Cifka Miklós
A NASA csapást mér a Holdra szállást tagadókra
A NASA noha régebben nem foglalkozott különösebben a Holdra szállás tényét tagadó konspirációs elméletekkel, az utóbbi időben egyre népszerűbbé váló téma azonban arra kényszerítette a szervezetet, hogy mégis felvegye a kesztyűt és visszavágjon.
Korábban már könyvet is adtak ki, melyben részletekbe menően cáfolják a felvetett vádakat, és számtalan NASA által pénzelt, de a megvalósítás terén független dokumentumfilmet készítettek a témával kapcsolatosan. A hadjáratba még az ESA is igyekezett besegíteni - persze ez utóbbi, miszerint a SMART-1 műhold AMIE kamerájával az Apollo-program leszállóhelyeiről fényképet készítsenek inkább csak hírverésre volt jó. Az apró szonda kamerái nem ilyen jellegű feladatra készültek, különösen nem olyan magas pályáról, mint amilyenen a SMART-1 kering, így nem is készíthettek perdöntő bizonyítékként szolgáló felvételeket.
A Szovjet Luna (piros), az amerikai Surveyor (sárga) űrszondák, illetve az Apollo (zöld) holdkompok leszállási helyei a Holdon - Klikk a nagyobb változathoz
A NASA azonban úgy tűnik szeretné lezárni végre a témát. Ezért a 2008-ra tervezett Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda - melynek amúgy az elsődleges feladata a 2020 környékére tervezett következő, személyzettel ellátott NASA űrhajók lehetséges holdra szállási helyeinek vizsgálata - mellékesen azt a feladatot is kapta, hogy jó minőségű képeket készítsen az 1969 és 1972 között végrehajtott missziók leszállási helyeiről, mellyel (talán) véget lehetne vetni a konspirációs elméleteknek.
Noha az LRO űrszonda a Bush-adminisztrácó új űrterveinek egyik kulcseleme lesz, a költségvetése meglehetősen szűkre szabott. A kiválasztott hordozórakéta a hírek szerint a Delta II., mely megszabja a szonda méretét és tömegét. Ez utóbbi mintegy 1000 kg lesz, amibe beletartozik az az üzemanyag-mennyiség is, amellyel az LRO a Hold körüli pályát eléri.
Fantáziarajz a Lunar Reconnaissance Orbiterről
A szonda igen alacsonyan, mintegy 50 km-es magasságban fog keringeni égi kísérőnk körül, hogy minél jobban és részletesebben feltérképezhesse a Hold felszínét, különös figyelemmel a Hold sarkait. A misszió másik fontos feladata, hogy minél pontosabb adatokat gyűjtsön a Hold felszínén előforduló sugárzás mértékéről, melyek ismerete nagyon fontos a hosszabb küldetések, és egy esetleges Holdbázis létesítése esetén. A fedélzetére kerül még egy spektrométer is, melyel a Holdon található víz nyomait kutatják.
A tervek szerint az LRO 2008-ban indulna, és legalább egy évig keringene Hold körüli pályán. Az általa gyűjtött adatok alapján döntik majd el, hogy az ember visszatérése a Holdra pontosan hol is lesz.
Korábban már könyvet is adtak ki, melyben részletekbe menően cáfolják a felvetett vádakat, és számtalan NASA által pénzelt, de a megvalósítás terén független dokumentumfilmet készítettek a témával kapcsolatosan. A hadjáratba még az ESA is igyekezett besegíteni - persze ez utóbbi, miszerint a SMART-1 műhold AMIE kamerájával az Apollo-program leszállóhelyeiről fényképet készítsenek inkább csak hírverésre volt jó. Az apró szonda kamerái nem ilyen jellegű feladatra készültek, különösen nem olyan magas pályáról, mint amilyenen a SMART-1 kering, így nem is készíthettek perdöntő bizonyítékként szolgáló felvételeket.
A Szovjet Luna (piros), az amerikai Surveyor (sárga) űrszondák, illetve az Apollo (zöld) holdkompok leszállási helyei a Holdon - Klikk a nagyobb változathoz
A NASA azonban úgy tűnik szeretné lezárni végre a témát. Ezért a 2008-ra tervezett Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda - melynek amúgy az elsődleges feladata a 2020 környékére tervezett következő, személyzettel ellátott NASA űrhajók lehetséges holdra szállási helyeinek vizsgálata - mellékesen azt a feladatot is kapta, hogy jó minőségű képeket készítsen az 1969 és 1972 között végrehajtott missziók leszállási helyeiről, mellyel (talán) véget lehetne vetni a konspirációs elméleteknek.
Noha az LRO űrszonda a Bush-adminisztrácó új űrterveinek egyik kulcseleme lesz, a költségvetése meglehetősen szűkre szabott. A kiválasztott hordozórakéta a hírek szerint a Delta II., mely megszabja a szonda méretét és tömegét. Ez utóbbi mintegy 1000 kg lesz, amibe beletartozik az az üzemanyag-mennyiség is, amellyel az LRO a Hold körüli pályát eléri.
Fantáziarajz a Lunar Reconnaissance Orbiterről
A szonda igen alacsonyan, mintegy 50 km-es magasságban fog keringeni égi kísérőnk körül, hogy minél jobban és részletesebben feltérképezhesse a Hold felszínét, különös figyelemmel a Hold sarkait. A misszió másik fontos feladata, hogy minél pontosabb adatokat gyűjtsön a Hold felszínén előforduló sugárzás mértékéről, melyek ismerete nagyon fontos a hosszabb küldetések, és egy esetleges Holdbázis létesítése esetén. A fedélzetére kerül még egy spektrométer is, melyel a Holdon található víz nyomait kutatják.
A tervek szerint az LRO 2008-ban indulna, és legalább egy évig keringene Hold körüli pályán. Az általa gyűjtött adatok alapján döntik majd el, hogy az ember visszatérése a Holdra pontosan hol is lesz.