Hunter
Célba ért a SMART-1
Ma reggel 7 óra 42 perc 22 másodperckor becsapódott a SMART-1, lezárva Európa első Hold-expedícióját.
Az ESA adatai szerint az ionhajtóművel ellátott szonda a nyugati 46,2 és a déli 34,4 fokon ért földet, viszonylag mély krátert ütve a talajban. A becsapódást egy apró villanás jelezte a fent jelölt területen, a Hold felénk eső oldalán, a Lacus Excellentiae egyenlítő melletti sötét részén. A földi megfigyelők, profik és amatőrök, világszerte figyelemmel kísérték a manővert, hogy minél több információt gyűjtsenek a becsapódás dinamikájáról, valamint a lökéshullám által a felszín fölé emelt anyaghalmazról. A megfigyelőállomások és egyéb távcsövek által készített felvételek hamarosan elérhetők lesznek az ESA weboldalán.
A tervezett manőver az ESA tudományos és műszaki küldetésének is a végét jelentette, az űrügynökség értékelése szerint mindkettő sikerrel zárult. A SMART-1 16 hónapon át tanulmányozta a Hold felszín morfológiáját és ásványi összetételét látható fényben, röntgensugarak segítségével és infravörös tartományban.
Az űrügynökség rengeteg adatot szerzett, melyekből minden eddiginél átfogóbb képet kaphatunk a hozzánk legközelebb eső égitestről. Az információhalmaz döntő hányadának feldolgozására az elkövetkező hónapokban kerül sor, a szakértők szerint a folyamat akár egy évet is igénybe vehet. Az eddigi mérések megkérdőjelezték a Hold drasztikus kialakulását és evolúcióját - a feltevések szerint holdunk a Föld és egy Mars méretű objektum összeütközéséből született 4,5 milliárd évvel ezelőtt.
A SMART-1 feltérképezte a nagy és kisebb becsapódási krátereket, tanulmányozva a Holdat formáló vulkanikus és tektonikus folyamatokat. Az űrügynökség eredetileg egy évvel rövidebbre tervezte a küldetést, azonban az újszerű megfigyelési módok olyannyira magukkal ragadták a tudósokat, hogy elkerülhetetlenné vált a hosszabbítás. A folyamatosan érkező eredményekből a jövő expedíciói profitálhatnak elsőként, pillanatnyilag világszerte holdunk az űrkutatás legkedveltebb célpontja.
A SMART-1, mint fentebb is említettük, technikai szempontból is rendkívül fontos mérföldkőnek bizonyult az ESA számára. A küldetés egyik fő célkitűzése ugyanis egy ionhajtómű éles helyzetben való tesztelése volt, emellett pedig a jövő kommunikációs és automatikus navigációs technikáit is ki szerették volna próbálni. Giuseppe Racca projektvezető szerint a küldetés minden célkitűzése sikerként könyvelhető el.
Az ESA adatai szerint az ionhajtóművel ellátott szonda a nyugati 46,2 és a déli 34,4 fokon ért földet, viszonylag mély krátert ütve a talajban. A becsapódást egy apró villanás jelezte a fent jelölt területen, a Hold felénk eső oldalán, a Lacus Excellentiae egyenlítő melletti sötét részén. A földi megfigyelők, profik és amatőrök, világszerte figyelemmel kísérték a manővert, hogy minél több információt gyűjtsenek a becsapódás dinamikájáról, valamint a lökéshullám által a felszín fölé emelt anyaghalmazról. A megfigyelőállomások és egyéb távcsövek által készített felvételek hamarosan elérhetők lesznek az ESA weboldalán.
A tervezett manőver az ESA tudományos és műszaki küldetésének is a végét jelentette, az űrügynökség értékelése szerint mindkettő sikerrel zárult. A SMART-1 16 hónapon át tanulmányozta a Hold felszín morfológiáját és ásványi összetételét látható fényben, röntgensugarak segítségével és infravörös tartományban.
Az űrügynökség rengeteg adatot szerzett, melyekből minden eddiginél átfogóbb képet kaphatunk a hozzánk legközelebb eső égitestről. Az információhalmaz döntő hányadának feldolgozására az elkövetkező hónapokban kerül sor, a szakértők szerint a folyamat akár egy évet is igénybe vehet. Az eddigi mérések megkérdőjelezték a Hold drasztikus kialakulását és evolúcióját - a feltevések szerint holdunk a Föld és egy Mars méretű objektum összeütközéséből született 4,5 milliárd évvel ezelőtt. A SMART-1 feltérképezte a nagy és kisebb becsapódási krátereket, tanulmányozva a Holdat formáló vulkanikus és tektonikus folyamatokat. Az űrügynökség eredetileg egy évvel rövidebbre tervezte a küldetést, azonban az újszerű megfigyelési módok olyannyira magukkal ragadták a tudósokat, hogy elkerülhetetlenné vált a hosszabbítás. A folyamatosan érkező eredményekből a jövő expedíciói profitálhatnak elsőként, pillanatnyilag világszerte holdunk az űrkutatás legkedveltebb célpontja.
A SMART-1, mint fentebb is említettük, technikai szempontból is rendkívül fontos mérföldkőnek bizonyult az ESA számára. A küldetés egyik fő célkitűzése ugyanis egy ionhajtómű éles helyzetben való tesztelése volt, emellett pedig a jövő kommunikációs és automatikus navigációs technikáit is ki szerették volna próbálni. Giuseppe Racca projektvezető szerint a küldetés minden célkitűzése sikerként könyvelhető el.
