Hunter
Régi-új technológia keresheti az eltünt repülőgépeket
A NASA ezúttal a föld felé fordította figyelmét egy olyan radar építésével, ami képes átlátni a fák, bokrok, a felhők és más akadályok között, így elveszett repülőgépeket találhat meg, és remélhetőleg életeket menthet.
A radart, amit Synthetic Aperture Radarnak (SAR) hívnak, a lezuhant repülők vagy bajba jutott emberek elektromos vészjelei után kutató globális műholdas rendszer kiegészítőjének szánják. A világtól elzárt területeken ezek a jelzések vezetik el a mentőcsapatokat a szerencsétlenségek helyszínére.
A Cospas-Sarsat névre keresztelt rendszer azonban majdnem használhatatlan, ha a vészjeladó a becsapódás során megsemmisül, vagy sikertelen az aktiválása. Itt lép be a képbe az új radar, ami a hagyományos radarokkal ellentétben - melyekhez óriási antennák kellenek, hogy elérjék a mentésekhez szükséges aprólékosságot - számítógépes feldolgozással kombinálva képes egy jóval kisebb antenna használatával elérni a szükséges felbontást. A legutóbbi teszten egy két méter hosszú antennát rögzítettek a NASA DC-8-as repülőgépének hasára, ami ahelyett, hogy egyenesen a gép alatti területre irányulna, oldalirányba mered.
Mivel a SAR a gép mozgása közben gyűjti az adatokat, így egy több kilométeres úgynevezett virtuális antennát alkot, ami a megfigyelők számára lehetővé teszi, hogy az objektumokat sokkal nagyobb részletességgel láthassák, mint egy fix pozíciójú radar esetében.
A SAR módszer több mint 40 éves, eleinte a hadsereg használta a terep fényképezésére, majd a vízgazdálkodási tanulmányokban kapott szerepet. Azóta a tudósok fokozták a radar felbontási képességeit és hatalmas mértékben felgyorsult az adatfeldolgozás sebessége is.
"Most már különálló célpontokat is megfigyelhetünk egymástól alíg három méter távolságban" - mondta David Imel a projekt vezetője. Egy számítógép elemzi a radar adatait, majd hosszú képcsíkokká alakítja azokat. Ezekből egy több mint 100 négyzetméteres terület átfogó képét lehet összerakni, ami felkínálja az elveszett repülőgépek potenciális helyeit is. A cél kidolgozni a lehető leghatékonyabb módszereket és eljárásokat a repülőgép roncsok megtalálására. A legutóbbi adatok szerint az utóbbi hat évben az Egyesült Államok területén lezuhan gépekből 15 felfedezetlen maradt, legtöbbjük kis sportrepülő volt. A legutóbbi tesztek során már bizonyított a technológia, mivel egy olyan repülőgép maradványait találta meg, amin a hagyományos keresések elvéreztek. A SAR rendszer azonban még így is évekre van a tényleges bevethetőségtől, jelenleg 2 tonnát nyom és a DC-8 kutató repülőgép és annak radarjainak készenlététől függ, egy kutató expedíciónál azonban az idő a legfontosabb.
A radart, amit Synthetic Aperture Radarnak (SAR) hívnak, a lezuhant repülők vagy bajba jutott emberek elektromos vészjelei után kutató globális műholdas rendszer kiegészítőjének szánják. A világtól elzárt területeken ezek a jelzések vezetik el a mentőcsapatokat a szerencsétlenségek helyszínére.
A Cospas-Sarsat névre keresztelt rendszer azonban majdnem használhatatlan, ha a vészjeladó a becsapódás során megsemmisül, vagy sikertelen az aktiválása. Itt lép be a képbe az új radar, ami a hagyományos radarokkal ellentétben - melyekhez óriási antennák kellenek, hogy elérjék a mentésekhez szükséges aprólékosságot - számítógépes feldolgozással kombinálva képes egy jóval kisebb antenna használatával elérni a szükséges felbontást. A legutóbbi teszten egy két méter hosszú antennát rögzítettek a NASA DC-8-as repülőgépének hasára, ami ahelyett, hogy egyenesen a gép alatti területre irányulna, oldalirányba mered.
Mivel a SAR a gép mozgása közben gyűjti az adatokat, így egy több kilométeres úgynevezett virtuális antennát alkot, ami a megfigyelők számára lehetővé teszi, hogy az objektumokat sokkal nagyobb részletességgel láthassák, mint egy fix pozíciójú radar esetében.
A SAR módszer több mint 40 éves, eleinte a hadsereg használta a terep fényképezésére, majd a vízgazdálkodási tanulmányokban kapott szerepet. Azóta a tudósok fokozták a radar felbontási képességeit és hatalmas mértékben felgyorsult az adatfeldolgozás sebessége is.
"Most már különálló célpontokat is megfigyelhetünk egymástól alíg három méter távolságban" - mondta David Imel a projekt vezetője. Egy számítógép elemzi a radar adatait, majd hosszú képcsíkokká alakítja azokat. Ezekből egy több mint 100 négyzetméteres terület átfogó képét lehet összerakni, ami felkínálja az elveszett repülőgépek potenciális helyeit is. A cél kidolgozni a lehető leghatékonyabb módszereket és eljárásokat a repülőgép roncsok megtalálására. A legutóbbi adatok szerint az utóbbi hat évben az Egyesült Államok területén lezuhan gépekből 15 felfedezetlen maradt, legtöbbjük kis sportrepülő volt. A legutóbbi tesztek során már bizonyított a technológia, mivel egy olyan repülőgép maradványait találta meg, amin a hagyományos keresések elvéreztek. A SAR rendszer azonban még így is évekre van a tényleges bevethetőségtől, jelenleg 2 tonnát nyom és a DC-8 kutató repülőgép és annak radarjainak készenlététől függ, egy kutató expedíciónál azonban az idő a legfontosabb.