Hunter
Befejeződött az Io vizsgálata
Beérkeztek a Galileo űrhajó utolsó felvételei és egyben elkészült a Jupiter legkülönösebb holdja, az Io portréja. Az eredmény egy ingerlékeny világ, ami még sokszínűbb és több vulkánnal rendelkezik, mint azt a tudósok képzelték volna mielőtt a Galileo megkezdte munkáját 1995-ben.
Most hogy az Io vizsgálatai a végükhöz értek a tudósok megpróbálják megérteni a hold működését. A Galileo utolsó repülése során 13 eddig ismeretlen aktív vulkánt leplezett le az infravörös felvételein, jelentette be Dr. Rosaly Lopez, a NASA vulkanológusa. Ezzel az ismert vulkánok száma 120-ra nőtt, ebből 74 a Galileo felfedezése.
"Egy vagy két tucatra számítottunk" - mondta Dr. Torrence Johnson, a Galileo projekt tudósa. A várakozások a Voyager 1979-80 évi felfedezésein és a későbbi földi megfigyeléseken alapultak.
"Az Io vulkánjai a kitörési stílusok mintagyűjteménye, a legfrissebb megfigyelések azonban meglepőek mind a hatalmas gázfelhők, mind a folyékony láva-tavak gyakorisága miatt" - mondta Dr. Alfred McEwen, az Arizona Egyetem bolygótudósa. A 2001. október 16-i repülés során készített nagyfelbontású felvételek segítik a vulkanikusság és az Io hegyeinek emelkedése és süllyedése közötti kapcsolat elemzését. Némelyik vulkán hasonlít a kráteres tetejű vulkanikus csúcsokra, amikkel a Földön és a Marson is találkozhatunk. Az Io legtöbb vulkanikus krátere azonban viszonylag lapos területeken fekszik, távol a hegyvidékektől, viszont a hegyek közel fele közvetlenül a vulkanikus kráterek mellett emelkednek.
"Úgy tűnik a hegy-építő folyamat egyben a magma felszínre törését is segíti" - összegzett Dr. Elizabeth Turtle, az Arizona Egyetem másik tudósa, aki bemutatta azokat a felvételeket, melyek a Tohil Mons nevű hegy anyagának süllyedését mutatja. A Tohil Mons nem halmozódott fel egy kráterben, ami arra utal, hogy a kráter felszíne gyakrabban olvadhatott meg, mint a földcsuszamlások végbe mentek. Az infravörös műszer hőt érzékelt a kráter felől, ami aktív vagy nagyon friss kitörést jelez. A Galileo megfigyelései alapján zajló elemzések segítségével a tudósok megérthetik hogyan alakítja át a távoli világ saját felszínét, ami nagyban különbözik a mi világunkban végbemenő folyamatoktól.
"A Földön nagyméretű laterális kéreg mozgás tapasztalható a tektonikus lemezek esetében" - mondta McEwen. "Az Io-nak úgy tűnik teljesen különböző a tektonikus jellege, amit függőleges mozgások uralnak. A láva a mélyből emelkedik és elönti a felszínt. A régebbi láva folyamatosan betemetődik és összesajtolódik, míg nem újra ki kell törnie. A lökés hatására emelkednek ki a magas hegyek és új ösvények nyílnak a láva számára"
"Különös hely az Io" - tette hozzá Johnson. "Ezt már a Voyager előtt is tudtuk, ám minél többet láttunk belőle, annál jobban megleptek a felfedezések"
Most hogy az Io vizsgálatai a végükhöz értek a tudósok megpróbálják megérteni a hold működését. A Galileo utolsó repülése során 13 eddig ismeretlen aktív vulkánt leplezett le az infravörös felvételein, jelentette be Dr. Rosaly Lopez, a NASA vulkanológusa. Ezzel az ismert vulkánok száma 120-ra nőtt, ebből 74 a Galileo felfedezése.
"Egy vagy két tucatra számítottunk" - mondta Dr. Torrence Johnson, a Galileo projekt tudósa. A várakozások a Voyager 1979-80 évi felfedezésein és a későbbi földi megfigyeléseken alapultak.
"Az Io vulkánjai a kitörési stílusok mintagyűjteménye, a legfrissebb megfigyelések azonban meglepőek mind a hatalmas gázfelhők, mind a folyékony láva-tavak gyakorisága miatt" - mondta Dr. Alfred McEwen, az Arizona Egyetem bolygótudósa. A 2001. október 16-i repülés során készített nagyfelbontású felvételek segítik a vulkanikusság és az Io hegyeinek emelkedése és süllyedése közötti kapcsolat elemzését. Némelyik vulkán hasonlít a kráteres tetejű vulkanikus csúcsokra, amikkel a Földön és a Marson is találkozhatunk. Az Io legtöbb vulkanikus krátere azonban viszonylag lapos területeken fekszik, távol a hegyvidékektől, viszont a hegyek közel fele közvetlenül a vulkanikus kráterek mellett emelkednek.
"Úgy tűnik a hegy-építő folyamat egyben a magma felszínre törését is segíti" - összegzett Dr. Elizabeth Turtle, az Arizona Egyetem másik tudósa, aki bemutatta azokat a felvételeket, melyek a Tohil Mons nevű hegy anyagának süllyedését mutatja. A Tohil Mons nem halmozódott fel egy kráterben, ami arra utal, hogy a kráter felszíne gyakrabban olvadhatott meg, mint a földcsuszamlások végbe mentek. Az infravörös műszer hőt érzékelt a kráter felől, ami aktív vagy nagyon friss kitörést jelez. A Galileo megfigyelései alapján zajló elemzések segítségével a tudósok megérthetik hogyan alakítja át a távoli világ saját felszínét, ami nagyban különbözik a mi világunkban végbemenő folyamatoktól.
"A Földön nagyméretű laterális kéreg mozgás tapasztalható a tektonikus lemezek esetében" - mondta McEwen. "Az Io-nak úgy tűnik teljesen különböző a tektonikus jellege, amit függőleges mozgások uralnak. A láva a mélyből emelkedik és elönti a felszínt. A régebbi láva folyamatosan betemetődik és összesajtolódik, míg nem újra ki kell törnie. A lökés hatására emelkednek ki a magas hegyek és új ösvények nyílnak a láva számára""Különös hely az Io" - tette hozzá Johnson. "Ezt már a Voyager előtt is tudtuk, ám minél többet láttunk belőle, annál jobban megleptek a felfedezések"