Hunter
Nem valósul meg az emberi faemlékmű
Annak ellenére, hogy a brit kormány is megígérte támogatását zsákutcába futott az a furcsa tervezet, mely szerint egy halott ember DNS-ét egy almafába ültetve élő emlékművet emeltek volna az elhunyt biológiai kivonatának.
A genetikailag módosított almafát - ami a Királyi Művészeti Főiskola diplomásai, Georg Tremmel és Shiho Fukuhara agyából pattant ki - a brit sajtó transzgenetikus sírkőnek nevezte el. A művészek jelképes célja, hogy a fa minden sejtje rendelkezne az elhunyt genetikai visszhangjával, így a fa gyümölcseiben a leszármazottak több generációja kaphatná meg szeretteik genetikai örökséget. A brit Tudományos Technikai és Művészeti Nemzeti Alapítvány (NESTA) közel 70 000 dollárt irányzott elő Tremmel és Fukuhara cége, a Biopresence beindításához. A cég célja, hogy piacot teremtsen az egyedileg módosított fák számára, melyek egyenként közel 40 000 dollárba kerülnének.
Azonban a New Scientist magazin írása szerint a két úriember akadályokba ütközött. Eredeti tervük szerint egy egyedülállóan sajátos emberi "hulladék" DNS szekvenciát - egy olyan DNS-t, aminek nincs ismert szerepe - helyeztek volna a fa génállományába, azonban etikai és biztonsági kifogások miatt végül elálltak ettől a tervtől. Ehelyett elhatározták, hogy írnak egy "néma" emberi DNS-darabot, ami beágyazható lenne egy almagénbe anélkül, hogy megváltoztatnák a gén hosszát vagy az általa kikódolt proteint. Ez azért lehetséges, mert gyakran több mint egy kodon van a génben, ami ugyanazt az aminosavat kódolja. A kodon három bázisból álló csoport (G, T, C és A), ami felépíti a genetikai kódot.
A gond az, hogy a tervbe vett technika nyolc kódolási lépést foglal magába és rendkívül összetett, valamint időigényes, nem is beszélve a költségeiről. A módszert egy "bioművésztől", az MIT munkatársától, Joe Davistől kölcsönözték, aki azt állítja, hogy Herakleitosz görög írásának egy töredékét kódolta egy gyümölcslégy génjébe.
A másik probléma ennél jóval ijesztőbb: a brit hatóságok, akiket minden egyes genetikailag módosított fa esetében meg kell győzni, hogy a nem jelent veszélyt a környezetre, ezért a Biopresence-nek egyenként kellene mélyreható kísérleteket végeznie az elhunytakkal ötvözött fákat, mielőtt megkaphatnák az ilyen emlékre vágyó örökösök. "Ha tartós genetikai emléket szeretnénk a nagyitól, akkor nem kell ilyen messze kutakodnunk" - tanácsolja a New Scientist. "Az ő valódi jelentőséggel bíró génöröksége ott rejtőzik bennünk, gyermekeinkben és unokáinkban."
A genetikailag módosított almafát - ami a Királyi Művészeti Főiskola diplomásai, Georg Tremmel és Shiho Fukuhara agyából pattant ki - a brit sajtó transzgenetikus sírkőnek nevezte el. A művészek jelképes célja, hogy a fa minden sejtje rendelkezne az elhunyt genetikai visszhangjával, így a fa gyümölcseiben a leszármazottak több generációja kaphatná meg szeretteik genetikai örökséget. A brit Tudományos Technikai és Művészeti Nemzeti Alapítvány (NESTA) közel 70 000 dollárt irányzott elő Tremmel és Fukuhara cége, a Biopresence beindításához. A cég célja, hogy piacot teremtsen az egyedileg módosított fák számára, melyek egyenként közel 40 000 dollárba kerülnének. Azonban a New Scientist magazin írása szerint a két úriember akadályokba ütközött. Eredeti tervük szerint egy egyedülállóan sajátos emberi "hulladék" DNS szekvenciát - egy olyan DNS-t, aminek nincs ismert szerepe - helyeztek volna a fa génállományába, azonban etikai és biztonsági kifogások miatt végül elálltak ettől a tervtől. Ehelyett elhatározták, hogy írnak egy "néma" emberi DNS-darabot, ami beágyazható lenne egy almagénbe anélkül, hogy megváltoztatnák a gén hosszát vagy az általa kikódolt proteint. Ez azért lehetséges, mert gyakran több mint egy kodon van a génben, ami ugyanazt az aminosavat kódolja. A kodon három bázisból álló csoport (G, T, C és A), ami felépíti a genetikai kódot.
A gond az, hogy a tervbe vett technika nyolc kódolási lépést foglal magába és rendkívül összetett, valamint időigényes, nem is beszélve a költségeiről. A módszert egy "bioművésztől", az MIT munkatársától, Joe Davistől kölcsönözték, aki azt állítja, hogy Herakleitosz görög írásának egy töredékét kódolta egy gyümölcslégy génjébe.
A másik probléma ennél jóval ijesztőbb: a brit hatóságok, akiket minden egyes genetikailag módosított fa esetében meg kell győzni, hogy a nem jelent veszélyt a környezetre, ezért a Biopresence-nek egyenként kellene mélyreható kísérleteket végeznie az elhunytakkal ötvözött fákat, mielőtt megkaphatnák az ilyen emlékre vágyó örökösök. "Ha tartós genetikai emléket szeretnénk a nagyitól, akkor nem kell ilyen messze kutakodnunk" - tanácsolja a New Scientist. "Az ő valódi jelentőséggel bíró génöröksége ott rejtőzik bennünk, gyermekeinkben és unokáinkban."