Idén sem adott esélyt versenytársainak a holland Nuon Solar Team a napelemes autók szokásos éves versenyén.

Az előző két év első helyezése után az áramvonalas járművük rajt-cél győzelmet aratott és megdöntötte a korábbi rekordokat is. Bár a rendezők szerint a World Solar Car Challenge névre keresztelt verseny a baráti versengés szellemében fogant, mégis egyre inkább kezd a kegyetlen, az ellenfelet nem tisztelő Forma-1-re hasonlítani. A titkolózás itt is elsődleges eleme a járművek fejlesztésének, az autókat legtöbbször az utolsó pillanatban, a versenyre minősítő vizsgálatok előtt leplezik le.


Az idei bajnok, a holland Nuna 3
A Solar Challenge egy dán úr, Hans Thostrup agyából pattant ki, aki a lehető legbenzintakarékosabb autót szerette volna megtalálni. Az eredeti elképzelés szerint a verseny győztese az a gép lett volna, amelyik a legnagyobb távolságot tudja megtenni egy liter benzinnel. Némi meglepetésre azonban a BP olajtársaság azzal az ötlettel állt elő, hogy egy ausztráliai országjáró futam keretében kizárólag a Nap energiájának felhasználásával versenyezzenek a nevezők.

A Perth-Sydney távolságot elsőként a Quiet Achiever tette meg 20 nap alatt. A dolog sikerét jelzi, hogy ezt követően a napelemes autók versenye rendszeressé és nemzetközivé vált, és az ausztrál kormány is beszállt a rendezésbe. A kétévente megrendezendő esemény útvonalát végül Darwin és Adelaide között jelölték ki. A verseny 1990-ben átalakult az egyetemi csapatok technikai sportjává, amikor is egy svájci műszaki egyetemisták által épített autó vitte el a pálmát. 1999-ben az ausztrál Aurora csapat diadalmaskodott, azóta azonban a holland Delfti Műszaki Egyetem hallgatói által épített gépek dominálnak.

A Nuon csapat fölénye nem véletlen, a műszaki ipar legjobbjaitól kapnak segítséget. 2003-ban már első pillantásra sokan eldöntötték karcsú és áramvonalas alakja láttán, hogy a Nuna 2 lesz a nagy esélyes, ami akárcsak elődje, a Nuna 1, szintén fejlett űrtechnikákat hordozott magában, köszönhetően az ESA Technológia Átviteli Programjának. Elméletileg ez az autó jóval 160 km/h feletti végsebességre volt képes.

Az aerodinamikailag optimalizált külső burok az űrkutatásban is alkalmazott műanyagokból épült, ami nem csupán szokatlanul könnyűnek, de rendkívül erősnek is bizonyult. Maga a kocsiszekrény szénszálas anyagokból és aramidból, egy a műholdaknál alkalmazott anyagból készült. A külső burkolatot a legjobb hatásfokú gallium-arzenid napcellák borították, melyeket szintén a műholdakból kölcsönöztek.

A hollandok szerint a napcellák a legfontosabb összetevői a napelemes autóknak, amit jól példáz, hogy szinte a teljes felületet beborították velük. A Nuna 3 új burok kialakítást kapott, melynek hatására még könnyebb és áramvonalasabb lett. Emellett a jármű átesett egyúgynevezett stratégiai optimalizációs programon is, mellyel az akkutöltés, a napfény erőssége, a felhők és a pálya alapján állapították meg az ideális sebességet.

A siker nem is maradt el, a Nuna 3 minden eddigi rekordot megdöntött. A 3000 kilométeres utat 29 óra 11 perc alatt tette meg 102,1 km/h-s átlagsebességgel. Ez közel két órával jobb, mint elődjének eredménye. A 2003-as világcsúcs 30 óra 54 perc, míg az átlagsebesség "csupán" 99,4 km/h volt.


A második helyezett Aurora és a michigani Momentum
Az Aurora csapat azért befutott másodiknak, igaz nagy csatát vívtak ezért a helyért is a Michigani Egyetem járművével, a Nunát azonban egyiküknek sem sikerült megszorítani a rajttól kezdve.