Szimulált holdport használtak egy működő napelem fő összetevőjeként, ami váratlan lökést adott George W. Bush amerikai elnök gyarmatosítási projektjének.

Bush egy évvel ezelőtt bejelentett tervében egy állandó holdbázist képzelt el, ami az emberi holdkutatás alappilléreként, majd később a Mars felfedezésének kiindulópontjaként is szolgálna. "Energiaforrásra van szükségünk, amihez az anyagot a Földről felszállítani igen költséges volna" - szögezte le David Williams, a NASA greenbelti Nemzeti Űrtudományi Adatközpontjának bolygó- és holdtudósa.


Négy évvel ezelőtt Alex Freundlich és kollégái a texasi Houston Egyetemen egy olyan ötlettel álltak elő, mely szerint a robot holdjárók teljes egészében a Hold porából, azaz regolitból építhetnének napcellákat. Ez a finom, szürke por félig szilícium-dioxid, míg a másik fele 12 fém, többek közt alumínium, magnézium és vas oxidjából tevődik össze. A kutatók fejtegetése szerint ez az elegy minden szükséges elemet tartalmaz egy napelem megépítéséhez, és azt javasolták, hogy a felszínen közlekedő holdjárókat úgy alakítsák ki, hogy azok képesek legyenek a regolit megolvasztására, finomítására, majd egy üveges alap előállítására, amire lerakhatók a napcellák.

Most végre Freundlichnak sikerült bebizonyítania, hogy tervének központi eleme működőképes. Szimulálták egy holdjáró működését egy vákumkamrában, ami a Hold vákumját szinte tökéletesen képes előidézni. Megolvasztottak egy JSC-1 nevű port, ami összetételét tekintve megegyezik az Apollo űrhajósai által visszajuttatott regolit mintákkal, majd hagyták újra megszilárdulni, egy üveges réteget kapva végeredményül. A kutatók ezután bemutatták, hogy a fenti üveges anyag felületére hőpárolgással lerakott napcella képes a fényt elektromossággá alakítani. A kutatók munkájukról az Acta Astronomica legfrissebb számában számoltak be.