Hunter
Elérte a világűr peremét az első amatőr rakéta
Történelmet írt a GoFast elnevezésű amatőr rakéta, mivel a magán kezdeményezések közül elsőként érte el a világűr peremét jelképező 100 kilométeres magasságot.
A hét méter magas rakétát Nevada Black Rock sivatagából lőtték ki hétfőn, ami egy rádiós repülési csomag segítségével közvetítette helyzeti és magassági adatait emelkedése és ereszkedése során. A Civilian Space Exploration Team (CSXT) több tízezer dolláros költséggel építette meg a rakétát, ami állításuk szerint a legerősebb valaha épített amatőr rakéta. A sikerre két évet kellett várniuk, mivel legutóbbi kilövési kísérletük 2002-ben három másodperc alatt kudarcba fulladt, amikor a rakéta hajtóműve felrobbant.
Ezúttal a kilövés körül minden óramű pontossággal zajlott, nyilatkozott a CSXT projekt vezetője, Eric Knight. Elrugaszkodását a kilövő állásról a csapat tagjai mellett az űrrepülésért rajongók és az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalának ellenőrei is végig követték. A rakéta remek tempóban gyorsult, 9 másodperc alatt elérte az 6500 kilométeres óránkénti sebességet. Miután elérte a kívánt magasságot néhány percnyi időzés után megkezdte a süllyedést. Az egész út nem tartott tovább tizenöt percnél.
A brit Rakéta Szövetség is gratulált az amerikai csapatnak. "Egyértelműen nagy teljesítmény" - nyilatkozott tömören a szövetség egyik alapítója, John Bonsor. Az amatőr rakétaépítés története az 1930-as évekig nyúlik vissza, közölte Bonsor. A fő okok, amiért ilyen sokáig tartott a világűr peremének elérése a fizikában és a politikában rejlenek, tette hozzá. Elsőként a rakétaépítőknek meg kellett találniuk a módját, hogy az űr eléréséhez elegendő üzemanyagot szállítson gépük, anélkül hogy az üzemanyag súlya akadályozná a repülést. A második gátló körülmény a kilövés megkísérléséhez szükséges rengeteg bürokrácia.
Az utóbbi időben ezek az akadályok kevésbé jelentenek problémát, ezért több csapatnak is sikerült elérnie az 50 kilométeres magasságot, de az utóbbi 10 évben már többen is ott voltak a lélektani 100 kilométeres határ közelében.
A hétfői teljesítményt azonban hamarosan beárnyékolhatják az X-díjért versengő csapatok, különösen a 10 millió dolláros nyeremény favoritjának számító Scaled Composites, akik mint arról korábban már beszámoltunk, közel 65 kilométeres magasságba jutottak el egy próbarepülés során, és az az eszköz egy embert is szállított fedélzetén. 1997-ben az amatőr rakétaépítők számára is kiírtak egy hasonló versenyt, a CATS, avagy Cheap Access To Space (az űr olcsó elérése) díjat. Itt 250 000 dollár volt a tét, amit az a csapat kapott volna, aki elsőként juttat el egy két kilogrammos rakományt 200 kilométeres magasságba. A díj mindössze három évre volt kiírva, 2000-ben lejárt, így nem hirdethettek győztest.
Videó a rakétakilövésről:
Windows Media Player
Apple Quicktime
A hét méter magas rakétát Nevada Black Rock sivatagából lőtték ki hétfőn, ami egy rádiós repülési csomag segítségével közvetítette helyzeti és magassági adatait emelkedése és ereszkedése során. A Civilian Space Exploration Team (CSXT) több tízezer dolláros költséggel építette meg a rakétát, ami állításuk szerint a legerősebb valaha épített amatőr rakéta. A sikerre két évet kellett várniuk, mivel legutóbbi kilövési kísérletük 2002-ben három másodperc alatt kudarcba fulladt, amikor a rakéta hajtóműve felrobbant.
Ezúttal a kilövés körül minden óramű pontossággal zajlott, nyilatkozott a CSXT projekt vezetője, Eric Knight. Elrugaszkodását a kilövő állásról a csapat tagjai mellett az űrrepülésért rajongók és az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalának ellenőrei is végig követték. A rakéta remek tempóban gyorsult, 9 másodperc alatt elérte az 6500 kilométeres óránkénti sebességet. Miután elérte a kívánt magasságot néhány percnyi időzés után megkezdte a süllyedést. Az egész út nem tartott tovább tizenöt percnél.
A brit Rakéta Szövetség is gratulált az amerikai csapatnak. "Egyértelműen nagy teljesítmény" - nyilatkozott tömören a szövetség egyik alapítója, John Bonsor. Az amatőr rakétaépítés története az 1930-as évekig nyúlik vissza, közölte Bonsor. A fő okok, amiért ilyen sokáig tartott a világűr peremének elérése a fizikában és a politikában rejlenek, tette hozzá. Elsőként a rakétaépítőknek meg kellett találniuk a módját, hogy az űr eléréséhez elegendő üzemanyagot szállítson gépük, anélkül hogy az üzemanyag súlya akadályozná a repülést. A második gátló körülmény a kilövés megkísérléséhez szükséges rengeteg bürokrácia.
Az utóbbi időben ezek az akadályok kevésbé jelentenek problémát, ezért több csapatnak is sikerült elérnie az 50 kilométeres magasságot, de az utóbbi 10 évben már többen is ott voltak a lélektani 100 kilométeres határ közelében.
A hétfői teljesítményt azonban hamarosan beárnyékolhatják az X-díjért versengő csapatok, különösen a 10 millió dolláros nyeremény favoritjának számító Scaled Composites, akik mint arról korábban már beszámoltunk, közel 65 kilométeres magasságba jutottak el egy próbarepülés során, és az az eszköz egy embert is szállított fedélzetén. 1997-ben az amatőr rakétaépítők számára is kiírtak egy hasonló versenyt, a CATS, avagy Cheap Access To Space (az űr olcsó elérése) díjat. Itt 250 000 dollár volt a tét, amit az a csapat kapott volna, aki elsőként juttat el egy két kilogrammos rakományt 200 kilométeres magasságba. A díj mindössze három évre volt kiírva, 2000-ben lejárt, így nem hirdethettek győztest.
Videó a rakétakilövésről:
