Cifka Miklós

A jövő katonai re­pülő­gépei: szu­per­te­her­gé­pek és hiper­gyors bom­bá­zók

Noha a légierők két­ség­kí­vül leg­(el)is­mer­tebb re­pü­lő­gé­pei a va­dá­szok, az igás­lo­vai mé­gis a te­her­szál­lí­tó gé­pek. Most kö­vet­kez­zék pár, a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­ ér­de­ke­sebb terv és fej­lesz­tés.

Teherszállítás terén az egyik fő jövőbeni irányvonal a nagyobb teherbírású repülőgépek alkalmazása, ám a nagy méretű és tömegű terhek szállítására a jelenlegi repülőgép megoldások nem igazán alkalmasak. A világ legnagyobb repülőgépe, az Antonov An-225-ös is már túllép bizonyos határokat, holott "csupán" 250 tonnát képes szállítani, és felszálló tömege elérheti a 600 tonnát.


A világ jelenlegi legnagyobb repülőgépe, az Antonov An-225-ös egyetlen példánya

Megoldást nyújthat a párnahatás kihasználása; az a hatás, amikor a talaj és a viszonylag nagy sebességgel, alacsonyan haladó repülőgép szárnyai közötti áramló levegő erős felhajtóerőt generál. A Szovjetunióban már az 1950-es évek végén kezdett ezzel a lehetőséggel foglalkozni, és 1965-ben már elkészült a "KM" vagyis a "kaszpi-tengeri szörny", ami egy körülbelül 500 tonnás jármű volt, és akár 1000 katonát is elszállíthatott 3000 km-es távolságba, a végsebessége pedig elérte az 550km/h-t. Ez a jármű azonban kizárólag víz felett repülhetett, alig néhány méteres magasságban.


A kaszpi-tengeri szörny...

A Boeing átvette a megoldást egy jövőbeni szuper-szállítógép lehetőségeként, a program neve Pelican ULTRA (Ultra Large TRansport Aircraft). A tervek szerint 1400 tonnás lenne a teherbírása, vagyis akár 17 db M1A2 harckocsit is elvihetne egyszerre 5800 km távolságra, mégpedig a tenger felett 6 méteres magasságban, mintegy 420 km/h-s sebességgel. A hatalmas gép azonban a KM-mel szemben képes lenne szárazföld felett is repülni, ekkor hozzávetőlegesen 6600 méteres magasságba emelkedne, sebessége így elérheti akár a 700 km/h-t is, de ez a hatótávolságot jelentősen csökkentené. Ez a gép a hagyományos tengeri szállítás egy részét válthatná ki, és a hajóknál nagyságrendekkel gyorsabban lenne képes a nagy távolságokra nagy méretű és tömegű terheket eljuttatni - és mindemellett hagyományos repterekre is képes leszállni, illetve onnan felszállni.


... és testvére, a még csak terv szintjén létező Boeing Pelican

A szupernehéz teherszállítás másik aspiránsai a léghajók. Az amerikai hadsereg még 2001-ben aláírt egy szerződést az Advanced Technologies Group céggel, mely szerint 2008-ra elkészülhet egy 1000 tonna teherbírású hatalmas léghajó, a SkyCat 1000. Ez a szörnyeteg, ha elkészül, 307 méter hosszú, 136 méter széles és 77 méter magas lesz, utazósebessége a tervek szerint 185 km/h, hatótávolsága pedig 7400 km. A jármű érdekessége, hogy légpárnára száll le, így nincs szüksége bonyolult és sok embert igénylő földi kiszolgáló rendszerekre a landoláshoz, mint a hagyományos léghajóknak.


Lehet, hogy hamarosan gigászi léghajók fogják részben átvenni a légi szállítást?

A fenti járművek azonban nem közvetlenül a harci zónába, hanem az előretolt bázisokra szállítják csak a fegyvereket és az embereket, ahonnan kisebb és rugalmasabban használható járművek viszik tovább őket a harctérre. Ma ezt a feladatot főleg helikopterek illetve a C-130-asok látják el. Az amerikai légierő ennél jobb megoldást szeretne, ezért két program is elindítottak ilyen irányban. Az egyik az ATT (Advanced Theater Transport), amely a C-130-asok kiváltását szolgálja, de olyan feltételek mellett, mint 30 tonna körüli hasznos terhelés (egy vagy két FCS harcjárművet kell tudnia szállítani), illetve elegendőnek kell lennie akár 200 méteres kifutónak is a gép leszállásához.

A Boeing válasza a SuperFrog (szuperbéka), egy faroknélküli gép, amelynek nincs sem függőleges, sem vízszintes vezérsíkja. A szárnyon négy turbólégcsavaros hajtóművet helyeztek el, és az egész szárnyat mintegy 60 fokos szögbe fel lehet billenteni, így a gép le- és felszállósebessége 60 és 90 km/h közötti, ami hihetetlenül kicsi egy ekkora tehergéphez képest.


A Boeing Szuperbékája

A másik hasonló program az AMT (Air-Maneuver and Transport) mely mintegy 20 tonnás hasznos teher szállítását kell hogy megoldja, mégpedig úgy, hogy akár helikopterként is képes lenne helyből le- és felszállni. Szintén a Boeing háza tájáról származik a V-44, ami a V-22 megduplázva, négy billenőrotorral és megnövelt mérettel. Egy másik megoldás a Carter Heliplane Transport SR/C terve, amely egyszerűen összeházasítja a helikoptert és a hagyományos repülőgépet. Kérdés persze, hogy a hatalmas rotor légellenállása nem jelent-e túl sok problémát.




Az AMT tender két aspiránsának CGI képe: a Boing V-44 és a CHT SR/C

Oroszországban is dolgoznak a fejlesztőmérnökök, és szokás szerint egy meglehetősen radikális megoldással rukkoltak elő: egy olyan járművel, amely a felhajtóerőt tisztán a törzs segítségével termeli. Igaz rendelkezik vezérsíkokkal, de ezek dolga csak az irányíthatóság biztosítása. Ez lett az Ekip. A meglehetősen szokatlan megoldás működőképességét méretarányos modellel már bebizonyították, és jelenleg egy kisebb méretű prototípus épül, igaz a pénzhiány miatt az építés meglehetősen visszafogott tempóban folyik.


Az Ekip állami megrendelés hiányában egyelőre a civil piacon próbál érvényesülni
A jövő légierejének gépeivel foglalkozó sorozat lezárásaképp pedig néhány érdekesebb vagy éppen hírhedtebb terv bemutatása marad.

Aurora

Kétségkívül a legismertebb "fekete program", amelyet sok ellentmondás övez. Az egész egy 1985-ben napvilágra került költségvetési jelentésre vezethető vissza, mely szerint az amerikai légierőhöz kapcsolható Aurora program 1986-ban 80 millió, 1987-ben pedig több mint 2,2 milliárd dollárt kapna. A légierő tagadta a titkos programhoz való kötést, és a B-2 Spirit bombázók egyik tételének állította be jelentésben álló számokat. A következő évi jelentésben azonban már egyáltalán nem szerepel Aurora jelölésű tétel, sőt, a Légierő támogatása is néhány milliárd dollárral kevesebb lett, mint azt az egy évvel korábbi jelentésben feltételezték - ez jelentheti azt, hogy az Aurora program sose jutott el végső fázisába, de jelentheti azt is, hogy nem a Légierő pénzkeretéből finanszírozták tovább, vagy éppen más tétel alá rejtették el.


Miután nincs fénykép az Auroráról, a kinézetével kapcsolatban csak a fantázia szab határt

Az Aurora egyfajta kabát lett, amit ráakasztottak egy (?) nagy sebességű (hiperszonikus, vagyis a hang sebességénél legalább ötször gyorsabb), valószínűleg felderítő/kémrepülőgépre. Az egy ilyen géppel kapcsolatba hozható események megfigyelései pedig megsokasodtak az 1990-es évek elején és közepén. Ilyen például a Kaliforniában, 1991-ben a földrengésjelzők által rögzített adatok, melyek legalább 20 alkalommal szokatlan hangrobbanásokat rögzítettek. A geológusok adatainak értelmezése szerint egy, a hangsebesség három-négyszeresével, mintegy 8-10 km között repülő jármű keltette ezeket, és egészen biztos, hogy nem szeizmikus tevékenységtől, vagy más, ismert repülőgéptől származott.


Egy a sok hamis Aurora fénykép közül
Az angol légierő 1991-ben és 92-ben többször is észlelt 3 és 6 Mach között repülő járműveket, melyekre szintén nem találtak elfogadható magyarázatott. Szintén az Aurorához kap­csol­ják egyesek az Észak-Amerika, illetve a világ más tájain is észlelt kötélre fűzött fánk alakú, a szokásostól igencsak eltérő kondenzcsíkokat.

Az Aurorával kapcsolatban leginkább csak találgatásokkal találkozhatunk, egyes források szerint csak maximum néhány kísérleti gép készült, mások viszont egész flottáról, 20-30 repülőgépről beszélnek, melyek az SR-71-esek feladatait vették át az 1990-es években.

A fekete programok annyira népszerű témájává váltak az összeesküvés-elméletekkel foglalkozóknak, hogy egész sor talán létező gépről olvashatunk a neten, mint az állítólag nukleáris energiával táplált, UFO-technológiát is használó fekete háromszög, a TR-3B. Ezekkel kapcsolatban azonban sokszor még annyi bizonyíték sincs, mint az Aurora esetén. Ellenben kétségtelen, hogy a repüléssel kapcsolatos kutatások terén sok igen meglepő és érdekes megoldás merül fel, melyek azonban most még (legalábbis a hivatalos oldalon) igencsak gyerekcipőben járnak. Erre egy jó példa a Lifter, amely ionszél-hajtóművet használ, melyet magasfeszültség segítségével állítanak elő (akit jobban érdekel ez a téma nézzen meg a Jean-Lois Nauden Lifter Project weboldalát). Egyes feltételezések szerint például a B-2A Spirit is ilyen ionszél-generátorral képes tolóerőt létrehozni, hogy a forró gázokat pöfékelő sugárhajtóműveit kikapcsolva az infravörös érzékelők elől is el tudjon rejtőzni.


Egy kísérleti Lifter modell

B-3 (?)

Az amerikai légierő bombázó haderejének jövője egyesek szerint kétséges, mivel az új, pilóta nélküli járművek, mint amilyeneket előrevetítenek az X-45-höz hasonló programok, illetve az egyre újabb, kisebb és hatékonyabb robotrepülőgépek feleslegessé teszik őket. A légierő más véleményen van, és bár a jelenlegi bombázógépei 2030-2040 környékéig repülhetnek (még azok B-52-esek is, amelyek már most 30 évnél idősebbek!), de az új kihívásoknak jobban megfelelő bombázógépet szeretnének rendszerben látni.


Fantáziarajz egy nagy sebességű bombázóról

A program neve FSA (Future Strike Aircraft), és meglehetősen tág határok között mozog az igénylista, mivel a fő cél az, hogy a döntés meghozatalától számított legfeljebb három órán belül a világ bármely pontján képesek legyenek csapást mérni. Hogy ezt hogy teszik meg, még nem eldöntött. Lehet, hogy nagy sebességű (Mach 2 körüli) mélyrepülésben, vagy nagy magasságban, hiperszonikus sebességgel repülve. A bombázóval kapcsolatban kérdéses az is, hogy milyen fegyvert alkalmaz majd. A nagy hatótávolságú, gyors robotrepülőgépek vagy rakéták ugyanis feleslegessé teszik azt, hogy mélyen be kelljen repülni az ellenséges légtérbe, vagyis a lopakodásnak kevésbé van haszna, és az első csapás megtételének korábbra hozásában inkább a nagy sebesség jelentheti a megoldást.


Fantáziarajz a NorthropGrumman cég bombázótervéről

HyperSoar

A HyperSoar projekt egy hiperszonikus, több feladatra felhasználható repülőgép kifejlesztését célozza. A gép hagyományos reptérről gázturbinás vagy rakétahajtóművel szállna fel, majd fokozatosan gyorsulva átváltana a torlósugár-hajtóművére és mintegy 60 km-es magasságba emelkedik, miközben sebessége akár a hangsebesség tízszeresét is elérheti. Ezek után hajtóművét kikapcsolja, és miközben a sebessége a ritka légkör miatt csak lassan csökkenne, egyre lejjebb és lejjebb vitorlázik, majd a sűrűbb légrétegek tetejénél (mintegy 35 km-es magasság körül) a hajtóművét újra begyújtja és újra felemelkedik 60 km-es magasságba, és felgyorsít Mach 10-re. Mindezt annyiszor ismétli meg, ameddig a célzóna közelébe nem ér, vagyis az út nagy részét úgy teszi meg mint a vízfelszínre dobott, kacsázó kő.


Fantáziarajz a HyperSoar-ról

A megoldás legfontosabb előnye, hogy üzemanyag-takarékos repülést tesz lehetővé, így akár az is megoldható, hogy egy HyperSoar gép felszálljon az Egyesült Államokból, elrepüljön mondjuk Japán fölé (Chicago-Tokió viszonylatban kb. 10 100 km, amelyet 18-20 "kacsázással" tenne meg a gép, mintegy 60-70 perc alatt), majd visszarepüljön a kiindulási pontra, és ott leszálljon, méghozzá légi utántöltés nélkül.


A HyperSoar repülésének vázlatos ábrázolása. Az ugrások csúcspontja között 450 km-t tesz meg a jármű

Amennyiben a gép megvalósul, a jelenlegi hagyományos légvédelem szinte teljesen hatástalan lenne vele szemben, hiszen egy hiperszonikus sebességgel, vízszintesen haladó célt eltalálni a jelenlegi légvédelmi rakétáknak túl nagy falat. Fő feladatköre a légi felderítés, a csapásmérés, a teher- és személyszállítás lehet, illetve felhasználható űrszondák Föld körüli pályára állításához, első fokozatként.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • karmicsek #50
    Jó ötletek de amíg ez()
    a mérvadó színvonal addig tuti semmi értelmesre nem használják.
  • Seaweed #49
    !!!!!!!!!!!!!! Cikklopás az SG-ről? !!!!!!!!!!!!!!
  • zpe #48
    A két elektróda együtt lebeg a nagy feszültség által létrehozott "ionszél" miatt. A lifter ionizálja a levegő részecskéit és a pozitív ionok az alsó alufólia felé áramolnak az elektronok pedig felfelé a kifeszített kis drót felé.
  • DOT #47
    A lifterek, ha jól vágom a témát, voltaképp elektrosztatikus töltés-taszítás elven működnek. Márpedig azzal nagy felületek és nagy töltés segítségével lehet erőt elérni, a megfelelő szigetelés közbeiktatásával, mert különben egy kisülésben eltűnik a befektetett energia. Másrészt mindig két kifeszített elektróda segítségével repül (azaz lebeg). Szvsz érdekes játék, de repülésre teljesen alkalmatlan.
  • atlagember #46
    Sajnálom, de idővel szerintem ez is megoldódik. Ha értelmes dolgokra fordítanák az energiájukat és a pénzeket a nasa kutatói szerintem hamarabb menne, mint garázskísérletekkel, de amíg a kőolajüzletből van mit kifacsarni, addíg úgysem lesz nagy áttörés, mivel a pénz irányítja a világot.
    Pedig milyen jó lenne megérni, hogy ufókkal repkedjünk az autónkkal a dugókban való araszolás helyett.
    Egyébként az éjszakai képek tök jók. Mintha ufók lennének. (Lehet, hogy azok is valami hasonlóval működnek?)
  • HUmanEmber41st #45
    Bocsáss meg, de a Szárnyas fejvadászban azok nem léghajók voltak.. inkább (legalábbis nekem az jött le) antigrav pod-oknak látszódtak. Nem emlékszem, hogy lett volna rajtuk gázballon...csak színestévé..
  • [NST]Cifu #44
    Ha jól emlékszem mind a Szárnyas Fejvadászban, mind a Syndicate esetén csak reklám-léghajók repkedtek, ilyen feladatkörben pedig már évtizedek óta repülnek léghajók az USA felett (lightship -> a léghajó oldalán lévő raklámfeliratot a gáztartályban lévő fényszórók világítják meg).
  • [NST]Cifu #43
    A cikkben szerepel egy link, érdemes ránézni ha érdekel a téma, ott van mindenféle kisérlet, komoly számításokkal.
    Jelenleg a probléma, hogy a kellő hatásfokot nem tudják elérni, egy ember felemeléséhez cirka 80-100kg-os teherbírás kellene (ill. legalább ekkora tolóerőt) létrehozni, de ettől még nagyon-nagyon messze vannak, legalábbis az általam ismert kisérletek.
    Először is olyan szintre kéne fejleszteni a technológiát, hogy ilyesmibe érdemes legyen belefogni, valószinüleg lenne még mit finomítani rajta, de ez idő és pénz kérdés. Eleddig még nem sikerült még csak olyan modelt sem csinálni, amely képes lenne egy kellő teljesítményű energiaforrást felemelni, az összes kisérlet esetén a "lebegők" kívűlről kapták az energiát.
  • TeszteloPontHu #42
    A Szárnyas fejvadászban vagy talán a Syndicate nevű jövőben játszódó játékben is voltak léghajók. Lehet, hogy jól tippeltek a jövőt illetően?
  • haxoror #41
    LoL

    Grat a cikkhez a kövi legyen aa robotokról plz