Gyurkity Péter
Megkezdte munkáját a NASA új bolygóvadásza
Ezt pedig hamarosan egy, a Napra koncentráló szonda követi majd.
Még május folyamán számoltunk be arról, hogy a NASA új űrtávcsöve elkészítette és visszaküldte első felvételét, amelyen összesen 200 ezer csillag jelenik meg előttünk. Ezt most a tudományos megfigyelések fázisa követi, hamarosan pedig egy újabb eszközt lőnek fel, amely már saját csillagunkra koncentrálna, további részletes adatokat téve elérhetővé.
A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) a Kepler utódjának is felfogható, hiszen (nevének megfelelően) itt is a nem túl távoli csillagok folyamatos megfigyeléséről van szó, a cél pedig az onnan beérkező fény periodikus változásainak megfigyelése, hiszen ez az adott csillag körül keringő égitestek jelenlétére utal. A hivatalos bejelentés szerint az áprilisi fellövést, majd pedig az említett első felvételt követően végre megindult a tudományos megfigyelések fázisa, az első adatokat ebben a hónapban kapjuk meg, innentől kezdve pedig kéthetente érkezik be egy-egy újabb csomag. A búcsúzó Kepler két küldetése során összesen 2650 exobolygó létezését igazolták vissza, most azonban 2 év alatt szinte a teljes égboltot megfigyeljük majd, ennek során pedig a remények szerint 1600 további példányra bukkanhatunk.
A NASA eközben egy újabb szonda fellövésére készül, amely már a Nap vizsgálatára koncentrálna, olyan részleteket szolgáltatva, amelyek korábban elérhetetlennek bizonyultak. A Parker Solar Probe projekt 6 évtizedes múltra tekinthet vissza, Eugene Parker ugyanis 1958-ban jósolta meg a napszél létezését, amelyet 2 évre rá erősítettek meg. Azóta folyt a munka olyan technológia kidolgozásán, amely lehetővé teszi a forró, akár félmillió kelvint is elérő napkorona helyszíni megfigyelését, többek között arra a kérdésre keresve a választ, hogy a 6 ezer Celsius-fokos felszín és az ennél jóval forróbb plazmát tartalmazó korona között pontosan miként jön létre ez a nagy eltérés. A 7 éven át tartó küldetés során a Parker a Vénuszt használja majd fel a pálya módosításához, ezt követően pedig nagyjából 6 millió kilométerre közelíti meg csillagunkat, hogy számos kísérletet és megfigyelést végezzen el.
A szakemberek azt szeretnék megtudni, hogy a korona elektromos és mágneses mezői miként befolyásolják a napszelet, mi gyorsítja fel a töltött részecskéket az űrbe való távozásuk során, illetve hogy a korona miért sokkal forróbb a felszínnél. A koronába való belépésre csak 2024-ben kerülne sor, de a közeledés során regisztrált adatokat már idén novemberben megkaphatjuk.
Még május folyamán számoltunk be arról, hogy a NASA új űrtávcsöve elkészítette és visszaküldte első felvételét, amelyen összesen 200 ezer csillag jelenik meg előttünk. Ezt most a tudományos megfigyelések fázisa követi, hamarosan pedig egy újabb eszközt lőnek fel, amely már saját csillagunkra koncentrálna, további részletes adatokat téve elérhetővé.
A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) a Kepler utódjának is felfogható, hiszen (nevének megfelelően) itt is a nem túl távoli csillagok folyamatos megfigyeléséről van szó, a cél pedig az onnan beérkező fény periodikus változásainak megfigyelése, hiszen ez az adott csillag körül keringő égitestek jelenlétére utal. A hivatalos bejelentés szerint az áprilisi fellövést, majd pedig az említett első felvételt követően végre megindult a tudományos megfigyelések fázisa, az első adatokat ebben a hónapban kapjuk meg, innentől kezdve pedig kéthetente érkezik be egy-egy újabb csomag. A búcsúzó Kepler két küldetése során összesen 2650 exobolygó létezését igazolták vissza, most azonban 2 év alatt szinte a teljes égboltot megfigyeljük majd, ennek során pedig a remények szerint 1600 további példányra bukkanhatunk.
A NASA eközben egy újabb szonda fellövésére készül, amely már a Nap vizsgálatára koncentrálna, olyan részleteket szolgáltatva, amelyek korábban elérhetetlennek bizonyultak. A Parker Solar Probe projekt 6 évtizedes múltra tekinthet vissza, Eugene Parker ugyanis 1958-ban jósolta meg a napszél létezését, amelyet 2 évre rá erősítettek meg. Azóta folyt a munka olyan technológia kidolgozásán, amely lehetővé teszi a forró, akár félmillió kelvint is elérő napkorona helyszíni megfigyelését, többek között arra a kérdésre keresve a választ, hogy a 6 ezer Celsius-fokos felszín és az ennél jóval forróbb plazmát tartalmazó korona között pontosan miként jön létre ez a nagy eltérés. A 7 éven át tartó küldetés során a Parker a Vénuszt használja majd fel a pálya módosításához, ezt követően pedig nagyjából 6 millió kilométerre közelíti meg csillagunkat, hogy számos kísérletet és megfigyelést végezzen el.
A szakemberek azt szeretnék megtudni, hogy a korona elektromos és mágneses mezői miként befolyásolják a napszelet, mi gyorsítja fel a töltött részecskéket az űrbe való távozásuk során, illetve hogy a korona miért sokkal forróbb a felszínnél. A koronába való belépésre csak 2024-ben kerülne sor, de a közeledés során regisztrált adatokat már idén novemberben megkaphatjuk.