Hunter
Bemutatkozik az európai P80 hajtómű
November 30-án gyújtják be először Európa új kisméretű hordozórakétája, a Vega első fokozatául szolgáló P80 jelű rakétahajtóművet az ESA kouroui űrkikötőjének speciális kísérleti állásán, melyen korábban az Ariane 5 gyorsító fokozatait is tesztelték.
A kísérlet statikus lesz, azaz egyetlen alkotóelem sem hagyja el a talajt, még akkor sem, ha valami balul sülne el, a létesítmény védőrendszere ugyanis kizárja azt a lehetőséget, hogy a hajtómű elszabaduljon a heves erőhatások közepette. A három szegmensből álló, a szegmensekben összesen 238 tonna hajtóanyagot eltároló Ariane 5 szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétájával (EAP) ellentétben a P80 egyetlen szegmensből áll, ami körülbelül 88 tonna, szintén szilárd hajtóanyaggal tölthető fel.
Annak ellenére, hogy ez az érték kevesebb mint a legnagyobb EAP szegmens kapacitása, sokkal több mint bármely másik korábban tesztelt egyszegmenses hajtómű. Összehasonlításként a jelenlegi rekorder, a japán H-2A hordozórakéta SRB-A gyorsító fokozata mindössze 66 tonnával büszkélkedhet. Szilárd és szilárd hajtóanyag között is van különbség, a P80 nem pontosan ugyanolyan szilárd hajtóanyaggal működik, mint az Ariane EAP szegmensei. A Vega program mérnökei úgy alakították az üzemanyag keverését és granulometriáját, hogy az növelje a teljesítményt és a sűrűséget.
A P80 legszembetűnőbb jegye a külső burkolat, ami száltekercseléssel előállított grafit epoxiból készült. Ezt a technikát főként a kisebb hajtóműveknél és a ballisztikus rakétáknál alkalmazzák, legfőbb előnye, hogy sokkal könnyebb az Ariane gyorsítóinál használt rozsdamentes acélnál. A súlymegtakarítás a rakomány jelentős növelhetőségét vonja maga után. Szintén előny, hogy a hajtómű gyújtószerkezete letisztultabb, egyszerűbb architektúrával rendelkezik, melyet szénszálas burkolattal láttak el.
Ugyanez tapasztalható a fúvókáknál is, melyek szintén kevesebb elemből tevődnek össze, ennél fogva kisebbek is az EAP fúvókáknál. Az egyszerűbb kialakítás nem csupán biztonságosabb működést, de költséghatékonyságot is jelent. Az új típusú rugalmas illesztékek lehetővé tették, hogy a nehéz hidraulikus aktuátorokat a sokkal könnyebb, elektromechanikus társaikra cserélhessék, így könnyebbé vált a rakéta kormányzása és a tolóerővektor kontrollálása.
A tesztre csütörtökön, magyar idő szerint 16 órakor kerül sor, bár az időzítés elsősorban a széltől függ, elkerülendő, hogy a keletkező égéstermék lakott terület felé sodródjanak. A kísérlet legalább 100 másodpercig fog tartani, mely során a hajtómű közel 200 tonna átlagos tolóerőt fog leadni.
A P80 az egyetlen Vega hajtómű, ami még nem bizonyított. A harmadik és második fokozatokat ellátó Zefiro 9 és 23 hajtóműveket 2005 decemberében, illetve 2006 júniusában külön-külön már sikeresen tesztelték Olaszországban. A november 30-i kísérlet az utolsó a sorban. Ha ez is eredményesen zárul, akkor a három hajtómű együtt is átesik egy statikus teszten, majd jöhet a hordozó első próbarepülése. A Vegának nagy jövőt szánnak a kisebb hordozóeszközök piacán, kiegészítendő az Ariane 5-öt és a Szojuzt.
A kísérlet statikus lesz, azaz egyetlen alkotóelem sem hagyja el a talajt, még akkor sem, ha valami balul sülne el, a létesítmény védőrendszere ugyanis kizárja azt a lehetőséget, hogy a hajtómű elszabaduljon a heves erőhatások közepette. A három szegmensből álló, a szegmensekben összesen 238 tonna hajtóanyagot eltároló Ariane 5 szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétájával (EAP) ellentétben a P80 egyetlen szegmensből áll, ami körülbelül 88 tonna, szintén szilárd hajtóanyaggal tölthető fel.
Annak ellenére, hogy ez az érték kevesebb mint a legnagyobb EAP szegmens kapacitása, sokkal több mint bármely másik korábban tesztelt egyszegmenses hajtómű. Összehasonlításként a jelenlegi rekorder, a japán H-2A hordozórakéta SRB-A gyorsító fokozata mindössze 66 tonnával büszkélkedhet. Szilárd és szilárd hajtóanyag között is van különbség, a P80 nem pontosan ugyanolyan szilárd hajtóanyaggal működik, mint az Ariane EAP szegmensei. A Vega program mérnökei úgy alakították az üzemanyag keverését és granulometriáját, hogy az növelje a teljesítményt és a sűrűséget.
A P80 legszembetűnőbb jegye a külső burkolat, ami száltekercseléssel előállított grafit epoxiból készült. Ezt a technikát főként a kisebb hajtóműveknél és a ballisztikus rakétáknál alkalmazzák, legfőbb előnye, hogy sokkal könnyebb az Ariane gyorsítóinál használt rozsdamentes acélnál. A súlymegtakarítás a rakomány jelentős növelhetőségét vonja maga után. Szintén előny, hogy a hajtómű gyújtószerkezete letisztultabb, egyszerűbb architektúrával rendelkezik, melyet szénszálas burkolattal láttak el. Ugyanez tapasztalható a fúvókáknál is, melyek szintén kevesebb elemből tevődnek össze, ennél fogva kisebbek is az EAP fúvókáknál. Az egyszerűbb kialakítás nem csupán biztonságosabb működést, de költséghatékonyságot is jelent. Az új típusú rugalmas illesztékek lehetővé tették, hogy a nehéz hidraulikus aktuátorokat a sokkal könnyebb, elektromechanikus társaikra cserélhessék, így könnyebbé vált a rakéta kormányzása és a tolóerővektor kontrollálása.
A tesztre csütörtökön, magyar idő szerint 16 órakor kerül sor, bár az időzítés elsősorban a széltől függ, elkerülendő, hogy a keletkező égéstermék lakott terület felé sodródjanak. A kísérlet legalább 100 másodpercig fog tartani, mely során a hajtómű közel 200 tonna átlagos tolóerőt fog leadni.
A P80 az egyetlen Vega hajtómű, ami még nem bizonyított. A harmadik és második fokozatokat ellátó Zefiro 9 és 23 hajtóműveket 2005 decemberében, illetve 2006 júniusában külön-külön már sikeresen tesztelték Olaszországban. A november 30-i kísérlet az utolsó a sorban. Ha ez is eredményesen zárul, akkor a három hajtómű együtt is átesik egy statikus teszten, majd jöhet a hordozó első próbarepülése. A Vegának nagy jövőt szánnak a kisebb hordozóeszközök piacán, kiegészítendő az Ariane 5-öt és a Szojuzt.
