SG.hu
Egy évtizeden belül nem lesz Európának újrafelhasználható rakétája
Az Arianespace vezérigazgatója szerint az Ariane-6 egyszer használatos rakéta valószínűleg még több mint egy évtizedig használatban lesz, mielőtt lecserélnék.
A franciaországi székhelyű Arianespace hordozórakéta-vállalat vezérigazgatója szerint Európának a 2030-as évekig kell várnia egy újrafelhasználható rakétára. Stéphane Israel egy francia rádióállomásnak nyilatkozott abból az alkalomból, hogy az Arianespace jelenleg az Ariane 6 rakétáját - sok év késéssel - első tesztrepülésére készíti elő. Az Ariane 5 már közel 30 éve üzemel, és már csak egy repülése van hátra a nyugdíjazásig. Az Ariane 6 egyszer használható lesz annak ellenére, hogy a fejlesztés közel egy évtizede kezdődött, amikor az Egyesült Államokban már újrafelhasználható technológiát fejlesztett és tesztelt a SpaceX.
"Amikor az Ariane 6-tal kapcsolatos döntéseket hoztuk, azt azokkal a technológiákkal tettük, amelyek rendelkezésre álltak egy új rakéta gyors bevezetéséhez" - nyilatkozta Israel. Az Arianespace vezetője szerint az Ariane 6 előzetes tervezési fázisában az újrafelhasználható hordozórakéta kifejlesztéséhez szükséges technológiák egyszerűen még nem álltak rendelkezésre. Amikor a riporter megkérdőjelezte azt az állítást, hogy az Ariane 6-ot gyorsan bevezették volna, hiszen még most sem repül, Israel kijelentette, hogy "mint sok más fejlesztési program esetében, az Ariane 6 esetében is voltak késések".
Az Ariane 6 késése azonban azt jelenti, hogy Európának jelenleg nincsenek saját lehetőségei az űrbe jutásra. Erre a problémára az Európai Űrügynökség független tanácsadó csoportjának nemrégiben kiadott jelentése is rávilágított. A vezérigazgató kijelentette, hogy véleménye szerint az Ariane 6 még több mint 10 évig repülni fog, és Európa majd valamikor a 2030-as években fog áttérni egy újrafelhasználható utódra.
A ma Ariane 6-nak nevezett rakéta tervét az Airbus és a Safran 2014 júniusában mutatta be, az ESA 2014 decemberében fogadta el. Kevesebb mint egy évvel később a CNES és az Airbus Safran Launchers (amely később ArianeGroupra változott) mérnökeiből álló kis csapat megkezdte a Prometheus, egy újrafelhasználható rakétamotor kezdeményezésének kidolgozását, amelyet az ESA 2017-ben fogadott el. Az elfogadáskor az Airbus Safran Launchers vezérigazgatója, Alain Charmeau kijelentette, hogy a Prometheus első próbakilövésére 2020-ban kerül sor.
Az amerikai, kínai és európai űrképességek összehasonlítása
Mindeközben az óceán túloldalán már jócskán zajlottak egy újrafelhasználható hordozórakéta megépítésére irányuló erőfeszítések. A SpaceX a Falcon 9 hordozórakéta első ellenőrzött óceáni leszállását 2014 áprilisában hajtotta végre. Ezt valamivel több mint egy évvel később, 2015 decemberében követte egy Falcon 9 hordozórakéta első sikeres leszállása egy földi platformon. Az Ariane 6 tervezési és korai fejlesztési szakaszában tehát minden bizonnyal rendelkezésre álltak az újrafelhasználható hordozórakéta-technológiák. Kérdés azonban, hogy ezeket ésszerű időn belül alkalmazni lehetett volna-e az Ariane 6-hoz.
A jelenlegi Ariane 6 tervét egy 2014-es miniszteri találkozó során fogadták el, és akkor egyben az ESA elvetette az Ariane 5 ME (Mid-life Evolution) finanszírozását. Azt az Ariane 5 és 6 közötti átmeneti időszakra szánták, és már azt a Vinci hajtóművet szerelték volna bele, amelyet most az Ariane 6 fedélzetén vezetnek be. Az Ariane 5 ME körülbelül 1,25 milliárd euróba került volna, a cél pedig a 2018-as bevezetés lett volna. Ez vitathatatlanul lehetővé tette volna Európa számára, hogy elkerülje a jelenlegi hordozórakéta-hiányt, és azt is, hogy Európa nyerjen néhány évet az újrafelhasználható technológia éretté válásáig. Ehelyett Európa úgy döntött, hogy inkább 4 milliárd eurót költ az Ariane 6 fejlesztésére, amelyet alig tíz után nyugdíjaznak is. Hogy ezt kontextusba helyezzük, az Ariane 5 27 évet fog szolgálni, amikor az idén nyugdíjba vonul.
Európa az Arianespace mellett számos magánrakéta-gyártó céget támogat, köztük a Rocket Factory Augsburgot, az Isar Aerospace-t, a PLD Space-t és a Skyrora-t. E rakéták egy része újrafelhasználható lesz, a fejlesztés alatt álló rakéták azonban alacsony teherbírású, könnyű rakéták, míg az Ariane 6 lehetséges utódjának egy közepes-nehéz rakétának kell lennie.
A franciaországi székhelyű Arianespace hordozórakéta-vállalat vezérigazgatója szerint Európának a 2030-as évekig kell várnia egy újrafelhasználható rakétára. Stéphane Israel egy francia rádióállomásnak nyilatkozott abból az alkalomból, hogy az Arianespace jelenleg az Ariane 6 rakétáját - sok év késéssel - első tesztrepülésére készíti elő. Az Ariane 5 már közel 30 éve üzemel, és már csak egy repülése van hátra a nyugdíjazásig. Az Ariane 6 egyszer használható lesz annak ellenére, hogy a fejlesztés közel egy évtizede kezdődött, amikor az Egyesült Államokban már újrafelhasználható technológiát fejlesztett és tesztelt a SpaceX.
"Amikor az Ariane 6-tal kapcsolatos döntéseket hoztuk, azt azokkal a technológiákkal tettük, amelyek rendelkezésre álltak egy új rakéta gyors bevezetéséhez" - nyilatkozta Israel. Az Arianespace vezetője szerint az Ariane 6 előzetes tervezési fázisában az újrafelhasználható hordozórakéta kifejlesztéséhez szükséges technológiák egyszerűen még nem álltak rendelkezésre. Amikor a riporter megkérdőjelezte azt az állítást, hogy az Ariane 6-ot gyorsan bevezették volna, hiszen még most sem repül, Israel kijelentette, hogy "mint sok más fejlesztési program esetében, az Ariane 6 esetében is voltak késések".
Az Ariane 6 késése azonban azt jelenti, hogy Európának jelenleg nincsenek saját lehetőségei az űrbe jutásra. Erre a problémára az Európai Űrügynökség független tanácsadó csoportjának nemrégiben kiadott jelentése is rávilágított. A vezérigazgató kijelentette, hogy véleménye szerint az Ariane 6 még több mint 10 évig repülni fog, és Európa majd valamikor a 2030-as években fog áttérni egy újrafelhasználható utódra.
A ma Ariane 6-nak nevezett rakéta tervét az Airbus és a Safran 2014 júniusában mutatta be, az ESA 2014 decemberében fogadta el. Kevesebb mint egy évvel később a CNES és az Airbus Safran Launchers (amely később ArianeGroupra változott) mérnökeiből álló kis csapat megkezdte a Prometheus, egy újrafelhasználható rakétamotor kezdeményezésének kidolgozását, amelyet az ESA 2017-ben fogadott el. Az elfogadáskor az Airbus Safran Launchers vezérigazgatója, Alain Charmeau kijelentette, hogy a Prometheus első próbakilövésére 2020-ban kerül sor.
Az amerikai, kínai és európai űrképességek összehasonlítása
Mindeközben az óceán túloldalán már jócskán zajlottak egy újrafelhasználható hordozórakéta megépítésére irányuló erőfeszítések. A SpaceX a Falcon 9 hordozórakéta első ellenőrzött óceáni leszállását 2014 áprilisában hajtotta végre. Ezt valamivel több mint egy évvel később, 2015 decemberében követte egy Falcon 9 hordozórakéta első sikeres leszállása egy földi platformon. Az Ariane 6 tervezési és korai fejlesztési szakaszában tehát minden bizonnyal rendelkezésre álltak az újrafelhasználható hordozórakéta-technológiák. Kérdés azonban, hogy ezeket ésszerű időn belül alkalmazni lehetett volna-e az Ariane 6-hoz.
A jelenlegi Ariane 6 tervét egy 2014-es miniszteri találkozó során fogadták el, és akkor egyben az ESA elvetette az Ariane 5 ME (Mid-life Evolution) finanszírozását. Azt az Ariane 5 és 6 közötti átmeneti időszakra szánták, és már azt a Vinci hajtóművet szerelték volna bele, amelyet most az Ariane 6 fedélzetén vezetnek be. Az Ariane 5 ME körülbelül 1,25 milliárd euróba került volna, a cél pedig a 2018-as bevezetés lett volna. Ez vitathatatlanul lehetővé tette volna Európa számára, hogy elkerülje a jelenlegi hordozórakéta-hiányt, és azt is, hogy Európa nyerjen néhány évet az újrafelhasználható technológia éretté válásáig. Ehelyett Európa úgy döntött, hogy inkább 4 milliárd eurót költ az Ariane 6 fejlesztésére, amelyet alig tíz után nyugdíjaznak is. Hogy ezt kontextusba helyezzük, az Ariane 5 27 évet fog szolgálni, amikor az idén nyugdíjba vonul.
Európa az Arianespace mellett számos magánrakéta-gyártó céget támogat, köztük a Rocket Factory Augsburgot, az Isar Aerospace-t, a PLD Space-t és a Skyrora-t. E rakéták egy része újrafelhasználható lesz, a fejlesztés alatt álló rakéták azonban alacsony teherbírású, könnyű rakéták, míg az Ariane 6 lehetséges utódjának egy közepes-nehéz rakétának kell lennie.