A Jupiter legnagyobb holdjával, a Ganymede-del, kapcsolatban újra felmerült az a kérdés, hogy felszínét a mélyből előtörő fagyott víz alakíthatja. Ez az úgynevezett cryomagma a felszínre érve megfagy, majd hatalmas jeges síkságokat alakít ki, befedve a sziklás terepet illetve krátereket.


Ezek a következtetések Dr Paul Schenk-től, a houstoni Lunar and Planetary Institute munkatársától és kollégáitól származnak, miután a Ganymede jeges felszínéről készített stereo térképeket tanulmányozták. Ganymede a Naprendszerünk legnagyobb holdja. Nagyobb, mint a Merkúr, majdnem megegyező a mérete a Marséval. Ha a Nap körül keringene, bolygóként lenne nyilvántartva. Felszínén kétfajta terepviszony uralkodik. A hold nagy részét jeges síkságok alkotják, a többi viszont sziklás, erősen kráteres.

A Voyager űrszonda 1979-es első látogatása után derült ki, hogy a hold felszíne mintha egy kirakó lenne. Olyasmi, mint valami hibrid világ, átmenet a Jupiter két másik holdja között. Néhol olyan, mint a Callisto, ami sötét, sziklás, erősen kráteres. Viszont a maradék az Európára hasonlít, ami fiatal, friss és fényes.

Hogy többet derítsen ki a kétfajta terepről Dr Schenk, mind a Voyager mind a mostani Galileo küldetések fotóit összehasonlítja. A kutatók felfedezték azt is, hogy durvább területek magasabban helyezkednek el, míg a az alacsonyabban fekvő, simább régiók akkor alakulhattak ki, amikor a belső vizek a felszínre kerültek és megfagytak.

A csillagászok egyre türelmetlenebbek, hiszen még nem tudják honnan ömlik a felszínre a cryomagma, továbbá még az is rejtély számukra, hogy miért csak egyes részeket borít jégtakaró.

A Galileo űrszonda 2000 májusában készített részletes felvételeket a Ganymede-ről. Azokat a képeket még nem elemezték részletesen, de a tudósok remélik mindenképen találnak bizonyítékokat még a jégvulkánok létezésére. A kutatásról részletes publikáció olvasható a Nature magazinban.