meg kezesebb hulladékot és károsító hatást jelent.

    A hidrogéncellás kütyükben én nem látok túl nagy lehetőségeket, de nem tudni mit hoz a jövő. A fúziónak sok előnye van a fisszióval szemben, de attól sem kell tartani, hogy az urán pár száz éven belül elfogy. Persze itt az U-238 tenyésztését is számításba kell venni.
  • Epikurosz #75
    "Én sem számoltam ki, de biztos vagyok benne, hogy így megközelítve a dolgot, a megtermelt energia arányában nagyságrendekkel veszélyesebb egy szélerőmű mint egy régi (Csernobili) típusú atomerőmű."

    Ó, ezek a nagyotmondások. Kabaréba valók. :-)
    Amúgy, én nem értem ezt a nagy vehemenciát: atomerőmű tényleg kéne még, de mellette a tanyavilágban néhány szélerőmű is, és napelemek ezerrel. Ezt minden józan ember belátja, mármint a többlábúság szükségességét.

    A csernobili áldozatokat meg nem érdemes lebecsülni. Rengeteg ember patkolt el, és ez intő jel, hogy a biztonság mindenek felett.

    A másik: én az ilyen bazinagy atomerőműveknek addig vagyok híve (mert mégiscsak jobbak a szeneseknél), amíg magfúzión alapuló mikroerőművek, vagy hidrogéncellás kütyük ki nem jönnek. Ez olyan max. 100 év még. Addig el is fogy az urántartalék, úgyhogy minden stimmel.
  • Munkas #74
    Néhány gondolatot én is hozzáfűznék a fentiekhez (lentiekhez):

    „Csernobil -> Ensz hivatalos jelentése szerint 4000 halott.”
    Ez megint egy olyan „hivatalos” jelentés ami nem ezt mondja. Én elég sok ENSZ jelentést olvastam a témáról, sőt néhány készítésében magam is részt vettem. Az igazság az, hogy 40-50 halott ami biztosan a sugárterhelésre fogható, aztán 600-800 pajzsmirigy elváltozás szintén biztos a baleset hatása (amelyek gyakorlatilag mindegyike problémamentesen kezelhető volt). Ez a biztos. A többi sok száz és sok tízezer közti becslés csak attól függ, hogy milyen sugaras kockázati tényezőt fogadunk el valósnak, amiről a viszonylag fiatal sugaras tudománynak sajnos még csak nagyon bizonytalan sejtései vannak. (Ez egyébként nem azt jelenti, hogy egy év alatt meghalnak tőle, hanem mondjuk 20-30 év múlva, ami messze nem ugyanaz).
    Ilyen módon a jelenleg elfogadott ajánlással számolva, két évente Magyarországon is meghal 4000 ember, csak azért mert sugároz körülöttünk a világ. Sőt Csernobil óta így kb. ezren halak meg nálunk csak azért mert eljártak tüdőszűrésre, egyéb vizsgálatokra.
    A többit tessék hozzá gondolni: a Csernobil álltal érintett területeken az elmúlt 20 évben több mint 10 millióan haltak meg különböző sugárhatásoktól (kozmikus, radon, orvosi stb.), és ehhez jön még valamennyi Csernobil miatt.
    Az ilyen ún. sztochasztikus hatásokra felépített elemzés csak nagy humbug a zöld majmok kezében, akiknek fogalmuk sincs róla mit is jelent. Az hasonló „okos” szakértők viszont elfelejtik végigelemezni, hogy míg egy szélerőmű elkészül mennyi káros hulladék kerül a környezetbe, milyen hatása van az általuk keltett rezgéseknek, hová kerül az élettartamuk végén a hulladékuk stb. és azok mekkora halálozási kockázatot okoznak a népességnek.
    Én sem számoltam ki, de biztos vagyok benne, hogy így megközelítve a dolgot, a megtermelt energia arányában nagyságrendekkel veszélyesebb egy szélerőmű mint egy régi (Csernobili) típusú atomerőmű.

    „szerinted a magyar állam meg tudná teremteni az ilyen irányú fejlödést támogató törvényi hátteret?”
    Az állami és lakossági támogatás a „zöld” energiához sajnos nálunk is megvan. Ezért is akar mindenki „alternatív” erőműveket építeni, amelyek persze nem nyújtanak alternatívát az energiatermelésben, csak annyit, hogy velünk fizettetik meg a beruházók profitját.
    Olyan ez mint a régi rendszerben a veszteséges gyárak. Népgazdasági érdekből támogatta őket az állam a nép pénzéből és cserébe mindenki rosszul élt.

    A fő baj nálunk a populista politika. Egy szél, gáz, nap és egyéb erőművek gyorsan felépíthetők. Igaz gazdaságtalanok, és nem is nagyon adnak áramot, de lehet velük „demózni” a politikusoknak. Egy atomerőmű több kormányzati ciklus alatt készül csak el, és nagyon drága, az igazi hasznot meg csak sok éves üzem után hoz. Olyan politikus meg nincs, aki az ország érdekében bevállalja, hogy még ha az ő pártja lesz is hatalmon akkor, ő már biztos csak a hátsó sorokból figyelheti a munkája eredményét, és igen nehezen válthatja érdemmé.

    Paksot pl. 6 blokkosra tervezték. Háttér technológia is ennyihez készült, így egy bővítés sem lenne már olyan nagy beruházás, mintha újat kellene építeni. +2 blokk meg legalább 1GW szabályozható teljesítmény. Mennyi szélerőmű is kell ehhez? Szerintem le kellene rakni velük egy fél megyét, főleg ha némi teljesítmény tartalékot is akarunk bele.
    Más megoldás nem nagyon van. A vízerőművet elbaltáztuk, az agyon hangoztatott (valós, de mára kiderült, hogy inkább csak vélt) hátrányok ránk eső részét így is megkapjuk, az áramot meg a Szlovákok. Fosszilis erőmhöz meg sajnos nem nagyon vannak eltüzelhető nyersanyagaink. Az áramot meg jóval olcsóbb szállítani mint a szenet, és függővé is válik tőle az ország (persze azért van még ilyen erőművünk, ami az áram mellet jó sok veseséget is termel az államnak)., ill. az tényleg szennyezi is a környezetet.
További bejegyzések a fórumban...