Hunter
Hasonló a korallok génmennyisége az emberéhez
A korallok körülbelül ugyanannyi génnel rendelkeznek, mint az emberek, ami arra enged következtetni, hogy jóval összetettebb a biokémiájuk, mint azt eddig bárki is feltételezte volna, valamint megdöntheti a különböző organizmusok fejlődéséről alkotott hosszú ideje fennálló feltevéseket is.
A meglepő eredmény az egyik legelterjedtebb ausztrál korall elemzéséből származik. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem csapata dr. Eldon Ball vezetésével eddig 6000 gént talált az Acropora korallban. A kutatók azonban a teljes génállományt 20 000 körülire becsülik, ami mennyiségét tekintve majdnem megegyezik az emberi génállománnyal. Mindez megdönteni látszik azt a nézetet, mely szerint minél sokrétűbb egy organizmus, annál több génnel rendelkezik.
Ha egy távoli pillantást vetünk egy korallra, akkor joggal vonhatjuk kétségbe a fentieket, azonban Ball figyelmeztet, a kívülről egyszerű szerkezet génjei alapján igen bonyolult biokémiát takar. A kutatók számos olyan génnel is találkoztak a korallban és az emberben, ami nem található meg a gének az állatok fejlődésére gyakorolt hatását modellező gyümölcslégyben, illetve a hengeresféregben, melyeket a laboratóriumok alaptételként kezelnek. Tehát azzal együtt, hogy az elsőként szekvenált gyümölcslégy számos hasznos tanulmányhoz vezetett, génállománya nem nevezhető az összes állatra nézve jellemzőnek, aminek igen jelentős hatásai vannak a gének és a génállományok evolúciójának megértésére.
Ball szerint a korallok géntérképének megismerése olyan problémákra nyújthat orvosságot, mint az úgynevezett kifehéredés, ami során a korallban élő szimbiotikus algák kilökődnek vagy elmenekülnek, amikor a korallt valamilyen hatás éri. A jelenség oka nem teljesen ismert. A kérdés, hogy az algákat a korall löki-e ki magából vagy önszántukból távoznak, mivel nem megfelelő számukra a közeg, ami a biokémiai változások eredménye lehet.
A génállomány a biokémia alapja, a kutatók azonban csupán a feltérképezés negyedénél járnak, így az érdemi válaszokra még várni kell.
A meglepő eredmény az egyik legelterjedtebb ausztrál korall elemzéséből származik. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem csapata dr. Eldon Ball vezetésével eddig 6000 gént talált az Acropora korallban. A kutatók azonban a teljes génállományt 20 000 körülire becsülik, ami mennyiségét tekintve majdnem megegyezik az emberi génállománnyal. Mindez megdönteni látszik azt a nézetet, mely szerint minél sokrétűbb egy organizmus, annál több génnel rendelkezik.
Ha egy távoli pillantást vetünk egy korallra, akkor joggal vonhatjuk kétségbe a fentieket, azonban Ball figyelmeztet, a kívülről egyszerű szerkezet génjei alapján igen bonyolult biokémiát takar. A kutatók számos olyan génnel is találkoztak a korallban és az emberben, ami nem található meg a gének az állatok fejlődésére gyakorolt hatását modellező gyümölcslégyben, illetve a hengeresféregben, melyeket a laboratóriumok alaptételként kezelnek. Tehát azzal együtt, hogy az elsőként szekvenált gyümölcslégy számos hasznos tanulmányhoz vezetett, génállománya nem nevezhető az összes állatra nézve jellemzőnek, aminek igen jelentős hatásai vannak a gének és a génállományok evolúciójának megértésére.
Ball szerint a korallok géntérképének megismerése olyan problémákra nyújthat orvosságot, mint az úgynevezett kifehéredés, ami során a korallban élő szimbiotikus algák kilökődnek vagy elmenekülnek, amikor a korallt valamilyen hatás éri. A jelenség oka nem teljesen ismert. A kérdés, hogy az algákat a korall löki-e ki magából vagy önszántukból távoznak, mivel nem megfelelő számukra a közeg, ami a biokémiai változások eredménye lehet.
A génállomány a biokémia alapja, a kutatók azonban csupán a feltérképezés negyedénél járnak, így az érdemi válaszokra még várni kell.