Balázs Richárd

Újabb lépések a sötét anyag leleplezése felé

A galaxisunk közepéből érkező gamma sugarú fény új elemzései minden eddiginél szilárdabban bizonyítják, hogy az emisszió egy része a világegyetem nagy részét kitevő ismeretlen szubsztanciából, a sötét anyagból ered.

A NASA Fermi Gamma-sugár Űrtávcsövének publikus adataiból a Fermi Nemzeti Részecskegyorsító Laboratórium (Fermilab), a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ, az MIT és a Chicago Egyetem független tudóscsoportja egy új térképet fejlesztett ki, ami bizonyítja, hogy a galaktikus középpont több nagy energiájú gamma-sugarat bocsát ki, mint az az ismert forrásokkal magyarázható lenne, továbbá ez a kibocsátási többlet összhangban van a sötét anyag egyes formáival.

„Az új térkép lehetővé teszi a többlet elemzését, illetve a konvencionálisabb magyarázatok, például a felfedezetlen pulzárok, vagy kozmikus sugárzással járó ütközések letesztelését” - nyilatkozott Dan Hopper, a Fermilab asztrofizikusa, a tanulmány vezetője. „Az általunk felfedezett jel nem magyarázható a jelenleg felvázolt alternatívákkal és szorosan kapcsolódik az egészen egyszerű sötét anyag modellek prognózisaihoz”

A galaktikus középpont bővelkedik a gamma-sugár forrásokban, az egymással kölcsönható bináris rendszerektől és elszigetelt pulzároktól, a szupernóva maradványokon át, a csillagközi gázokkal ütköző részecskékkel bezáróan. Ugyancsak ez az a terület, ahol a csillagászok a galaxis legnagyobb sötét anyag sűrűségét várják, ami gravitációján keresztül hatást gyakorol a hagyományos anyagra és a sugárzásra.

Senki sem ismeri a sötét anyag valódi természetét. Jelenleg a gyengén kölcsönható nagy tömegű részecskék, az úgynevezett WIMP-ek a legvalószínűbbnek tartott jelöltek. Az elméleti fizikusok igen széles WIMP tartományt vizionálnak, melyek között akadhatnak olyanok is, amik kölcsönösen kioltanak, vagy létrehoznak egy átmeneti, ütközéskor gyorsan bomló részecskét. Mindkét verzió gamma-sugár termelődés eredményez, méghozzá olyan energiákon, ami a Fermi LAT távcsövének észlelési tartományán belül esik.

Miután a csillagászok kizártak minden ismert gamma-sugár forrást a LAT észlelésekből, egy maradvány emisszió-folt bontakozott ki a galaktikus középpontban. Ez a többlet 1 és 3 GeV energián a leghangsúlyosabb, ami nagyjából milliárdszorosa a látható fénynek és a galaktikus középponttól kifelé terjed, legalább 5.000 fényévnyire.


Hooper és munkatársai következtetése szerint a 31 és 40 GeV közötti tömeggel rendelkező sötét anyag részecskék megsemmisülései szinte tökéletesen illeszkednek a többletet jellemző gamma-sugár spektrumhoz, a galaktikus középpont körüli szimmetriájához, valamint a fényességéhez. A kutatók szerint ezeket a jellemvonásokat nagyon nehéz összeegyeztetni az eddig felmerült más magyarázatokkal, ugyanakkor továbbra sem zárják ki olyan magyarázatok megjelenését, melyekhez nincs szükség a sötét anyagra. „Az ebben a tömegtartományban elhelyezkedő sötét anyag közvetlen észleléssel szondázható, ami elvégezhető a Nagy Hadronütköztetőben is” - magyarázta a tanulmány társszerzője, Tracy Slatyer, az MIT elméleti fizikusa. „Ez egy rendkívül izgalmas jel, és bár az ügyet még nem zártuk le, a későbbiekben visszatekintve lehet, hogy elmondhatjuk, ez volt az első eset, amikor sötét anyag kioltást láttunk”

A kutatók hangsúlyozzák, hogy többszörös megerősítésre lesz szükség, eredjen az más csillagászati objektum megfigyeléseiből, vagy az LHC kísérleteiből, hogy igazolhassák sötét anyag értelmezésüket. Erre jó lehetőségnek kínálkoznak a Tejút körül keringő törpegalaxisok, melyek méretükhöz képest hatalmas mennyiségű sötét anyagot tartalmaznak, bár messze elmaradnak a galaktikus középponttól ilyen téren, ugyanakkor szinte alig rendelkeznek más jellegű gamma-sugár forrással, ezért bár távolabb vannak és gyengébbek a jeleik, egyszerűbb a megfigyelésük. A távolság miatt azonban a megbízható észlelések sok évnyi megfigyelést igényelnek.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Irasidus #27
    "Végeredményben amit mondok, csak egy sejtés, ez igaz. De valahogy nehezen tudom megemészteni, hogy a tömeg 90 %-a sötét anyag kell legyen. Csak vegyük példának a mi naprendszerünket: a tömeg elsöprő többsége a csillagban van, ez pedig igen jól látható. "

    Erről az a vicc jut eszembe, hogy két ember beszélget egy hajón, az egyik mondja - látja mennyi víz? Mire a másik - az hagyján, de mennyi van alatt. A Nap is ilyen, csak koronát látjuk...
  • dubito1 #26
    ostoros,

    csudát! Akinek nem tetszik az elmélet az legyint és pl. azt állítja, az egy 'fénytörés', amit a halo okoz (a haló valami porszerű dolog, ami valóban létezik, de a Nap közelében? ilyesmiről lenne szó..hm . eléggé kétséges. De "a hívő tud, a tudós meg hisz..." (persze az egyik az elképzeléseiben, a másik meg a mérési eredményekben).
  • dubito1 #25
    gforce9,
    Pontosan így van. Egyébként az csak egyike a felfogásoknak, hogy a naprendszer határa valami mágneses tér. Sokkal elfogadhatóbb elképzelés, hogy az addig tart amíg a gravitációja dominál, márpedig ennek elérése még soká lesz. Pl. hiába 'közeli' a "centauri".. a szonda még iszonytatóan messze van attól, hogy ezt a határt elérje .
    Az a kevéske rádióaktiv anyag aminek a segítségével a jeleket kapjuk addigra már réges rég elfogyott....
  • dubito1 #24
    ostoros: a csillagászok szerint a naprendszer tömegének 99 %-a napban van (a Jupiter meg majdnem elviszi a maradékot....) Itt biztosan nincs komoly tömegű sötét anyag (kár keresni, aligha találnak valamit is az amerikaiak !) Egyébként az másutt van pl. a törpe galaxisokban, de láttam már elég jó "elképzelt" képet róla az univerzumban is. Viszont nélküle a galaxisok nem úgy mozognának, ahogy Newton szerint mozogniuk kell! ( Einstein ebbe nem szólt bele, ő csak "javított" a newtoni gravitáción és megmondta az okot (görbült tér). Az igazságot már a múlt században megmondta egy német idegkutató (latinul!) "nem tudjuk és nem is fogjuk tudni", Hilbert meg nagyot tévedett, mikor azt hirsztelte: hogy "wir müssen wissen, wir werden wissen"
  • dubito1 #23
    Azt még valahogy el tudnám képzelni, hogy a big bang alatt csak kis részben jött létre "rendes" általunk megszokott anyag.. még azt is, hogy a "maradék" lényegesen több volt. Ez lehetne mondjuk a sötét anyag... A gond az, hogy hogyan jött létre a mindennél többet kitevő sötét energia. Valami felrobbant! A tér ugyan aligha tágulhatott, lévén az matematikai fogalom, de talán jól le tudja írni a folyamatot (azt a "valamit" a téridőnek elkeresztelt ötlet), ami azonban megfejthetetlen számomra: ez a "robbanás" egy ideig lassúbb volt, aztán gyorsulni kezdett. Az 5 %-nyit kitevő ismert "saját anyagunk"-ban ehhez nem lehet elég az energia... a sötét anyag elég lenne? Sok még itt a rejtély... a minap olvastam, hogy a "sötét fényről" ami "hiányzik..." mi lesz még itt???
    Szerintem ahogy a fák nem nőnek az égig, az emberi tudással is így lesz.
  • ostoros #22
    Végül is ez igaz. Egyelőre tényleg nem sok fogalmunk van a csillagközi térről. Csak az a gond, ha ott valami nagy anyagtömeg lenne, akkor észlelnünk kellene a hatását a saját csillagunk mozgására... Bár elképzelhető hogy annyira egyenletesen oszlik el mindenhol (kivéve a csillagok közvetlen közelében), hogy ez a hatás kinullázódik. Még nem tudni.
  • gforce9 #21
    Ha a csillagok mágneses tere kitaszítja magából ezt az anyagot, vagy hatást, akkor ez nem meglepő. A voyager átrepülések is igazolják hogy erős a csillagok mágneses tere. Azt a határt ahol a nap mágneses tere találkozik a külső kozmikus sugárzással lépte már át a voyager már vagy 6x :) Tévesen így jött le mindig a hírekben. Aztán jelenleg már látják, hogy nem a voyager lépte át a határt, hanem a határ lépte át a voyagert, mert a mágneses tér méretével összefügg a nap aktuális aktivitása és ez az átmérő változik folyamatosan így már sokszor átlépte a szonda. De ezt sem tudták addig biztosra, míg ténylegesen meg nem ismétlődött a dolog jópár alkalommal. Mosmár úgy tűnik megvan a magyarázat rá. Eddig lényegében a csillagközi térről nincs egy szem mérési adatunk sem, csak a csillagokról. Találhatunk még ott furcsaságokat :)
  • ostoros #20
    Végeredményben amit mondok, csak egy sejtés, ez igaz. De valahogy nehezen tudom megemészteni, hogy a tömeg 90 %-a sötét anyag kell legyen. Csak vegyük példának a mi naprendszerünket: a tömeg elsöprő többsége a csillagban van, ez pedig igen jól látható.
  • ostoros #19
    Pedig nekem az a véleményem, hogy a gravitáció is kettős természetű a fényhez hasonlóan. Egyrészt térgörbület, másrészt valami más, nem tudom jól megfogalmazni. Az a véleményem, hogy geometriailag nézve a galaxist az derül ki majd egyszer, ha ki tudják mérni, hogy a központi fekete-lyuk térgörbülete nem csak a mögötte levő fényt, hanem a mögötte lévő testek gravitációs hatását is eltéríti. Vagyis fókuszálja. Így simán megmagyarázható, hogy a távolabbi csillagok miért keringenek gyorsan és mégsem repülnek el, mert a galaxis geometriájából következően nagyobb részt kapnak ebből a gravitációs pluszból, mint a középponthoz közelebbi csillagok.
    Ez talán magyarázatot ad a galaxis formájára is.
  • gforce9 #18
    Legjobb tudomásom szerint a 20. század elején nem a newtoni mechanikát akarták lecserélni, hanem az elektrodinamika, az inerciaelvek és a klasszikus mechankia között létrejött ellentmondásokat akarták feloldani. Volt olyan elmélet is versenyben amelyik nem a klasszikus mechanikához nyúlt hanem pl az inerciaelvekhez. Volt aki az elektrodinamikát vitatta épp. Szóval akkor még nagyon nem volt egyértelmű, hogy hol is van a hiba. De javíts ki ha tévedek.

    Einsteinnek aki felrúgta az abszolút tér és idő fogalmát, az elején nem is nagyon hittek. Aztán persze az idő meghozta az eredményeket.

    Az utolsó mondatoddal egyébként abszolúte egyetértek. Ezek kezdeti tapogatózások jelenleg, megfogni egy olyan jelenségkört, amit eddig nem ismertünk. Gyaníthatóan ugyanolyan nehéz dolguk lesz a fizikusoknak, mint annó az elektromosság felfedezésekor, amikor egyszerre kellett leírni, mérni és eszközöket fejleszteni a kísérletekhez.