Hunter
80 óra alatt a Föld körül
Steve Fossett amerikai milliomos és kalandor, valamint a Virgin Atlantic vezetője, Richard Branson egy egzotikus sugárhajtású repülőgépet mutattak be, mellyel Fossett megkísérli az első leszállás és üzemanyag-utántöltés nélküli világkörüli szóló repülését.
Az egyhajtóműves, 34,7 méteres szárnyfesztávú Virgin Atlantic GlobalFlyer négyévnyi tervezési és építési munkálatok után a Los Angelestől északra fekvő Mojave repülőtéren gördült ki először a kifutópályára, amit az űrrepüléssel is kacérkodó Burt Rutan és cége, a Scaled Composites készített el. Az első leszállás és üzemanyag-utántöltés nélküli világkörüli repülést 1986-ban teljesítette Dick Rutan, Burt testvére, és Jeana Yeager, akik a Rutan építette Voyagerrel szálltak fel az Edwards Légitámaszpontról, majd kilenc nap multán ugyanott értek földet. Fossett, aki akkor került barátságba Bransonnal amikor még ballonokkal próbálták körberepülni a Földet, megkísérli felülmúlni a Voyager repülését.
A két pilóta a Virgin Atlantic GlobalFlyerrel a kaliforniai Mojave sivatagban
"A repülésben a szóló utak jelentős különbséget jelentenek a másodpilótával való repülésekhez képest, jóval erőpróbálóbb vállalkozás, mivel egyetlen ember képességeire és teljesítményére összpontosul" - mondta az AP hírügynökségnek. "Teljesen az én felelősségem lesz a géppel való repülés, ezért rendkívüli teher nehezedik rám" - mondta. "A repülésem ezen felül egy másik technikai szintet képvisel. Ezúttal sugárhajtású repülésről van szó, ezért jóval gyorsabb lesz az út, bár 80 órát egyedül, egyhuzamban végigrepülni nem kis kihívás."
Steve Fossett (balra) és Richard Branson
Fossett, aki 2002-ben egyes egyedül repülte körül a Földet ballonnal, számos sikló- és sugárhajtású repülőgéppel elért rekordot tart. Nagy szárnyfesztáv, dupla farkrészben végződő szűkös pilótafülke - ezek a közösek a Voyagerben és a GlobalFlyerben. Amellett hogy a Voyager kétszemélyes volt, dugattyúk hajtották a pilótafülke elé és mögé szerelt légcsavarokat. A pilótafülke nyomáskiegyenlítésének hiányában lassan és kis magasságban repült.
A GlobalFlyernek egy turbofan hajtóműve van a nyomáskiegyenlített pilótafülke tetején, és óránkénti 460 kilométeres sebesség feletti sebességre is képes akár 16 000 méteres magasságban, így várhatóan három nap alatt teszi meg a világkörüli utat. Magát a repülést számos próbarepülés előzi meg, melyek valószínűleg november és március között zajlanak le. A repülés valahonnan az Egyesült Államok középső részéről indul, hogy szilárd talaj legyen a gép alatt emelkedéskor és a repülés végén, amikor megnő az üzemanyag kifogyásának kockázata.
A repülést a Virgin Atlantic szponzorálja, a projekt költségeiről azonban semmit nem voltak hajlandók elárulni. "Nem sok repülési rekord maradt, amit felállíthatnánk" - mondta Branson egy interjúban. "Talán ez az utolsó, leszámítva az űrrepülést." Branson, aki maga sem kezdő a repülés világában 1987-ben repülte át az Atlanti-óceánt, a GlobalFlyer tartalék pilótája, amennyiben Fossettel valami katasztrofális történne.
"Ha valaki képes rá, akkor Steve egyike azon keveseknek, akik képesek talpon maradni 80 órán keresztül" - mondta Branson. Burt Rutan szerint a GlobalFlyer "teljesen" más, mint a Voyager. A Voyager súlyának 73 százalékát tette ki az üzemanyag felszálláskor, a GlobalFlyer esetében ez az érték 82 százalék. "Nem hangzik nagy különbségnek, azonban egy szerkezeti repülőgép-tervező számára ezt a 82 százalékot rendkívül nehéz elérni a 73-hoz képest is. Nagyon bonyolult probléma, nekem elhihetik" - mondta Rutan.
Felszálláskor a GlobalFlyer körülbelül 10 000 kilogrammot nyom, amiből 8200 kilogrammot ad le a 37 000 kilométer megtétele során.
Az egyhajtóműves, 34,7 méteres szárnyfesztávú Virgin Atlantic GlobalFlyer négyévnyi tervezési és építési munkálatok után a Los Angelestől északra fekvő Mojave repülőtéren gördült ki először a kifutópályára, amit az űrrepüléssel is kacérkodó Burt Rutan és cége, a Scaled Composites készített el. Az első leszállás és üzemanyag-utántöltés nélküli világkörüli repülést 1986-ban teljesítette Dick Rutan, Burt testvére, és Jeana Yeager, akik a Rutan építette Voyagerrel szálltak fel az Edwards Légitámaszpontról, majd kilenc nap multán ugyanott értek földet. Fossett, aki akkor került barátságba Bransonnal amikor még ballonokkal próbálták körberepülni a Földet, megkísérli felülmúlni a Voyager repülését.
A két pilóta a Virgin Atlantic GlobalFlyerrel a kaliforniai Mojave sivatagban
"A repülésben a szóló utak jelentős különbséget jelentenek a másodpilótával való repülésekhez képest, jóval erőpróbálóbb vállalkozás, mivel egyetlen ember képességeire és teljesítményére összpontosul" - mondta az AP hírügynökségnek. "Teljesen az én felelősségem lesz a géppel való repülés, ezért rendkívüli teher nehezedik rám" - mondta. "A repülésem ezen felül egy másik technikai szintet képvisel. Ezúttal sugárhajtású repülésről van szó, ezért jóval gyorsabb lesz az út, bár 80 órát egyedül, egyhuzamban végigrepülni nem kis kihívás."
Steve Fossett (balra) és Richard Branson
Fossett, aki 2002-ben egyes egyedül repülte körül a Földet ballonnal, számos sikló- és sugárhajtású repülőgéppel elért rekordot tart. Nagy szárnyfesztáv, dupla farkrészben végződő szűkös pilótafülke - ezek a közösek a Voyagerben és a GlobalFlyerben. Amellett hogy a Voyager kétszemélyes volt, dugattyúk hajtották a pilótafülke elé és mögé szerelt légcsavarokat. A pilótafülke nyomáskiegyenlítésének hiányában lassan és kis magasságban repült.
A GlobalFlyernek egy turbofan hajtóműve van a nyomáskiegyenlített pilótafülke tetején, és óránkénti 460 kilométeres sebesség feletti sebességre is képes akár 16 000 méteres magasságban, így várhatóan három nap alatt teszi meg a világkörüli utat. Magát a repülést számos próbarepülés előzi meg, melyek valószínűleg november és március között zajlanak le. A repülés valahonnan az Egyesült Államok középső részéről indul, hogy szilárd talaj legyen a gép alatt emelkedéskor és a repülés végén, amikor megnő az üzemanyag kifogyásának kockázata.
A repülést a Virgin Atlantic szponzorálja, a projekt költségeiről azonban semmit nem voltak hajlandók elárulni. "Nem sok repülési rekord maradt, amit felállíthatnánk" - mondta Branson egy interjúban. "Talán ez az utolsó, leszámítva az űrrepülést." Branson, aki maga sem kezdő a repülés világában 1987-ben repülte át az Atlanti-óceánt, a GlobalFlyer tartalék pilótája, amennyiben Fossettel valami katasztrofális történne.
"Ha valaki képes rá, akkor Steve egyike azon keveseknek, akik képesek talpon maradni 80 órán keresztül" - mondta Branson. Burt Rutan szerint a GlobalFlyer "teljesen" más, mint a Voyager. A Voyager súlyának 73 százalékát tette ki az üzemanyag felszálláskor, a GlobalFlyer esetében ez az érték 82 százalék. "Nem hangzik nagy különbségnek, azonban egy szerkezeti repülőgép-tervező számára ezt a 82 százalékot rendkívül nehéz elérni a 73-hoz képest is. Nagyon bonyolult probléma, nekem elhihetik" - mondta Rutan.
Felszálláskor a GlobalFlyer körülbelül 10 000 kilogrammot nyom, amiből 8200 kilogrammot ad le a 37 000 kilométer megtétele során.
