Gyurkity Péter
Új űrteleszkópot fejleszt az ESA
A sorrendben harmadik bolygóvadász két másik után, 10 év múlva rajtolhat majd el.
Az exobolygók kutatása kapcsán mostanában inkább a NASA fejlesztéseiről írunk, hiszen itt a Kepler hamarosan esedékes búcsúzása mellett a TESS jövő hónapra tervezett fellövése, majd pedig a James Webb jövőre induló küldetése számít fontos fejleménynek. Az európai ügynökség is készül azonban új fejlesztésekkel, mégpedig egyszerre hárommal.
Az ESA a napokban jelentette be, hogy 2028-ban indul majd útnak az Atmospheric Remote‐sensing Infrared Exoplanet Large‐survey (ARIEL), amely 10 éven belül a harmadik ilyen próbálkozás lenne. A fő cél exobolygók százainak vizsgálata, hogy a légkör és a csillag összetétele közötti esetleges összefüggéseket kutassák, minél több vizsgálati alany bevonásával. Ez számít ugyanis a következő logikus lépésnek, hogy még jobban megértsük ezen bolygók keletkezését és lassú evolúcióját, ami egyben a Föld kapcsán is további részletekre világíthat rá. Az ESA nem most először próbálkozik ilyen eszközzel, hiszen a COROT annak idején, 2007 és 2012 között dolgozott, több értékes felfedezést mutatva fel, de az indulásig hátralévő időben is két másik fejlesztés állhat szolgálatba.
A Characterizing Exoplanets Satellite (CHEOPS) még az év vége előtt útnak indulhat, ez a jövőben azon példányok pontosabb átmérőjét mérné fel, amelyek tömegét már nagyjából ismerjük. Ennek révén megtudhatjuk, hogy az adott példány szilárd felülettel rendelkezik-e, avagy inkább gázóriásnak minősül. 2026-ra irányozzák elő a PLATO (Planetary Transits and Oscillations of Stars) névre keresztelt küldetést, amely már kifejezetten azon szilárd planétákat venné szemügyre, amelyek akár az életnek is otthont adhatnak, miközben a 2013-ban elindult Gaia-műhold szép lassan több mint 1 milliárd csillagot és akár több száz exobolygót helyezhet fel galaktikus térképünkre.
Az említett űrteleszkópok mindegyike a csillagja előtt áthaladó exobolygókra vadászik majd, az ARIEL azonban a csillaghoz közel elhelyezkedő példányokra koncentrálna, a Földtől 1,5 millió kilométeres távolságban, legalább 4 éven keresztül vizsgálódva. A víz, a metán, valamint a szén-dioxid mellett egzotikus összetevőket is szeretnének majd kimutatni.
Az exobolygók kutatása kapcsán mostanában inkább a NASA fejlesztéseiről írunk, hiszen itt a Kepler hamarosan esedékes búcsúzása mellett a TESS jövő hónapra tervezett fellövése, majd pedig a James Webb jövőre induló küldetése számít fontos fejleménynek. Az európai ügynökség is készül azonban új fejlesztésekkel, mégpedig egyszerre hárommal.
Az ESA a napokban jelentette be, hogy 2028-ban indul majd útnak az Atmospheric Remote‐sensing Infrared Exoplanet Large‐survey (ARIEL), amely 10 éven belül a harmadik ilyen próbálkozás lenne. A fő cél exobolygók százainak vizsgálata, hogy a légkör és a csillag összetétele közötti esetleges összefüggéseket kutassák, minél több vizsgálati alany bevonásával. Ez számít ugyanis a következő logikus lépésnek, hogy még jobban megértsük ezen bolygók keletkezését és lassú evolúcióját, ami egyben a Föld kapcsán is további részletekre világíthat rá. Az ESA nem most először próbálkozik ilyen eszközzel, hiszen a COROT annak idején, 2007 és 2012 között dolgozott, több értékes felfedezést mutatva fel, de az indulásig hátralévő időben is két másik fejlesztés állhat szolgálatba.
A Characterizing Exoplanets Satellite (CHEOPS) még az év vége előtt útnak indulhat, ez a jövőben azon példányok pontosabb átmérőjét mérné fel, amelyek tömegét már nagyjából ismerjük. Ennek révén megtudhatjuk, hogy az adott példány szilárd felülettel rendelkezik-e, avagy inkább gázóriásnak minősül. 2026-ra irányozzák elő a PLATO (Planetary Transits and Oscillations of Stars) névre keresztelt küldetést, amely már kifejezetten azon szilárd planétákat venné szemügyre, amelyek akár az életnek is otthont adhatnak, miközben a 2013-ban elindult Gaia-műhold szép lassan több mint 1 milliárd csillagot és akár több száz exobolygót helyezhet fel galaktikus térképünkre.
Az említett űrteleszkópok mindegyike a csillagja előtt áthaladó exobolygókra vadászik majd, az ARIEL azonban a csillaghoz közel elhelyezkedő példányokra koncentrálna, a Földtől 1,5 millió kilométeres távolságban, legalább 4 éven keresztül vizsgálódva. A víz, a metán, valamint a szén-dioxid mellett egzotikus összetevőket is szeretnének majd kimutatni.