Szeptemberben rendezik meg a rocketbelt, magyarosan övrakéta rajongóinak találkozóját, melyen az eredeti példány kifejlesztői és tesztelői is részt vesznek.

A rakétaöv kifejlesztése és megépítése a Bell Aerospace nevéhez fűződik, akik az Egyesült Államok hadseregének megrendelésére gyártották le az első prototípust még az 1960-as évek elején, majd a cég egyik tesztpilótájával, Bill Suitorrel bejárta a világot.

A technika azonban megmaradt a fantázia szintjén, a gyakorlati alkalmazások mind a mai napig váratnak magukra, talán ezért lehet az, hogy a legtöbben csak a kalandfilmekből ismerik, mint például az 1965-ös James Bond mozi, a Tűzgolyó, pedig egy időben a hadsereg mellett még a NASA is komolyan fontolgatta a szolgálatba állítást. A Bell mérnöke, Wendell Moore által kifejlesztett eredeti rakétaöv fúvókáin nagy nyomású nitrogén kieresztésével emelte a magasba viselőjét, nagyjából 20 másodpercre.

Jónéhány alkalmazása lehetett volna, a NASA például a vészhelyzetekben szerette volna használni, így a koncepció már a Gemini program első ember által manőverezhető egységénél megjelent, majd később a SkyLab esetében is felbukkant.

A NASA több módosítást is végrehajtott a rakétaövön és kis híján be is vetették az Apollón a holdfelszín felderítéséhez, illetve mentőeszközként is fontolóra vették, arra az esetre, ha a holdmodul hajtóművét nem sikerülne begyújtani. A Hold alacsony gravitációjában az űrhajósok a rakétaövekkel elérhették volna a holdkörüli pályán várakozó parancsnoki modult. A NASA azonban rakományként egy holdjáró mellett döntött, megbízva a holdmodul hajtóművében.

A rakétaöv jövője a nehéz, ám annál megbízhatóbb hidrogén-peroxid rakéták kiváltásán múlik, az önerőből fejlesztő megszállottaknak ki kell találniuk valami hatékonyabbat, amivel meg tudják hosszabbítani a repülési időt.

Ennek a törekvésnek adhat táptalajt a szeptember 23-24-én először megrendezésre kerülő Rocketbelt Convention elnevezésű rendezvénysorozat, ahol a jelenlegi fejlesztők tapasztalatokat cserélhetnek egymással és találkozhatnak az eredeti rakétaövön dolgozó mérnökökkel és tesztpilótákkal. A New York állambeli Niagara Fallsban megrendezésre kerülő eseményen az előadások mellett bemutatókat is tartanak a résztvevők.

Ami a jövőt illeti a rakétaövesek nem túl bizakodók, a peroxid drága, a rakéta fogyasztása pedig elképesztően magas, mindezért pedig az ereszkedéssel együtt csak 30 másodperc repülést kap az, aki bevállalja az utazást, ami a fülsiketítő zajjal együtt már korántsem leányálom.