Hunter

Nem sikerült az automatikus dokkolás

A NASA 110 millió dolláros, az automatikus dokkolási technikát demonstrálni szándékozó kísérleti űreszköze 100 méternyire a kijelölt céltól visszavonulót fújt, amikor a tehetetlen mérnökök legnagyobb meglepetésére megmagyarázhatatlan okból kifogyott az üzemanyaga.

A Demonstration of Autonomous Rendezvous Technology, röviden DART, egy légi indítású Pegasus rakétáról vágott neki a világűrnek pénteken, magyar idő szerint 18 óra 27 perckor, megkezdve emberi segítség nélküli küldetését, ami a jövő emberi űrhajói és a robot teherhajók automata irányításának alapköve lett volna. A DART-ot egy sci-fiszerű aggyal és szemmel látták el, ezek segítették a dokkolási célpontként megadott műhold befogását és néhány méteren belüli odamanőverezését a földi irányítás beavatkozása nélkül.

Félórányi repülés után a DART elhaladt az antarktiszi McMurdo állomás felett és lesugározta első adatait. A műhold végrehajtotta rendszerei és műszerei ellenőrzését, amikor is minden normálisnak tűnt. Utólag a hivatalos szervek elmondták hogy volt néhány navigációs hiba, de azokra számítottak. "Az első rendellenesnek minősíthető esemény az volt, hogy nagyobb navigációs hibákat észleltünk, mint amire számítottunk a McMurdo feletti első átrepülés után" - mondta Jim Snoddy, a projekt vezetője.


A Pegasus rakéta 475 mérföldre vitte fel a DART űrjárművet

Azonban a DART sikeresen folytatta repülését a rákövetkező több mint hét órában és belépett a küldetés találkozási fázisába, megközelítve az amerikai hadsereg MUBLCOM kommunikációs műholdját. Az 1999 májusában fellőtt kis egységet optikai célpontok alapján azonosította be és követe nyomon a DART. "Nagy pontosságú, kipróbált automata irányítású, ami hibátlanul teljesített" - mondta Snoddy. "A DART befejezte a célpont alatti szabad sodródását és felkészült a végső megközelítéshez, ami még szintén terv szerint zajlott."

Amikor a DART 2,9 kilométeres távolságba ért a MUBLCOM mögött bekapcsolt a fedélzeti zárt ciklusú irányítás. "Ez az a fázis, amikor a gépnek rendkívül precízen vezérelt megközelítést kell alkalmaznia, ez a művelet több órát is igénybe vehet. Ekkor észleltünk túlzott üzemanyag-fogyasztást" - magyarázta Snoddy.


A DART becsomagolva az indításhoz. Feladata annak kipróbálása lett volna, hogyan lehet az űrben teljesen automatán egy másik járművel kapcsolatot teremteni

A küldetés mérnökei a repülés nagy részéből semmit sem láttak, 30-60 perceket kellett várniuk az űreszköz adatcsomagjaira, melyeket a földi állomások fölé érve sugárzott le. "11 óra elteltével a MUBLCOM 100 méteres távolságba került. A DART Fejlett Videó Irányítási Szenzora azonosította és befogta a célpontot. Rögtön ezután kaptuk az irányítórendszer által kiadott biztonsági visszavonulási utasítást, amit a rendszer üzemanyag-kiürüléssel indokolt."

A DART ennek hatására biztonságos pályára húzódott, ami 10 éven belül a légkörbe vezeti, ahol azután megsemmisül. A küldetés ezzel befejeződött.


A Pegasus egy Stargazer L-1011 alján

Snoddy szerint a manőverek elvégzésének kétszereséhez elegendő üzemanyag volt a DART-on, emellett pedig nem találtak semmilyen szivárgásra utaló jelet. A küldetést részleges sikerként értékelték, mivel a DART egyes technikáinak, mint a szemnek és nagy részben az agynak is sikerült bizonyítania. Azonban a lényegre, az emberi beavatkozás nélküli dokkolásra nem került sor. "Olyasmivel próbálkoztunk, amivel előttünk még soha senki" - mondta Snoddy a DART egyik munkatársa.


A tervezett 24 órás küldetés kommunikációs és hibakijavítási lehetőségét költségcsökkentési okokból korlátozták, a mérnökök azonban úgy vélekedtek, hogy a repülési idő rövidsége miatt amúgy sem lett volna különösebb esélyük a gondok orvoslására.

Animáció a DART program lényegéről. Mérete 7 MB, formátuma QuickTime

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • DcsabaS #52
    "Azért olyan hülye nem vagyok, hogy ne tudjam mi a különbség a rakéta üzemanyag és a sűrített levegő között. Meg a szimuláció és az éles helyzet közötti különbséget is vágom..."

    Ezt hasonlítsd össze ezzel:

    "És a sűrített levegő előállítása nem olyan drága..nyugodtan lehet azzal is meghajtani valamit a víz alatt..tökéletes szimuláció.."

    "Én felelőtlennek tartom a NASA mérnökök kísérletét, mert rögtön élesben próbáltak."
    Már írtam, ez aligha volt így. Az ilyen próbálkozásokat számos előzetes tesztelés szokta megelőzni (különösen erős szokása az amerikaiaknak). Csak hát egész egyszerűen nem lehet mindent, minden vonatkozásában tesztelni, a maga bonyolult együttműködésében.

    "a meg volt előtte valamilyen szimuláció akkor mégrosszabb a helyzet."
    Miért volna? A szimulációkról tudni kell, hogy csak azokat a tényezőket veszik figyelembe, amelyeket előzetesen beléjük építettünk, és pont azért kell a valósággal összehasonlítani az eredményüket, hogy megtudjuk: az összes lényeges dolgot figyelembe vettük-e már, vagy kimaradt még néhány.

    "Harmadsorban pedig lassan szériatartozék lesz minden autóban a feldélzeti PLC azon szolgáltatása, mely a fogyasztás/sebesség arányában ki tudja számolni, hogy a tankban lévő üzemanyaggal mennyi út tehető még meg..."
    De mint írtam, a rakétahajtásnál bonyolultabb a helyzet (az oxigént nem a levegőből vesszük, a befutandó pálya és az annak különböző szakaszain elégetendő üzemanyag nem egyenletes, stb.).

    "Az MI-nek inkább csak szinkronizálni és pozicionálnia kellett, (volna) hiszen a sebességük a műholddal majdnem azonos volt.."
    Csak miután odaért, és ha még maradt volna elég üzemanyag.
  • TheZsenyka #51
    Erősen kétlem, hogy a következő ugyanilyen jármű 110M dollárba kerüljön. Azért megmarad a teljes fejlesztési terv, az innovációk. Nyílván nem a cucc került ennyibe ami odaveszett, hanem a köré épülő teljes kutatás. Egy prototípus fejlesztése mindíg sokszorta többe kerül mint a szériapéldányok gyártása. Simán el tudom képzelni, hogy a második, mondjuk, "csak" 20 millió dollárba fog kerülni. Nem mintha halvány elképzelésem lenne az egész buliról.
  • HUmanEmber41st #50
    Azért olyan hülye nem vagyok, hogy ne tudjam mi a különbség a rakéta üzemanyag és a sűrített levegő között. Meg a szimuláció és az éles helyzet közötti különbséget is vágom...
    Én felelőtlennek tartom a NASA mérnökök kísérletét, mert rögtön élesben próbáltak.
    Ha meg volt előtte valamilyen szimuláció akkor mégrosszabb a helyzet.
    Harmadsorban pedig lassan szériatartozék lesz minden autóban a feldélzeti PLC azon szolgáltatása, mely a fogyasztás/sebesség arányában ki tudja számolni, hogy a tankban lévő üzemanyaggal mennyi út tehető még meg...
    Az MI-nek inkább csak szinkronizálni és pozicionálnia kellett, (volna) hiszen a sebességük a műholddal majdnem azonos volt..
  • DcsabaS #49
    A sűrített levegővel nem lehet tökéletes a szimuláció, hiszen mint © Caro is felvetette korábban (#9), a hidrogén-oxigén hajtásnál pl. olyan probléma is felléphet, hogy a keverék aránya nem megfelelő, pl. kezdetben az egyikből megy túl sok, aztán meg a másikból. Eredőben ez ugyanakkora fogyasztás mellett a töredékére csökkentheti az impulzust. (Avagy a MI által a kívánt szinten tartott tolóerő megnöveli a fogyasztást.)
    Ilyen probléma sűrített levegőnél nincs, mert legfeljebb csak kissé hamarább, vagy később jelenik meg az impulzis (attól függően, hogy mikor megy ki a gáz nagyobb része).
  • HUmanEmber41st #48
    Igen valószínű, hogy a Földön is végeztek előzetes kísérleteket a MI-vel, de bizonyos dolgokat (pont a hajtómű is ilyen!) nem lehet teljeskörűen.

    Most végeztek vagy nem ??
    És a sűrített levegő előállítása nem olyan drága..nyugodtan lehet azzal is meghajtani valamit a víz alatt..tökéletes szimuláció..
  • [NST]Cifu #47
    Azok utan, hogy egy repulo raketat el tudnak talalni egy masik raketaval (lasd patriot) megkozeliteni egy masik objektumot 100 meter pontossaggal szerintem kudarc.

    A Patriot PAC-1 (ami az öböl-háborúban szerepelt) egy-egy SCUD rakétára több (volt hogy 8-9) elhárítórakétát is indított, és még így sem sikerült a robbanófejet megsemmisíteni (egy Izraeli lap csípősen megjegyezte akkor, hogy a cél tévesztett Patriot rakéták több kárt csináltak, mint a becsapódó SCUD-ok). Csaknem három milliárd $-t költöttek rá az első Öböl-háború után, hogy javítsanak az eredményen. A Bush-féle nemzeti rakétavédelmi programnál menetrend szerint történnek baklövések, volt, hogy a ~100 millió $-ot kóstáló elfogási kisérletnél az elfogó rakéta prototípusa egész egyszerűen az indítóállást nem tudta elhagyni egy szoftverhiba miatt (pedig akkor már több milliárd $-t költöttek a fejlesztésére). Szóval ez rossz példa...
  • [NST]Cifu #46
    Emlékszem az első X-43A nál is hasonló gondokkal küzködtek. Csak ott milliárd $ nagyságrendű volt a pénz.

    Szerintem nagyon örültek volna a NASA X-43A programban résztvevő tudósai, ha milliárd $ körüli pénzösszegből gazdálkodhatnának.... (kb. 230 millió $ volt az X-43A program teljes költésgvetése 1999-től kezdve)
  • DcsabaS #45
    Igen valószínű, hogy a Földön is végeztek előzetes kísérleteket a MI-vel, de bizonyos dolgokat (pont a hajtómű is ilyen!) nem lehet teljeskörűen.

    Marsjárók:
    Igen, vannak ilyen eszközök, és már esetükben is kénytelenek voltak a MI-re támaszkodni, mert csak nagyobb léptékű utasításokat lehet rádió útján továbbítani. Ezen utasításokat észben tartva a szondáknak saját maguknak kell a menet közben felbukkanó akadályokat leküzdeni.

    Hogy mennyire nem fenékig tejfel még ez a szakma, arra legyen példa az amerikaiak esete a Spirit-tel. Minthogy a MI programozása assembler szinten reménytelen volna, egy magas szintű programnyelvet kellett használniuk. A minél rugalmasabb bővíthetőség végett a JAVA-t(!) választották. És mert a Spirit indulásáig még nem készültek el az összes programmal, arra gondoltak, hogy majd menet közben (amíg a Spirit közeledik a Marshoz) rádió útján feltöltik. Így is tettek. Aztán mire megérkezett a Spirit, azzal kellett szembesülniük, hogy valamiért drámai módon lelassult a működése. Kiderült, hogy azért, mert egész egyszerűen elfogyott a szabad memóriája. Nem volt mit tenni, küldeni kellett egy reset utasítást. (Szerencsére a Spirit boot-oláskor betöltődő intelligenciája is minden fontos dologra elég, így pl. a Föld-del való kommunikáció felvételére is.)

    ********
    Kedves © Tetsuo!

    Minthogy itt NINCS lehetősége a szondának tanulni, nem is a tanulékonysága az érdekes. Hanem az, hogy bizonyos típusú problémák kezelésére nem készült fel. Az NEM igaz, hogy egy MI bármilyen nem várt problémát kezelhetne, hiszen gondolj csak pl. arra, hogy egy adott bajt csak akkor észlelhetne, ha volna hozzá műszere, de nincs, mert a készítői nem gondoltak rá.
    (Az előzetes szimulációkat illetően nézd még az üzenetem elejét!)
  • Tetsuo #44
    A valódi MI másra képes (mégpedig: előre nem várt problémák megoldására, ami a tanulási folyamat alapján történik).
    És rohadtul idegesít ha a híres MI-jüket nem tesztelik szimulátorban, víz alatt v akárhol (mert ugye arról nincs hír), hanem 20Mrd ftot csak kivágnak az ablakon.
  • HUmanEmber41st #43
    a vizsgálandó égitest (Mars, Vénusz, stb.) akkor a távirányítás a kommunikáció időbeli késleltetés miatt gyakorlatilag lehetetlen.

    A Marsjárók a mai napig is üzemelnek..
    Ott is van optikai tájékozódás úgy tudom..