Két új eszközről is befutottak az első képek, amelyek révén jobban megértjük majd az Univerzumot.

A csillagászok (és sok laikus) számára továbbra is komoly fejtörést okoz, hogy nem ismerjük a Világegyetem pontos összetételét, a látható anyag ugyanis ennek csak egy kisebb részét teszi ki. A szakemberek most, csaknem egyszerre, két új eszköz első képeit is megkapták, ezek révén pedig idővel eljuthatunk oda, hogy részletesen is felvázolhatjuk majd a sötét anyag és a sötét energia pontos eloszlását.

Német kutatók jelezték a napokban, hogy megérkeztek az eROSITA névre keresztelt új űr-obszervatórium első felvételei, amelyek egyrészt a szomszédos Nagy Magellán-felhő, valamint az igencsak távoli, tőlünk mintegy 800 millió fényévre lévő, A3391/3395 néven jelzett klaszterek rendszerét, annak szerkezetét mutatja meg nekünk. Fontos részlet, hogy az eszköz ezúttal röntgensugarakkal operál, ezek pedig nemcsak a galaxisok középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukakat, hanem a forró gáz eloszlását, valamint az SN1987A-hoz hasonló szupernóva-maradványok lenyomatait is látványosan ábrázolják. A tervek szerint 4 évig tartó, közös orosz-német küldetés esetében a klaszterek jelentik a fő célpontot, itt a szakemberek azt remélik, hogy akár 100 ezer ilyen rendszert, valamint aktív fekete lyukak milliót figyelhetjük majd meg, ezzel pedig magát az Univerzumot is jobban megértjük majd.

Október második felében a Dark Energy Spectroscopic Instrument (DESI) első fotói is megérkeztek, ezek azonban már az arizonai Mayall-teleszkóp révén készülhettek el. Nevének megfelelően ez az eszköz nemcsak a galaxisok közötti távolságot, hanem a sötét energia eloszlását is felvázolja majd nekünk, ezzel pedig a Világegyetem szerkezetét is részletesebben megismerhetjük. A fény spektrumának, valamint a kémiai elemek lenyomatának vizsgálata nagyon körülményes munka, és bár itt a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) révén több mint egymillió galaktikus vöröseltolódást térképeztünk már fel, ezek azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az úgynevezett sötét energia jóval nagyobb arányban van jelen. A DESI a maga részéről több tízmillió ilyen vöröseltolódást vázol majd fel nekünk, akár 10 milliárd fényéves távolságban, ezzel pedig egy jóval részletesebb és pontosabb térképet kapunk majd.

Az adatok révén elméletileg választ adhatunk majd arra a kérdésre, hogy vajon a sötét energia egy kozmológiai állandó, vagy esetleg egy változó érték, itt pedig számos, a gravitációval kapcsolatos elméletet negligálhatunk majd, ezzel egy időben visszaigazolva Einstein általános relativitáselméletét.