Hunter
A golflabda anyagával gyógyíthatók a lövedék okozta lyukak
Ugyanaz az anyag, ami ellenállóvá teszi a golflabdákat, hamarosan eltüntetheti a golyó ütötte lyukakat az úgynevezett öngyógyító repülőgép-üzemanyagtartályokon, jelentették be az Egyesült Államok haditengerészetének kutatói.
Amerikai tudósok felfedezték, hogy egy kereskedelemben is kapható polimer, amit többek közt a golflabdák bevonásához is alkalmaznak, furcsa tulajdonságot hordoz magában. Ha rálőnek, képes azonnal befedni a golyó ütötte lyukakat. Jelenleg a Haditengerészet Légi Rendszerek Parancsnokságán egy anyagmérnökökből álló csapat Christopher Coughlin vezetésével próbálja megfejteni, miért gyógyítja önmagát a polimer, remélve, hogy egy nap bevethetővé tehetik az ellenséges tűzbe keveredett repülőgépek üzemanyagtartályainak gyorsjavításához is.
"Ha 800 kilométerre vagyunk a támaszpontunktól, ami lehet akár egy anyahajó az óceán kellős közepén, akkor bizony aggódhatunk, ha kilyuggatják a tankot. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon lesz elég üzemanyag a visszatéréshez?" - kérdi Coughlin. Az öngyógyító magatartás kipróbálásához csapata több fajta lőszert lőtt ki egy 1,5 milliméter vastag, a Du Pont által gyártott Surlyn elnevezésű polimerből készült lapra. A legkifogástalanabb és leggyorsabb szigetelés egy viszonylag kicsi (5,6 milliméteres), nagyon hegyes golyó után származott, míg a nagyobb, tompa végű lövedékek, különösen, ha nagyobb szögből csapódtak be, kiharaptak egy darabot az anyagból.
Coughlin szerint az anyag olvadási tulajdonságaiban rejlik az öngyógyítás magyarázata. "Ha egy jégcsákánnyal ütünk rajta lyukat, akkor nem indul be az öngyógyulás, mivel nem keletkezik elegendő hő ahhoz, hogy az anyag megolvadjon" - magyarázta a New Scientist magazinnak. Egy száguldó lövedék azonban képes előidézni a Surlyn olvadáspontját. "Most azt próbáljuk megállapítani, mi befolyásolja az összeforradást" - mondta.
Úgy tűnik, az olvadási tulajdonságok a Surlyn polietilén láncaitól és metakrilsavaitól függenek. Ezek véletlenszerű ionos és nemionos területek elegyéből állnak, melyek mindegyike szeretné megtartani saját állapotát. A polimer egyik legironikusabb tulajdonsága azonban az, hogy lebomlik, ha a repülőgépek üzemanyagához ér, ezért további kutatásokra van szükség, mielőtt az üzemanyagtartályok felületét bevonnák vele, vagy eleve ebből öntenék ki a tárolóegységeket.
"Más kutatócsapatok már dolgoznak az anyag uretánnal való ötvözésén, ami ellenáll az üzemanyagoknak, és viszonylag gyorsan piacra is lehet dobni" - mondta Coughlin, miközben tovább kutatja az öngyógyító polimer egyéb változatait. A polimeres megoldás jelentős súlycsökkenést eredményezne a katonai repülőgépeknél, melyeken az üzemanyagtartályokat több rétegnyi anyag védi az esetlegesen becsapódó lövedékektől. Amennyiben mégis sikerül átlőni a védőrendszert, akkor az egyik gumiból készült réteg az, ami annyira képes felduzzadni, hogy eltömítse a lyukat. "Minden, ami súlytöbbletet okoz, a gép hatótávolságának rovására megy" - összegzett Coughlin.
Amerikai tudósok felfedezték, hogy egy kereskedelemben is kapható polimer, amit többek közt a golflabdák bevonásához is alkalmaznak, furcsa tulajdonságot hordoz magában. Ha rálőnek, képes azonnal befedni a golyó ütötte lyukakat. Jelenleg a Haditengerészet Légi Rendszerek Parancsnokságán egy anyagmérnökökből álló csapat Christopher Coughlin vezetésével próbálja megfejteni, miért gyógyítja önmagát a polimer, remélve, hogy egy nap bevethetővé tehetik az ellenséges tűzbe keveredett repülőgépek üzemanyagtartályainak gyorsjavításához is.
"Ha 800 kilométerre vagyunk a támaszpontunktól, ami lehet akár egy anyahajó az óceán kellős közepén, akkor bizony aggódhatunk, ha kilyuggatják a tankot. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon lesz elég üzemanyag a visszatéréshez?" - kérdi Coughlin. Az öngyógyító magatartás kipróbálásához csapata több fajta lőszert lőtt ki egy 1,5 milliméter vastag, a Du Pont által gyártott Surlyn elnevezésű polimerből készült lapra. A legkifogástalanabb és leggyorsabb szigetelés egy viszonylag kicsi (5,6 milliméteres), nagyon hegyes golyó után származott, míg a nagyobb, tompa végű lövedékek, különösen, ha nagyobb szögből csapódtak be, kiharaptak egy darabot az anyagból.
Coughlin szerint az anyag olvadási tulajdonságaiban rejlik az öngyógyítás magyarázata. "Ha egy jégcsákánnyal ütünk rajta lyukat, akkor nem indul be az öngyógyulás, mivel nem keletkezik elegendő hő ahhoz, hogy az anyag megolvadjon" - magyarázta a New Scientist magazinnak. Egy száguldó lövedék azonban képes előidézni a Surlyn olvadáspontját. "Most azt próbáljuk megállapítani, mi befolyásolja az összeforradást" - mondta.
Úgy tűnik, az olvadási tulajdonságok a Surlyn polietilén láncaitól és metakrilsavaitól függenek. Ezek véletlenszerű ionos és nemionos területek elegyéből állnak, melyek mindegyike szeretné megtartani saját állapotát. A polimer egyik legironikusabb tulajdonsága azonban az, hogy lebomlik, ha a repülőgépek üzemanyagához ér, ezért további kutatásokra van szükség, mielőtt az üzemanyagtartályok felületét bevonnák vele, vagy eleve ebből öntenék ki a tárolóegységeket.
"Más kutatócsapatok már dolgoznak az anyag uretánnal való ötvözésén, ami ellenáll az üzemanyagoknak, és viszonylag gyorsan piacra is lehet dobni" - mondta Coughlin, miközben tovább kutatja az öngyógyító polimer egyéb változatait. A polimeres megoldás jelentős súlycsökkenést eredményezne a katonai repülőgépeknél, melyeken az üzemanyagtartályokat több rétegnyi anyag védi az esetlegesen becsapódó lövedékektől. Amennyiben mégis sikerül átlőni a védőrendszert, akkor az egyik gumiból készült réteg az, ami annyira képes felduzzadni, hogy eltömítse a lyukat. "Minden, ami súlytöbbletet okoz, a gép hatótávolságának rovására megy" - összegzett Coughlin.
