Gyurkity Péter

Atomfegyverrel térítenének el egy aszteroidát

Amennyiben erre a pálya alakulása és a méret miatt szükség lesz.

A NASA Planetary Defense Coordination Office folyamatosan figyelemmel kíséri a Földre potenciálisan veszélyt jelentő kisebb-nagyobb objektumokat, amelyek közel merészkednek hozzánk. Ehhez persze az kell, hogy időben detektáljuk az űrben száguldó veszélyforrásokat, most azonban egy hosszú távú fenyegetés kapcsán dolgoznák ki egy komplex küldetés részleteit.

A Hypervelocity Asteroid Mitigation Mission for Emergency Response (HAMMER) névre keresztelt küldetés a közvetlen veszély elhárítását tűzné ki célul, két eltérő megoldással dolgozva, a fenyegetés, pontosabban a felénk közeledő objektum méretétől függően. A kisebb aszteroidát egy mintegy 8,8 tonnás építménnyel ütköztetnék, a nagyobb példányok ellen azonban már atomfegyvert vetnének be, a hollywoodi filmek mintájára. Egyelőre még csak a tervezőasztalon húzogatják a vonalakat, a potenciálisan veszélyt jelentő objektumot azonban már ismerjük, hiszen éppen azon Bennu aszteroidáról van szó, amelyet az OSIRIS-REx küldetéssel már célba vettek, itt pedig a remények szerint nemcsak a szerkezet jobb felmérésére, de mintavételre és annak visszahozatalára is sor kerül majd.

Ez utóbbi küldetés 2 évvel ezelőtt indult, és jó ideig eltart majd, amíg konkrét eredményeket kapunk (a NASA ezt addig is még egy küldetéssel fejelné meg). Szerencsére időnk bőven van, hiszen a jelenlegi becslések szerint a Bennu legközelebb 2175-ben jelenthet majd közvetlen veszélyt bolygónkra, de ekkor is 1:2700 lesz az esélye a becsapódásnak. Maga az aszteroida nem elég nagy ahhoz, hogy a dinoszauruszok korának véget vető objektumhoz hasonlóan globális katasztrófát idézzen elő, ám az időben történő felkészülés nem árthat. A dizájnt és a további terveket egy májusi összejövetelen ismertetik majd, addig is folytatódik az előzetes munka.

Tunguzka és Cseljabinszk neve sokaknak ismerősen csenghet, ezen balesetek a szakértők szerint csak azért nem okozták számos ember halálát, mert viszonylag gyéren lakott területeket érintettek – az 1908-as esemény mindenesetre 80 millió fát pusztított el, több száz rénszarvassal együtt, egy meglehetősen nagy területet tarolva le, ami jelzi, hogy nem vehetjük félvállról a hasonló eshetőségeket.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • fonak #22
    Musk ennél egyszerűbben oldaná meg, persze egyelőre csak prezentációt mutatott róla.
    Egy kétfokozatú rakéta (BFR/S, Big F.cking Rocket/Ship) menne fel, ahol a második fokozat maga az űrhajó. Az első fokozat leszállna, mint a Falconnál.
    Ezután Föld körüli pályán egy másik hasonló űrhajó többször feltankolná a BFR/S-t, amíg tele nem lesznek a tartályai. Ezután az elindulhatna a Marsra és le is tudna szállni rá. Előreküldött személyzet nélküli űrhajók mellé szállna le, ezekből feltankolna a visszaútra.
    Alapvetően ez egy zseniális terv, sokkal egyszerűbb, mint a Föld körüli pályán csomó fellövésből összeállítandó nagyméretű űrhajó, plusz külön Mars-komp elképzelések. Persze kérdés, kivitelezhetőnek bizonyul-e.
    A Mars "meghódítását" pedig olyan "telepesekkel" képzeli el, akik nem akarnak visszajönni. Van elég ember, aki bevállalná, hogy ott éli le az életét, még akkor is, ha az már nem tart ott soká.
  • VolJin #21
    Egy atomrobbantás az űrben egy nagyon erős fényfelvillanást eredményez ega igen széles spektrumba. A bomba anyagán kívűl más nem vetődne szét. Itt a Földön azért van tűzgömbje egy atomrobbanásnak, mert a felszabaduló röntgensugárzást elnyeli a légkör, és ettől felhevül. Gyakorlatilag egy extrém mikrosütű az atombomba. A tűzgömb gyakorlatilag le is árnyékolja a robbanást, elnyelve a röntgensugárzást, és amit érzékelünk, az a felhevült tüzgömb által leadott röntgensugárzás. Elnyújtva, sokkal kissebb intenzitással, de hosszabb ideig sugározva adja le a robbanás igenrövid ideig tartó röntgensugárzását. A nap magjában felszabaduló energia is évezredek, milliók alatt jut el abfelszínre. Az űrben robbant atombombánál egy minimális lökéshullámmal, és ega földinél rövidbb ideig tartó, de jóval intenzívebb röntgensugárzással számolhatunk. A felszínen kell robbantani, hogy az aszteroida anyaganionizálódva kilökődjön az aszteroidából. Ilyenkor nem valami lökéshullám tollná arrébb a célpontot, hanem a célpont anyaga kirobbanva lökné el a célpontot.
  • VolJin #20
    Vagy nem. Teljesen más kategória egy száz kilós nqgyságrendű távirányítós "játékautót" eljuttatni a Marsra, mint egy 5 éves időtartamra való ellátmányt és felszerelést eljuttatni, és úgy lebiztosítani a projektet, hogy annak ne katasztrófa legyen a vége. Tehát több nagyságrenddel nagyobb szállítmánnyal kell számolni, és ez már komoly probléma, mert ez már annyival több üzemnyagot igényel, hogy már olyan nagy lesz a rakéta önsúlya, hogy már saját magát sem képes feljuttatni körpályára. Mintha lenne egy tankod, meg egy deszkád, és kelj át vele a folyón... Nyílván az a megoldás, hogy több tucatnyi fellövéssel feljuttatni földkörüli pályára a részegységeket, majd összeállítani egy űrhajót ezekből, szépen feltankolni, feltölteni a készleteket, és elindítani egy másfél éves útra, majd lezállni a marsra, és ott felépíteni a bázist, majd kihűzni ott annyi ideig, míg eljön a visszatéréshez szükséges bolygóeggyüttállás, és visszatérni. És ezt úgy megoldani, hogy semmi nem hiányozhat az élethez szükséges erőforrásokból, mert ott nincs se levegő, se élelem. Milliónyi egyébb problémával, mint például, hogy a Mars mágnesesen halott, így légkör nélkül telibe veri az egészet a kozmikus sugárzás. Kurva hideg van ott, stb.
  • asgh #19
    Kb. 50 éve szállt le az első ember a Holdra. Ehhez képest tavaly jutottunk el odáig, hogy egy szonda sikeresen landolt egy aszteroidán.
    Anélkül, hogy kicsinyíteni akarnám az űrkutatás eredményeit, ennél azért sokkal jelentősebb eredményeket is elérhettek volna, de anyagi erőforrások híján a fejlődés sokkal lassabb, mint ahogyan azt mondjuk az 1960-as években várták.
    A '70-es évek elején pl. a Marsra szállást még a legpesszimistább becslések is az ezredforduló előttre vagy max. a 2010-es évek végére várták. Nos, ma is kb. ugyanannyi időn belül várnak egy sikeres Mars misszót, mint 1970-ben. A tudomány adott, a technológia nagy része adott, csak a politikai akarat és az anyagi erőforrás hiányzik, de az már vagy 40 éve.

    Ha tehát most nem fektetnek energiát a témába, akkor hiába tart majd előrébb a tudomány és a technológia fejlődése számos egyéb területen, ugyanolyan kihívás lesz egy aszteroida eltérítése, mint most. A tudomány és a technológia nem önműködően, hanem komoly áldozatok árán fejlődik.
    Ha mindenki csak arra várna, hogy majd minden megoldódik magától, mert ezt szoktuk meg, akkor mitől lenne előrelépés?
  • Kelta #18
    Csak annyit hozzá, hogy nem gamma, hanem röntgen sugárzás okozza a hőmérsékletet..az atomok a robbanáskor több millió foknál röntgensugárzás formájában adják le az energiát..és azt a környező anyag elnyeli, és felmelegszik (plazma)
    ez válasz a #17-re is

    Utoljára szerkesztette: Kelta, 2018.03.28. 15:40:56
  • Irasidus #17
    Az űrben felrobbantott atombombának, valóban nincs lökéshulláma, mivel robbanás elsősorban erős grammsugárzás formájában jelentkezik, ami olyan erős, hogy a felszín anyagát elpárologtatja. Ez a nagy mennyiségű távozó elpárolgó anyag, a hatás-ellenhatás törvény értelmében, a másik irányba löki a sziklát. A másik lehetőség amit a hidegháborús időben fejlesztettek ki, hogy egy olyan tokba zárják, amiben apró műanyag, vagy fémgolyók vannak, ez kinetikus energiával is felruházza az atombombát, szintén hatás-ellenhatás törvénye értelmében. Ha megfigyeled, nem azt mondják, hogy felrobbantják atombombával, hanem eltérítik, ennek a jelentése éppen az, hogy nincs számottevő kinetikus energiája, bár egy laza kozmikus kőrakás szerű kisebb égitest teljesen el tudna párologtatni, egy megfelelően méretezett eszköz. Ezeket már kiszámolták, és publikálták is.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.03.28. 14:54:43
  • Kelta #16
    Tényleg?
    hol írtam hogy nem lehet robbantani az űrben..hm???? idéznéd..okoska...
    gyújtózsinór az atombombához??? és én nem értek hozzá :))))
    és hol írtam hogy nem lehet akárhol robbantani..hm?? ezt is idéznéd?
    mert látom beugatni tudtál, de értelmezni amit írtam, azt nem..
    hát nagy vicc vagy haver...
    azt írtam a hatása elenyésző lenne ha a felszínen robbanna..

    beásva persze lenne hatása...de mint írtam az egyelőre sci-fi elképzelés hogy egy aszteroida felszínén leszállhasson egy emberi jármű, és ott stabilan munkát végezzenek..
    és az űrben nincs lökés hullám..te szerencsétlen..ahhoz közvetítő közeg kell...
    és milyen gázai vannak az atombombának??? mesélnél??? :)))
    amit te írsz az max a szétrepülő alkatrészei és maradványa a bomba anyagának plazma állapotban..de az nem lökés hullám..
    ki is a hülye? hm?

    sokkal olcsóbb és hatásosabb amit írtam, a nagyon nagysebességű ütköztetés

    Utoljára szerkesztette: Kelta, 2018.03.28. 14:43:26
  • Irasidus #15
    Egy atombomba nincs rábánási kémiája, mert kémiai robbanó szerkezet. Az űrben felrobbantott atombombának, valóban nincs lökéshulláma, mivel robbanás elsősorban erős grammsugárzás formájában jelentkezik, ami olyan erős, hogy a felszín anyagát elpárologtatja. Ez a nagy mennyiségű távozó elpárolgó anyag, a hatás-ellenhatás törvény értelmében, a másik irányba löki a sziklát. A másik lehetőség amit a hidegháborús időben fejlesztettek ki, hogy egy olyan tokba zárják, amiben apró műanyag, vagy fémgolyók vannak, ez kinetikus energiával is felruházza az atombombát, szintén hatás-ellenhatás törvénye értelmében. Ha megfigyeled, nem azt mondják, hogy felrobbantják atombombával, hanem eltérítik, ennek a jelentése éppen az, hogy nincs számottevő kinetikus energiája, bár egy laza kozmikus kőrakás szerű kisebb égitest teljesen el tudna párologtatni, egy megfelelően méretezett eszköz. Ezeket már kiszámolták, és publikálták is.
  • overseer-7 #14
    A robbanás hatása alapvetően a fizika akció-reakció, hatás ellenhatás elvén működik.
    A bomba a kinetikus energiáját a hőenergiájából nyeri.

    Ha az űrben vagyunk, egy kisbolygón, aminek nincsen légköre, akkor is hatása lesz a robbanásnak a mozgásokra.
    Valamennyi energia minden esetben el fog veszni és kisugárzódik min EM hullám a vákuumba, még a földön is így van.

    Ha egy atombombát sekélyen, akár pár tíz méterre is beásunk a kisbolygóba, amikor felrobban, az történik, hogy az a rengeteg energia, a bomba környezetében lévő minden féle szilárd kőzetet megolvasztja és nagyon nagy sűrűségű plazmává változtatja, ami viszont mint a pezsgős dugó kilökődik a világűrbe.. mert tágulni akar.
    Közben meglöki a kisbolygót is.. a táguló és az űrbe kirobbanó plazma anyag óriási mozgási energiát ad át a kisbolygónak, amivel eltéríti a pályáját.

    Ha a felszínen történik az atomrobbanás, akkor is valamekkora része plazmává válik a kisbolygónak és akkor is kap egy kevés kinetikus energiát.

    szerintem..
  • Fefy #13
    Azért látszódik, hogy a robbantások kémiájához nem sok mindent értesz.... Hallottál már olyan gyújtózsinórról, ami a víz alatt sem alszik ki? Ha nem, akkor javaslom, hogy olvass utána. Esetlen a KNO3 vegyületre is rákereshetsz (ez csak az, amit ha nem is nagyon könnyen, de be azért be lehet szerezni az átlag embereknek is).

    Az a része pedig ne zavarjon, hogy ha minden megvan egy robbantáshoz, akkor ez történhet víz alatt, vákumban, valaki hátsójába feldugva, stb, mivel a normálisabb robbanószerek tartalmazzák az oxidációhoz szükséges extra oxigént is.

    Szóval összességében egy űrbéli robbanásnak van lökéshulláma, ha atomot robbantunk, akkor pedig a nagy hőmérsékletű plazma is kialakul (az elégett robbanóanyag gázaiból), mivel a robbanás pillanatában a nyomás és a hő is megvan egy helyen. Az megint más kérdés, hogy kisebb térben fog pusztítani a légkör hiánya miatt, de ez már csak a másodlagos hatás. Az elsődleges hatást a nagy hő és robbanóanyag elégéséből (berobbanásából) származó gázgömb okozzák.