Gyurkity Péter
Plusz ütőér jelzi az emberi evolúció folytatódását
Egyre többen hordoznak ilyen plusz ütőeret, ők a század végére már a többséget tehetik ki.
Az emberi evolúció kapcsán hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a hosszú folyamat mára lezárult, egyre több jel utal azonban ezen gondolat helytelen mivoltára. Ausztrál egyetemi kutatók most a kari ütőerek száma alapján mutatják be, hogy leállásról nincs szó, manapság jóval többen tartják ugyanis meg a korábban ideiglenesnek minősülő jellemzőt.
A részletes anyagban, valamint az alább beágyazott videóban az úgynevezett medián kari ütőérről beszélnek, amely nagyon korán jelenik meg az emberi magzatokban, majd pedig jellemző módon alig 8 hét után el is tűnik, hiszen az apró kezek gyors növekedésének lezárultával jóval kevesebb szükség van az extra vérellátásra. Arra már korábban felfigyeltek, hogy egyes esetekben további egy hónapig megmarad ez az ütőér, viszont az elhunyt emberek testét tanulmányozó anatómusok munkája révén meglehetősen hosszú ideje állnak rendelkezésünkre az ezzel kapcsolatos megfigyelések, így azt is tudjuk, hogy olykor a születést követően sem tűnik el ez a komponens, amely akár az adott személy haláláig megmaradhat. Nagyon úgy tűnik, hogy növekszik azon személyek száma, akik ezen extra ütőérrel élik le életüket, ezen emberek aránya pedig már háromszorosára növekedett.
Egészen a 18. századtól kezdve rendelkezünk ilyen statisztikai adatokkal, a most közzétett anyagban azonban azt említik meg, hogy míg az 1880-as évek közepén született emberek nagyjából 10 százaléka tartotta meg a szóban forgó ütőeret, addig a 20. század második felében világra jött személyeknél ez az arány már 30 százalék körüli volt. Itt van némi csúszás a megfigyelésekben, hiszen a csoport tagjai összesen 80 végtagot vizsgáltak meg, amelyek kivétel nélkül korábban elhunyt, 51 és 101 év közötti személyektől származtak, vagyis most a múlt század közepére jellemző számokat láthatjuk a kutatásban, egyértelműen kijelenthető azonban, hogy a növekedés ténye tagadhatatlan.
A fenti trend alapján arra számítanak, hogy a jelen század végére már többségben lesznek ezen emberek, ami egyben azt mutatja meg nekünk, hogy az evolúció továbbra is zajlik. Az még kérdéses, hogy genetikai mutáció, esetleg az anyák valamilyen egészségügyi problémája idézi elő ezt a folyamatot, viszont az világos, hogy az extra ütőér nemcsak jobb kézügyességhez, hanem a csukló-alagútszindróma terjedéséhez is vezet.
Az emberi evolúció kapcsán hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a hosszú folyamat mára lezárult, egyre több jel utal azonban ezen gondolat helytelen mivoltára. Ausztrál egyetemi kutatók most a kari ütőerek száma alapján mutatják be, hogy leállásról nincs szó, manapság jóval többen tartják ugyanis meg a korábban ideiglenesnek minősülő jellemzőt.
A részletes anyagban, valamint az alább beágyazott videóban az úgynevezett medián kari ütőérről beszélnek, amely nagyon korán jelenik meg az emberi magzatokban, majd pedig jellemző módon alig 8 hét után el is tűnik, hiszen az apró kezek gyors növekedésének lezárultával jóval kevesebb szükség van az extra vérellátásra. Arra már korábban felfigyeltek, hogy egyes esetekben további egy hónapig megmarad ez az ütőér, viszont az elhunyt emberek testét tanulmányozó anatómusok munkája révén meglehetősen hosszú ideje állnak rendelkezésünkre az ezzel kapcsolatos megfigyelések, így azt is tudjuk, hogy olykor a születést követően sem tűnik el ez a komponens, amely akár az adott személy haláláig megmaradhat. Nagyon úgy tűnik, hogy növekszik azon személyek száma, akik ezen extra ütőérrel élik le életüket, ezen emberek aránya pedig már háromszorosára növekedett.
Egészen a 18. századtól kezdve rendelkezünk ilyen statisztikai adatokkal, a most közzétett anyagban azonban azt említik meg, hogy míg az 1880-as évek közepén született emberek nagyjából 10 százaléka tartotta meg a szóban forgó ütőeret, addig a 20. század második felében világra jött személyeknél ez az arány már 30 százalék körüli volt. Itt van némi csúszás a megfigyelésekben, hiszen a csoport tagjai összesen 80 végtagot vizsgáltak meg, amelyek kivétel nélkül korábban elhunyt, 51 és 101 év közötti személyektől származtak, vagyis most a múlt század közepére jellemző számokat láthatjuk a kutatásban, egyértelműen kijelenthető azonban, hogy a növekedés ténye tagadhatatlan.
A fenti trend alapján arra számítanak, hogy a jelen század végére már többségben lesznek ezen emberek, ami egyben azt mutatja meg nekünk, hogy az evolúció továbbra is zajlik. Az még kérdéses, hogy genetikai mutáció, esetleg az anyák valamilyen egészségügyi problémája idézi elő ezt a folyamatot, viszont az világos, hogy az extra ütőér nemcsak jobb kézügyességhez, hanem a csukló-alagútszindróma terjedéséhez is vezet.