Hunter
Hogyan kapta a Jupiter a csíkjait?
Ahogy a régi mondás tartja, változékony, mint az időjárás. Nem mindenhol állná meg a helyét a fenti kijelentés. A Jupiteren a dolgok sokkal tartósabbak, a felhősávok éveken át megmaradnak és óránként közel 500 kilométeres sebességgel járják körbe a bolygót, olyan viharokat előidézve, melyek mellett egy földi hurrikán könnyed felhőjátéknak tűnhet.
Egy új tanulmány megvizsgál néhány régóta fennálló feltételezést a Jupiteren és más gázóriásokon kialakuló hosszú életű felhőtömegekről. Az okok megértéséhez célszerű elsőként azt megtudni, miért is olyan kemény a National Weather Service (az amerikai időjárskutató intézet) munkája.
A Földön a szelet és a viharokat alapvetően a Nap energiája vezérli és az egyenetlen fűtés, amit a bolygó légkörében, óceánjaiban és a felszínen idéz elő. A meleg levegő felszáll, a hideg leereszkedik. Többszörös vízszintes és függőleges rétegek és légkatlanok alakulnak ki. A hőmérsékletkülönbségek nagymértékű nyomásbeli különbségekhez vezetnek, a levegő szél formájában a magas nyomásúról az alacsony nysomásrú területekre tódul. A fentiekben leírtak közepette a napenergia gyors ütemben szétszóródik ebben a rendkívül turbulens atmoszférában, magyarázta Boris Galperin, a University of South Florida tudósa, aki egy új matematikai modellen dolgozik. Nem alakulhatnak ki nagy felhőtömegek, mivel az energia nem tud felhalmozódni. Ehelyett napos reggeleket, szeles délutánokat, éjjeli esőket kapunk, vagyis percről percre valami mást.
A Jupiter szeleit szintén a Nap vezérli, némi belső melegítéssel megspékelve. Mivel a Jupiter jóval messzebb van a Naptól, így a Földhöz képest a Nap energiájának mindössze 4 százaléka éri el. Sokan gondolnák, hogy ez nem elegendő az állandó vihar és felhőrendszerek kialakításához.
Az új tanulmány megállapítja, hogy a Jupiter forgásának jellemvonásai, valamint a viszonylag korlátozott légköri kavarodás és a felszíni súrlódás hiánya együtt sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint a Nap fűtése.
"Minél messzebb van a bolygó a Naptól, annál kevésbé turbulens a légköre és erőtlenebb a súrlódás, ezért kevesebb energia szóródik szét" - összegzett Galperin a SPACE.com-nak. "Az óriásbolygók vékony atmoszférájában a fizikai folyamatok olyanok, hogy kis mennyiségű energia is képes egyre nagyobb adagokba felhalmozódni egészen addig, míg a legnagyobb áramlási szerkezetekbe nem jutnak, ezek a zonális sugarak."
Ezek a sugarak a Jupiter felhősávjai, melye már egészen kis teleszkóppal is láthatók. A szomszédos sávok ellentétes irányba haladnak, színeik a kémiai összetétel enyhe különbségeit tükrözik.
A kutatás nem tesz említést a hatalmas forgó viharok kialakulásáról és táplálásáról, mint például a Nagy Vörös Folt, mely fizikája sokkal összetettebb, mint a zonális sugaraké. A vihar legalább 300 éve létezik, átmérője megközelíti a 25.000 kilométert. Számtalan, évekig tartó kisebb vihar - ezek is több száz kilométer szélesek - ágyazódott be a Jupiter felhősávjai közé. Amellett, hogy a Jupiter időjárása tartós, semmiképp nem mondható enyhének. Keveset tudunk arról, mi zajlik a felhők alatt, de egyes tudósok szerint a Jupiteren is van eső, és valószínűleg villámlás is kialakulhat.
Egy új tanulmány megvizsgál néhány régóta fennálló feltételezést a Jupiteren és más gázóriásokon kialakuló hosszú életű felhőtömegekről. Az okok megértéséhez célszerű elsőként azt megtudni, miért is olyan kemény a National Weather Service (az amerikai időjárskutató intézet) munkája.
A Földön a szelet és a viharokat alapvetően a Nap energiája vezérli és az egyenetlen fűtés, amit a bolygó légkörében, óceánjaiban és a felszínen idéz elő. A meleg levegő felszáll, a hideg leereszkedik. Többszörös vízszintes és függőleges rétegek és légkatlanok alakulnak ki. A hőmérsékletkülönbségek nagymértékű nyomásbeli különbségekhez vezetnek, a levegő szél formájában a magas nyomásúról az alacsony nysomásrú területekre tódul. A fentiekben leírtak közepette a napenergia gyors ütemben szétszóródik ebben a rendkívül turbulens atmoszférában, magyarázta Boris Galperin, a University of South Florida tudósa, aki egy új matematikai modellen dolgozik. Nem alakulhatnak ki nagy felhőtömegek, mivel az energia nem tud felhalmozódni. Ehelyett napos reggeleket, szeles délutánokat, éjjeli esőket kapunk, vagyis percről percre valami mást.
A Jupiter szeleit szintén a Nap vezérli, némi belső melegítéssel megspékelve. Mivel a Jupiter jóval messzebb van a Naptól, így a Földhöz képest a Nap energiájának mindössze 4 százaléka éri el. Sokan gondolnák, hogy ez nem elegendő az állandó vihar és felhőrendszerek kialakításához.
Az új tanulmány megállapítja, hogy a Jupiter forgásának jellemvonásai, valamint a viszonylag korlátozott légköri kavarodás és a felszíni súrlódás hiánya együtt sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint a Nap fűtése.
"Minél messzebb van a bolygó a Naptól, annál kevésbé turbulens a légköre és erőtlenebb a súrlódás, ezért kevesebb energia szóródik szét" - összegzett Galperin a SPACE.com-nak. "Az óriásbolygók vékony atmoszférájában a fizikai folyamatok olyanok, hogy kis mennyiségű energia is képes egyre nagyobb adagokba felhalmozódni egészen addig, míg a legnagyobb áramlási szerkezetekbe nem jutnak, ezek a zonális sugarak."
Ezek a sugarak a Jupiter felhősávjai, melye már egészen kis teleszkóppal is láthatók. A szomszédos sávok ellentétes irányba haladnak, színeik a kémiai összetétel enyhe különbségeit tükrözik.
A kutatás nem tesz említést a hatalmas forgó viharok kialakulásáról és táplálásáról, mint például a Nagy Vörös Folt, mely fizikája sokkal összetettebb, mint a zonális sugaraké. A vihar legalább 300 éve létezik, átmérője megközelíti a 25.000 kilométert. Számtalan, évekig tartó kisebb vihar - ezek is több száz kilométer szélesek - ágyazódott be a Jupiter felhősávjai közé. Amellett, hogy a Jupiter időjárása tartós, semmiképp nem mondható enyhének. Keveset tudunk arról, mi zajlik a felhők alatt, de egyes tudósok szerint a Jupiteren is van eső, és valószínűleg villámlás is kialakulhat.