Furcsa pályán mozognak a szuperföldek

A szuperföldek érdekes arányaira kaptunk magyarázatot, amit egy visszaigazolás kísér.

A Nature Astronomy magazin oldalán tettek közzé egy új tanulmányt annak készítői, amelyben a nagyobb méretű, szilárd felülettel rendelkező exobolygók számunkra kifejezetten érdekes orbitális pályái kapcsán szolgáltatnak részletes magyarázatot. Eszerint a forgási tengely magyarázza meg az eltérő arányokat, ez ugyanis a csillag hatásának felerősödését eredményezi.

A csillagászok számára ismert tény, hogy számos különböző rendszerben szép arányokat tudunk felvázolni az egymással szomszédos bolygók keringési ideje kapcsán. Eszerint sokszor két exobolygó esetében a 2:1, illetve a 3:2 arány megfigyelhető, vagyis a csillaghoz közelebb eső bolygó társához képest éppen feleannyi, illetve kétharmadnyi idő alatt kerüli meg azt. A szuperföldek kategóriájában ez viszont nem jellemző, az ilyen égitesteknél ugyanis a fenti arányoknál némileg eltérő számokat kapunk, amire az új anyag szerint a sokkal jobban megdöntött forgási tengely a magyarázat. Ennek dőlésszöge a Föld esetében 23 fok, a szuperföldeknél viszont jóval nagyobb adatokat látunk, ami egyben azt eredményezi, hogy a csillag vonzása is sokkal erősebb. Amennyiben az elmélet beigazolódik, ennek révén jobban megérthetjük majd az exobolygókon uralkodó klimatikus viszonyokat, eszerint ugyanis jóval extrémebb évszakokat figyelünk majd meg azokon.

Eközben egy másik érdekes hír is befutott, mégpedig a nemrég végleg elbúcsúzott Kepler-űrteleszkóp kapcsán. A 2007-ben útjára induló, rendkívül hasznosnak (és tartósnak) bizonyult eszköz eredetileg még egy teljes évtizeddel ezelőtt mutatott rá először egy exobolygó létezésére, amely akkor a Kepler-1658 b nevet kapta. Az eredményt a csillagászok most igazolták vissza, így ezt többé nem vonhatjuk kétségbe, amit azért nem értékelhetünk triviális fejleményként, mert korábban (más vizsgálatok során) komoly eltéréseket találtak a különböző időszakokban begyűjtött adatok között, így a bolygót fals pozitívként aposztrofálták. Most pont került az ügy végére, teljes mértékben beigazolódott az első megfigyelés helyessége.

Bár a Kepler eredetileg a Föld és a Neptunusz közötti mérettel rendelkező, úgynevezett szuperföldek után kutatott, ez az első példány ehelyett a forró Jupiterek kategóriájába sorolható, amit az bizonyított be, hogy maga a csillag is háromszor nagyobb, mint azt korábban gondolták. A bolygó egyébként rendkívül közel kering gazdájához, a köztük lévő távolság a csillag átmérőjének alig kétszerese, ennek okát egyelőre nem ismerjük.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ender Wiggin #2
    a dőlésszög eredményezi a csillag vonzását! wow!
  • ostoros #1
    "Ennek dőlésszöge a Föld esetében 23 fok, a szuperföldeknél viszont jóval nagyobb adatokat látunk, ami egyben azt eredményezi, hogy a csillag vonzása is sokkal erősebb."

    Ennek semmi értelme...