Hunter
Célpont a Hold
Az űrkutatás hajnalán az számított űrhatalomnak, aki műholdat állított földkörüli pályára, ma már ennél jóval nagyobbak a követelmények. A régi-új cél a Hold, mely felé hamarosan példátlan mennyiségű műhold indul, új korszakot nyitva a kutatás történetében.
Ha az ütemtervek a sajtóban beharangozottak szerint alakulnak, akkor India, Kína és Japán műholdjai pásztázzák égi kísérőnket, megelőzve a NASA Lunar Reconnaissance Orbiterét (LRO), ami 2008-ban veti bele magát a kutatásokba, miközben az ESA SMART-1 szondája már sugározza a tudományos adatokat.
NASA LRO
A fenti nemzetek és közösségek kimaradtak az első, oroszok és amerikaiak között zajló űrversenyből, számukra a Hold egyértelműen a bolygókutatásba való belekóstolás lehetőségét nyújtja. A szereplők és eszközeik számának növekedése kifejezetten jót tesz a Hold-kutatásnak, mivel közelsége ellenére egyáltalán nem bővelkedünk az égitestről megszerzett ismeretekben. Az új adatok nagy szerepet játszhatnak a Holdon található lehetséges erőforrások természetének és állapotának számszerű elemzésében, ami nélkülözhetetlen a tartós emberi jelenlét megteremtéséhez.
Az új évszázadban elért technikai fejlődésnek köszönhetően jelentősen javult a feldolgozandó adatok minősége és olyan hullámhosszokon nyerhetünk betekintést az égitest szerkezeteibe, melyen még soha nem sikerült szemügyre venni és feltérképezni. Ilyen lesz az indiai Chandrayaan-1-en repülő amerikai építésű leképező radar. A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriuma és az USA Haditengerészete által kifejlesztett kísérleti eszköz a sarkköröket fogja feltérképezni, megállapítja a sarki jég jelenlétét és mennyiségét, melyek elvileg a kráterek napfénytől elzárt mélyén pihennek. Az indiai műhold 2007 végén, vagy 2008 elején indul a Satish Dhawan Űrközpontből, a szintén indiai Polar Satellite Launch Vehicle XL kilövőeszköz tetején. Az indiai tudósok és mérnökök megterveztek egy úgynevezett mélyűr antenna rendszert is, ami az ország első Hold-szondáját fogja kiszolgálni.
Az antennát elvileg az év végén állítják fel Bangalore közelében, ami technikáját tekintve világszínvonalú létesítménynek számít. Az indiai műhold felszerelése nemzetközire sikeredett, a saját műszerek mellett helyet kapnak az ESA, Bulgária és az USA kísérletei, valamint egy becsapódó szonda, amit a jövő leszállóegységei előfutárának szánnak.
Ez az egység egy nagy érzékenységű tömegspektrométerrel, egy videokamerával és egy radaros magasságmérővel lesz felszerelve, és rögtön a küldetés első szakaszában bevetik egy előre meghatározott leszállóhely felett. Az európai SMART-1 szintén a felszínbe csapódva végzi be küldetését idén szeptemberben. A Chandrayaan-1 egyik legfejlettebb műszere a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma által kifejlesztett M3 (Moon Mineralogy Mapper), ami - ahogy azt a neve is tükrözi - a holdfelszín ásványi összetételét fogja feltérképezni.
A SELENE
A földi műhold-inváziót Japán indítja a SELENE küldetéssel, amit India és Kína követ, bár a sorrend az utóbbi kettőnél még nem ismert. Ha a fenti nemzeteknél nem jön közbe semmi hiba, akkor a sort az amerikaiak zárják 2008 végi kilövésükkel. Minden küldetés természetesen más és más területekre fog összpontosítani. Már a korai adatokból megállapítható lesz, hogy létezik-e víz a sarkvidékeken, vélekedett Carle Pieters, az indiai műholdon helyet kapott M3 főfelügyelője.
A kínaiak sikere legfőképpen a Chang'e I műhold kilövésre való előkészítésén múlik. Luo Ge, a Kínai Nemzeti Űrhivatal igazgatóhelyettesének elmondása szerint ez lesz Hold-programjuk első lépcsőfoka, melyet 2012-ben egy holdjáró, 2017-ben pedig egy mintagyűjtő és visszajuttató robotküldetés követ. A Chang'e küldetés háromdimenziós képeket ígér a holdfelszínről és egy elemzést az ott található hasznos elemek elhelyezkedéséről és összetételéről. A főtervező Ye Peijian jelentése szerint a munkálatok simán haladnak, nem kell csúszásra számítani, azaz jövőre indulhat a szonda.
Ejtsünk szót az úttörő japánokról is, akik nem kisebb dolgot állítanak, mint hogy a SELENE küldetés lesz az Apollo program óta a legnagyobb tudományos hold-expedíció. A SELENE egy főműholdból és két alműholdból áll össze, melyek holdkörüli pályán fognak szétválni. A szerkezetek 14 tudományos műszerrel egy éven át vizsgálják a Hold elemi és ásványi összetételét, földtanát, felszíni és felszín alatti szerkezeteit, mágneses mezejének maradványát és gravitációs mezejét.
A főműholdat ellátták egy televízió kamerával is, mellyel a Földet figyelik a Hold irányából, olyan űrmozikat tárva többek között elénk, mint a horizonton felkelő Föld. Ha minden kilövés sikerrel zárul, akkor a NASA LRO-ja már csak hab lesz a tortán. Az LRO az amerikai űrhivatal Robot Hold-kutató Programjának (RLEP) első küldetése. Az RLEP Bush elnök űrtervezetének szüleménye, feladata a tartós emberi jelenlét kikövezése a Holdon.
Ha az ütemtervek a sajtóban beharangozottak szerint alakulnak, akkor India, Kína és Japán műholdjai pásztázzák égi kísérőnket, megelőzve a NASA Lunar Reconnaissance Orbiterét (LRO), ami 2008-ban veti bele magát a kutatásokba, miközben az ESA SMART-1 szondája már sugározza a tudományos adatokat.
NASA LRO
A fenti nemzetek és közösségek kimaradtak az első, oroszok és amerikaiak között zajló űrversenyből, számukra a Hold egyértelműen a bolygókutatásba való belekóstolás lehetőségét nyújtja. A szereplők és eszközeik számának növekedése kifejezetten jót tesz a Hold-kutatásnak, mivel közelsége ellenére egyáltalán nem bővelkedünk az égitestről megszerzett ismeretekben. Az új adatok nagy szerepet játszhatnak a Holdon található lehetséges erőforrások természetének és állapotának számszerű elemzésében, ami nélkülözhetetlen a tartós emberi jelenlét megteremtéséhez.
Az új évszázadban elért technikai fejlődésnek köszönhetően jelentősen javult a feldolgozandó adatok minősége és olyan hullámhosszokon nyerhetünk betekintést az égitest szerkezeteibe, melyen még soha nem sikerült szemügyre venni és feltérképezni. Ilyen lesz az indiai Chandrayaan-1-en repülő amerikai építésű leképező radar. A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriuma és az USA Haditengerészete által kifejlesztett kísérleti eszköz a sarkköröket fogja feltérképezni, megállapítja a sarki jég jelenlétét és mennyiségét, melyek elvileg a kráterek napfénytől elzárt mélyén pihennek. Az indiai műhold 2007 végén, vagy 2008 elején indul a Satish Dhawan Űrközpontből, a szintén indiai Polar Satellite Launch Vehicle XL kilövőeszköz tetején. Az indiai tudósok és mérnökök megterveztek egy úgynevezett mélyűr antenna rendszert is, ami az ország első Hold-szondáját fogja kiszolgálni. Az antennát elvileg az év végén állítják fel Bangalore közelében, ami technikáját tekintve világszínvonalú létesítménynek számít. Az indiai műhold felszerelése nemzetközire sikeredett, a saját műszerek mellett helyet kapnak az ESA, Bulgária és az USA kísérletei, valamint egy becsapódó szonda, amit a jövő leszállóegységei előfutárának szánnak.
Ez az egység egy nagy érzékenységű tömegspektrométerrel, egy videokamerával és egy radaros magasságmérővel lesz felszerelve, és rögtön a küldetés első szakaszában bevetik egy előre meghatározott leszállóhely felett. Az európai SMART-1 szintén a felszínbe csapódva végzi be küldetését idén szeptemberben. A Chandrayaan-1 egyik legfejlettebb műszere a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma által kifejlesztett M3 (Moon Mineralogy Mapper), ami - ahogy azt a neve is tükrözi - a holdfelszín ásványi összetételét fogja feltérképezni.
A SELENE
A földi műhold-inváziót Japán indítja a SELENE küldetéssel, amit India és Kína követ, bár a sorrend az utóbbi kettőnél még nem ismert. Ha a fenti nemzeteknél nem jön közbe semmi hiba, akkor a sort az amerikaiak zárják 2008 végi kilövésükkel. Minden küldetés természetesen más és más területekre fog összpontosítani. Már a korai adatokból megállapítható lesz, hogy létezik-e víz a sarkvidékeken, vélekedett Carle Pieters, az indiai műholdon helyet kapott M3 főfelügyelője.
A kínaiak sikere legfőképpen a Chang'e I műhold kilövésre való előkészítésén múlik. Luo Ge, a Kínai Nemzeti Űrhivatal igazgatóhelyettesének elmondása szerint ez lesz Hold-programjuk első lépcsőfoka, melyet 2012-ben egy holdjáró, 2017-ben pedig egy mintagyűjtő és visszajuttató robotküldetés követ. A Chang'e küldetés háromdimenziós képeket ígér a holdfelszínről és egy elemzést az ott található hasznos elemek elhelyezkedéséről és összetételéről. A főtervező Ye Peijian jelentése szerint a munkálatok simán haladnak, nem kell csúszásra számítani, azaz jövőre indulhat a szonda.
Ejtsünk szót az úttörő japánokról is, akik nem kisebb dolgot állítanak, mint hogy a SELENE küldetés lesz az Apollo program óta a legnagyobb tudományos hold-expedíció. A SELENE egy főműholdból és két alműholdból áll össze, melyek holdkörüli pályán fognak szétválni. A szerkezetek 14 tudományos műszerrel egy éven át vizsgálják a Hold elemi és ásványi összetételét, földtanát, felszíni és felszín alatti szerkezeteit, mágneses mezejének maradványát és gravitációs mezejét.
A főműholdat ellátták egy televízió kamerával is, mellyel a Földet figyelik a Hold irányából, olyan űrmozikat tárva többek között elénk, mint a horizonton felkelő Föld. Ha minden kilövés sikerrel zárul, akkor a NASA LRO-ja már csak hab lesz a tortán. Az LRO az amerikai űrhivatal Robot Hold-kutató Programjának (RLEP) első küldetése. Az RLEP Bush elnök űrtervezetének szüleménye, feladata a tartós emberi jelenlét kikövezése a Holdon.
