Hunter
Újraélesztették a spanyolnáthát
Tudósok újraélesztették az 1918-as járványt okozó influenza vírus halálos génjeit, annak reményében, hogy megtudják mi tette ezt a családot annyira virulenssé. A spanyolnátha, ami a nagy járvány alatt 50 millió embert ölt meg, a kutatók szerint főként egyik felszíni proteinjének köszönheti halálos mivoltát.
A kutatók letesztelték a proteinnel felszerelt rekonstruált vírust, és arra figyelmeztetnek, hogy egy napon akár vissza is térhet. Amennyiben ez bekövetkezne bárki, aki 1918 után született jóformán semmilyen immunitással nem rendelkezik. Yoshihiro Kawaoka és munkatársai az amerikai Wisconsin Egyetemen az áldozatok maradványaiból, valamint klinikai mintákból az 1918-as vírus nyolc génjéből ötöt rekonstruáltak. Újra alkották az influenza két felszíni proteinjét, a hemaglutinint (H) és a neuraminidázt (N), majd jelenlegi emberi és egér influenza tenyészetekbe helyezték azokat.
Korábbi kísérletek már kimutatták, hogy az egér influenza 1918-as H-val való ellátása megbetegíti az egereket. Kawaoka csapata egy lépéssel tovább ment, az 1918-as H-t emberi influenza vírusokba rakták, ami normál esetben nincs hatással az egerekre. Azonban a H hatékonnyá tette a vírust az egerekre nézve is, mitöbb, az 1918-as H halálosabbá teszi a vírust, általa jobban szaporodik, mélyebb szöveteket támad meg az egerek tüdejében. Az N proteinnel végzett kísérletek nem mutattak ki ilyen hatást. A virulensebb tenyészetekkel végzett kísérletek a lehető legmagasabb biztonsági szinten zajlottak a kanadai Nemzeti Mikrobiológiai Laboratóriumban.
Az 1918-as tenyészet halálossága láthatóan a H protein a vírusgazda immunrendszerének molekuláira gyakorolt hatásában rejlik, súlyossága az immunreakció túlgerjesztéséből adódik. Kawaoka csapata megfigyelte, hogy az 1918-as H több fehérvérsejt csoportot is aktivál, melyek nem csupán a fertőzött sejtekkel veszik fel a harcot, de fékezhetetlen károsodásokat okoztak a tüdő szövetekben is.
A csapat figyelmeztet, hasonló H-val rendelkező vírusok még ma is létezhetnek a vadmadarak körében, és pillanatnyilag nem sok védelmünk van ellene.
A kutatók letesztelték a proteinnel felszerelt rekonstruált vírust, és arra figyelmeztetnek, hogy egy napon akár vissza is térhet. Amennyiben ez bekövetkezne bárki, aki 1918 után született jóformán semmilyen immunitással nem rendelkezik. Yoshihiro Kawaoka és munkatársai az amerikai Wisconsin Egyetemen az áldozatok maradványaiból, valamint klinikai mintákból az 1918-as vírus nyolc génjéből ötöt rekonstruáltak. Újra alkották az influenza két felszíni proteinjét, a hemaglutinint (H) és a neuraminidázt (N), majd jelenlegi emberi és egér influenza tenyészetekbe helyezték azokat.
Korábbi kísérletek már kimutatták, hogy az egér influenza 1918-as H-val való ellátása megbetegíti az egereket. Kawaoka csapata egy lépéssel tovább ment, az 1918-as H-t emberi influenza vírusokba rakták, ami normál esetben nincs hatással az egerekre. Azonban a H hatékonnyá tette a vírust az egerekre nézve is, mitöbb, az 1918-as H halálosabbá teszi a vírust, általa jobban szaporodik, mélyebb szöveteket támad meg az egerek tüdejében. Az N proteinnel végzett kísérletek nem mutattak ki ilyen hatást. A virulensebb tenyészetekkel végzett kísérletek a lehető legmagasabb biztonsági szinten zajlottak a kanadai Nemzeti Mikrobiológiai Laboratóriumban. Az 1918-as tenyészet halálossága láthatóan a H protein a vírusgazda immunrendszerének molekuláira gyakorolt hatásában rejlik, súlyossága az immunreakció túlgerjesztéséből adódik. Kawaoka csapata megfigyelte, hogy az 1918-as H több fehérvérsejt csoportot is aktivál, melyek nem csupán a fertőzött sejtekkel veszik fel a harcot, de fékezhetetlen károsodásokat okoztak a tüdő szövetekben is.
A csapat figyelmeztet, hasonló H-val rendelkező vírusok még ma is létezhetnek a vadmadarak körében, és pillanatnyilag nem sok védelmünk van ellene.
