Gyurkity Péter
2050-ig tervez előre az ESA
A nagyobb holdak, az érdekesebb exobolygók és az Univerzum korai időszaka lesz a fókuszban.
Az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy elkészült a következő periódusra vonatkozó hozzávetőleges menetrend, amely az előttünk álló nagyobb, összetettebb célokat sorolja fel az érdeklődőknek. Három fő területen kutakodnának a további válaszok után, ezzel maradnának az élvonalban.
Az ESA nem sokkal a NASA után részletezte saját tervezett Vénusz-küldetését, így azt már tudtuk, hogy a szomszédos bolygó a következő időszakban komoly figyelmet kap. Ezt követte nem sokkal később a 2050-ig terjedő időszakra vonatkozó menetrend, amely tulajdonképpen egy újabb, Cosmic Vision-ciklust takar, hiszen a 2035 és 2050 között lebonyolítandó komolyabb küldetéseket, azok sorát foglalja össze, tehát ebből megtudjuk, hogy mire számíthatunk az európai szakemberek részéről. Három fő terület van az étlapon, a kutatók ugyanis Naprendszerünk nagyobb holdjait, az élet szempontjából érdekesebb exobolygókat, valamint az Univerzum korai időszakát vizsgálnák tovább, azt remélve, hogy tudásunk ennek révén jelentős mértékben bővül majd.
Az első kategória már jövőre kiegészül, hiszen a JUpiter ICy moons Explorer (JUICE) ekkor indulna el, viszont a következő időszakban a távolabbi példányokat, vagyis a Szaturnusz és a Neptunusz kísérőit is elérhetik majd, jó eséllyel landolóegységekkel kiegészülve, ezzel egyes esetekben a felszín alatti óceánokat is megvizsgálva. Az exobolygók területén a szilárd felszínnel és kellemesebb klímával rendelkező példányokat vennék a középpontba, ezen a téren a 2019-es Cheops, a 2026-ra előrevetített Plato, valamint a 2029-re tervezett Ariel révén gyűjtenének további adatokat, viszont a 2035 utáni periódusban újabb fejlesztések csatlakoznának ezen eszközökhöz, az infravörös és az elektromágneses spektrumban kutakodva, az időközben ismét elhalasztott James Webb-hez hasonlóan. A harmadik szegmensben a kozmikus háttérsugárzás, illetve a gravitációs hullámok tanulmányozásával bővítenék ki tudásunkat a korai időszakról, arra keresve a választ, hogy az első struktúrák mikor és miként jelentek meg az Univerzumban.
A következő években várhatóan további részletek látnak majd napvilágot a további küldetésekről, ahogy azok körvonalai lassan kialakulnak.
Az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy elkészült a következő periódusra vonatkozó hozzávetőleges menetrend, amely az előttünk álló nagyobb, összetettebb célokat sorolja fel az érdeklődőknek. Három fő területen kutakodnának a további válaszok után, ezzel maradnának az élvonalban.
Az ESA nem sokkal a NASA után részletezte saját tervezett Vénusz-küldetését, így azt már tudtuk, hogy a szomszédos bolygó a következő időszakban komoly figyelmet kap. Ezt követte nem sokkal később a 2050-ig terjedő időszakra vonatkozó menetrend, amely tulajdonképpen egy újabb, Cosmic Vision-ciklust takar, hiszen a 2035 és 2050 között lebonyolítandó komolyabb küldetéseket, azok sorát foglalja össze, tehát ebből megtudjuk, hogy mire számíthatunk az európai szakemberek részéről. Három fő terület van az étlapon, a kutatók ugyanis Naprendszerünk nagyobb holdjait, az élet szempontjából érdekesebb exobolygókat, valamint az Univerzum korai időszakát vizsgálnák tovább, azt remélve, hogy tudásunk ennek révén jelentős mértékben bővül majd.
Az első kategória már jövőre kiegészül, hiszen a JUpiter ICy moons Explorer (JUICE) ekkor indulna el, viszont a következő időszakban a távolabbi példányokat, vagyis a Szaturnusz és a Neptunusz kísérőit is elérhetik majd, jó eséllyel landolóegységekkel kiegészülve, ezzel egyes esetekben a felszín alatti óceánokat is megvizsgálva. Az exobolygók területén a szilárd felszínnel és kellemesebb klímával rendelkező példányokat vennék a középpontba, ezen a téren a 2019-es Cheops, a 2026-ra előrevetített Plato, valamint a 2029-re tervezett Ariel révén gyűjtenének további adatokat, viszont a 2035 utáni periódusban újabb fejlesztések csatlakoznának ezen eszközökhöz, az infravörös és az elektromágneses spektrumban kutakodva, az időközben ismét elhalasztott James Webb-hez hasonlóan. A harmadik szegmensben a kozmikus háttérsugárzás, illetve a gravitációs hullámok tanulmányozásával bővítenék ki tudásunkat a korai időszakról, arra keresve a választ, hogy az első struktúrák mikor és miként jelentek meg az Univerzumban.
A következő években várhatóan további részletek látnak majd napvilágot a további küldetésekről, ahogy azok körvonalai lassan kialakulnak.