Hunter
Egy gyilkos elméje
Joel Rifkin 17 prostituáltat fojtott meg 4 év leforgása alatt, találomra, bűntudat nélkül. Ám évekkel letartóztatása után sem tudja megmondani miért tette. "Valami olyasmi volt, ami csak úgy jött, nem volt szándékomban megismételni" - mondta az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Rifkin egy interjú során. "Egyszerűen csak gonosz lennék? Elmebeteg? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni."
Kívánságával nincs egyedül, számos tudós is kutat a válasz után. Az agy egyre pontosabb feltérképezésére alkalmas technikák segítségével szövevényes ám egymáshoz hasonló mintákat találtak azon emberek agyműködésében, akik erőszakos bűncselekményeket követtek el.
1990-ben egy kutató csoport 25 elítélt gyilkos agyát tapogatta le. A gyilkosok nagy részénél az agy elülső része, az úgynevezett homloklebeny abnormálisnak mutatkozott. "Egy normális embernél a homloklebeny az agy legaktívabb területe" - elemzi a számítógépe monitorján látható képet Monte Buchsbaum a Mount Sinai School of Medicine kutatója. "Ennél az egyénnél, aki gyilkosságot követett el, a homloklebeny láthatóan elég inaktív" mutat rá az élénk színű agyi keresztmetszetre.
Hogy ez miért számít? Azért, mert a tudósok felfedezték, hogy a homloklebeny egyes részei szerepet játszanak a tervezésben, a szervezésben, és ami az erőszakos bűncselekmények szempontjából talán a legfontosabb az impulzusok kontrollálásában. "A homloklebeny az a része az agynak, mely fékezi az indulatokat és az ösztönöket" - mondta Dr. Jonathan Pincus, a Georgetown Egyetem pszichiátere. "Ez az a rész, ami azt mondatja velünk, 'Ne tedd! Ne mondd ki! Ez nem helyénvaló! Ennek következményei lesznek!"
Pincus maga is több mint száz gyilkos agyát tanulmányozta, beleértve Rifkinét is. Véleménye szerint Rifkin egyezést mutat számos más bűnözővel. "Az ő homloklebenye is rendkívül súlyosan sérült" - összegezte.
Az agy fogyatékossága azonban magában nem elegendő ahhoz, hogy egy személyt erőszakossá tegyen. A kutatók szerint egy gyenge impulzus kontrollal rendelkező ember inkább csak rendezetlennek tűnik vagy társadalmilag nehezen alkalmazkodónak. A kutatók rengeteg egyéb tényezőt vesznek számba - a skizofréniától a gyermekkori durva bánásmódig - melyek szerepet játszhatnak. Ha valakit durván bántalmaznak, akkor kiadásra váró harag gyülemlik fel benne. Ha ennek az illetőnek homloklebenyi hiányossága is van, akkor az indulatok és ösztönök rendkívül veszélyes kombinációját kapjuk, amit nem könnyű vezérelni, állítja Pincus.
Buchsbaum figyelmeztet, nem lenne értelme messzemenő következtetéseket levonni a fentiekből. Nem lehet tételesen kijelenteni, hogy ha valaki rendelkezik ezekkel a tünetekkel, akkor az ilyen és olyan bűncselekményeket fog elkövetni. "Amit tehetünk, hogy megismerjük az indulatainkat vezérlő mechanizmus alapjául szolgáló dimenziókat - hogyan korlátozza az agy a viselkedést - és talán megtanulhatjuk erősíteni ezt nevelési stratégiákkal vagy gyógyszerekkel."
Ezalatt Joel Rifkin kénytelen beletörődni, hogy ha valaha is szabadon engedik nem valószínű, hogy meg tudná óvni önmagát egy újabb gyilkosság elkövetésétől.
Kívánságával nincs egyedül, számos tudós is kutat a válasz után. Az agy egyre pontosabb feltérképezésére alkalmas technikák segítségével szövevényes ám egymáshoz hasonló mintákat találtak azon emberek agyműködésében, akik erőszakos bűncselekményeket követtek el.
1990-ben egy kutató csoport 25 elítélt gyilkos agyát tapogatta le. A gyilkosok nagy részénél az agy elülső része, az úgynevezett homloklebeny abnormálisnak mutatkozott. "Egy normális embernél a homloklebeny az agy legaktívabb területe" - elemzi a számítógépe monitorján látható képet Monte Buchsbaum a Mount Sinai School of Medicine kutatója. "Ennél az egyénnél, aki gyilkosságot követett el, a homloklebeny láthatóan elég inaktív" mutat rá az élénk színű agyi keresztmetszetre.
Hogy ez miért számít? Azért, mert a tudósok felfedezték, hogy a homloklebeny egyes részei szerepet játszanak a tervezésben, a szervezésben, és ami az erőszakos bűncselekmények szempontjából talán a legfontosabb az impulzusok kontrollálásában. "A homloklebeny az a része az agynak, mely fékezi az indulatokat és az ösztönöket" - mondta Dr. Jonathan Pincus, a Georgetown Egyetem pszichiátere. "Ez az a rész, ami azt mondatja velünk, 'Ne tedd! Ne mondd ki! Ez nem helyénvaló! Ennek következményei lesznek!"
Pincus maga is több mint száz gyilkos agyát tanulmányozta, beleértve Rifkinét is. Véleménye szerint Rifkin egyezést mutat számos más bűnözővel. "Az ő homloklebenye is rendkívül súlyosan sérült" - összegezte.
Az agy fogyatékossága azonban magában nem elegendő ahhoz, hogy egy személyt erőszakossá tegyen. A kutatók szerint egy gyenge impulzus kontrollal rendelkező ember inkább csak rendezetlennek tűnik vagy társadalmilag nehezen alkalmazkodónak. A kutatók rengeteg egyéb tényezőt vesznek számba - a skizofréniától a gyermekkori durva bánásmódig - melyek szerepet játszhatnak. Ha valakit durván bántalmaznak, akkor kiadásra váró harag gyülemlik fel benne. Ha ennek az illetőnek homloklebenyi hiányossága is van, akkor az indulatok és ösztönök rendkívül veszélyes kombinációját kapjuk, amit nem könnyű vezérelni, állítja Pincus.
Buchsbaum figyelmeztet, nem lenne értelme messzemenő következtetéseket levonni a fentiekből. Nem lehet tételesen kijelenteni, hogy ha valaki rendelkezik ezekkel a tünetekkel, akkor az ilyen és olyan bűncselekményeket fog elkövetni. "Amit tehetünk, hogy megismerjük az indulatainkat vezérlő mechanizmus alapjául szolgáló dimenziókat - hogyan korlátozza az agy a viselkedést - és talán megtanulhatjuk erősíteni ezt nevelési stratégiákkal vagy gyógyszerekkel."
Ezalatt Joel Rifkin kénytelen beletörődni, hogy ha valaha is szabadon engedik nem valószínű, hogy meg tudná óvni önmagát egy újabb gyilkosság elkövetésétől.