Balázs Richárd
Feminizálódás eredménye a modern ember?
A Duke Egyetem antropológusai több mint 1400 ősi és modern koponya összehasonlításából arra a következtetésre jutottak, hogy a modern ember fejlődése és a tesztoszteron szintek csökkenése egy időre tehető.
Bár a modern ember körülbelül 200.000 évvel ezelőtt jelent meg, csupán 50.000 éve kezdett elterjedni a fejlett szerszámhasználat és a művészetek alkalmazása. Vajon mi történhetett, ami 150.000 évnyi létezés után hirtelen előrelendítette őseinket a technológiában? Talán egy mutációban, a főtt ételben, a nyelvek szétválásában, vagy a populáció sűrűsödésében keresendő a válasz?
Az új kutatás szerint a tesztoszteron hormon a felelős a fordulatért. A Current Anthropology szaklapban megjelent tanulmány igen széles időskálát vett szemügyre, napjainktól egészen 80.000 évvel ezelőtti koponyákat vizsgálva. A kutatást vezető Robert Cieri szerint a koponya átalakulása a tesztoszteron szintek csökkenését tükrözi. "A modern ember technológiai innovációval, művészetekkel, valamint a gyors kulturális változásaival kapcsolatos viselkedése valószínűleg egybeesik egy együttműködőbb vérmérséklet kialakulásával" - magyarázta.
Cieri elmélete szerint az emberi társadalom az emberek egymással szembeni kedvesebbé, barátságosabbá válásával kezdett fejlődni, amihez a tesztoszteron csökkenése is hozzájárult. "Kezdtek eltűnni az arc erőteljes vonásai, helyettük kerekebb vonalak jelentek meg, ezeket a változásokat pedig közvetlenül visszavezethetjük a tesztoszteron szintek változásához" - tette hozzá Steven Churchill, ugyancsak a Duke antropológusa.
Annak ellenére, hogy a kutatók meg vannak győződve a hormon és a csontokban bekövetkezett változások összefüggésében, nem tudják megmondani, hogy maga a véráramba kerülő tesztoszteron, vagy a hormon receptorai csökkentek-e le. A kutatásban részt vevő Brian Hare szerint a tesztoszteron okozta változások jól megfigyelhetők legközelebbi majom rokonainknál, az agresszív csimpánzoknál és a higgadt bonobóknál.
Ez a két majomfaj különbözőképpen fejlődött, ezáltal különbözőképpen reagálnak a társadalmi feszültségekre is, magyarázta Hare. A hím csimpánzoknál pubertás korban erőteljes tesztoszterontermelés indul be, míg a bonobóknál ez nem jelentkezik. Stressz esetén a bonobók nem termelnek több tesztoszteront, ellentétben a csimpánzokkal. A bonobók kortizolt, egy stressz hormont termelnek, ezáltal társadalmi reakcióik alapjaikban különböznek, a különbség az arcszerkezeten is nyomon követhető, tette hozzá Hare.
Az emberek esetében az együttélés és az együttműködés elengedhetetlen kelléke volt a kedvesség és a tolerancia kialakulása, az agresszió háttérbe szorítása, ezek pedig olyan tulajdonságok, amik az alacsonyabb tesztoszteronra utalnak. "Sikerünk titka az együttműködés, az együttélés és az egymástól való tanulás képessége" - összegzett Cieri.
Bár a modern ember körülbelül 200.000 évvel ezelőtt jelent meg, csupán 50.000 éve kezdett elterjedni a fejlett szerszámhasználat és a művészetek alkalmazása. Vajon mi történhetett, ami 150.000 évnyi létezés után hirtelen előrelendítette őseinket a technológiában? Talán egy mutációban, a főtt ételben, a nyelvek szétválásában, vagy a populáció sűrűsödésében keresendő a válasz?
Az új kutatás szerint a tesztoszteron hormon a felelős a fordulatért. A Current Anthropology szaklapban megjelent tanulmány igen széles időskálát vett szemügyre, napjainktól egészen 80.000 évvel ezelőtti koponyákat vizsgálva. A kutatást vezető Robert Cieri szerint a koponya átalakulása a tesztoszteron szintek csökkenését tükrözi. "A modern ember technológiai innovációval, művészetekkel, valamint a gyors kulturális változásaival kapcsolatos viselkedése valószínűleg egybeesik egy együttműködőbb vérmérséklet kialakulásával" - magyarázta.
Cieri elmélete szerint az emberi társadalom az emberek egymással szembeni kedvesebbé, barátságosabbá válásával kezdett fejlődni, amihez a tesztoszteron csökkenése is hozzájárult. "Kezdtek eltűnni az arc erőteljes vonásai, helyettük kerekebb vonalak jelentek meg, ezeket a változásokat pedig közvetlenül visszavezethetjük a tesztoszteron szintek változásához" - tette hozzá Steven Churchill, ugyancsak a Duke antropológusa. Annak ellenére, hogy a kutatók meg vannak győződve a hormon és a csontokban bekövetkezett változások összefüggésében, nem tudják megmondani, hogy maga a véráramba kerülő tesztoszteron, vagy a hormon receptorai csökkentek-e le. A kutatásban részt vevő Brian Hare szerint a tesztoszteron okozta változások jól megfigyelhetők legközelebbi majom rokonainknál, az agresszív csimpánzoknál és a higgadt bonobóknál.
Ez a két majomfaj különbözőképpen fejlődött, ezáltal különbözőképpen reagálnak a társadalmi feszültségekre is, magyarázta Hare. A hím csimpánzoknál pubertás korban erőteljes tesztoszterontermelés indul be, míg a bonobóknál ez nem jelentkezik. Stressz esetén a bonobók nem termelnek több tesztoszteront, ellentétben a csimpánzokkal. A bonobók kortizolt, egy stressz hormont termelnek, ezáltal társadalmi reakcióik alapjaikban különböznek, a különbség az arcszerkezeten is nyomon követhető, tette hozzá Hare.
Az emberek esetében az együttélés és az együttműködés elengedhetetlen kelléke volt a kedvesség és a tolerancia kialakulása, az agresszió háttérbe szorítása, ezek pedig olyan tulajdonságok, amik az alacsonyabb tesztoszteronra utalnak. "Sikerünk titka az együttműködés, az együttélés és az egymástól való tanulás képessége" - összegzett Cieri.