Gyurkity Péter
Gyorsan pörög a rejtélyes aszteroida
Csillagközi látogatónk egy ütközés miatt válthatott vad pörgésbe.
Tavaly ősszel számoltak be a hírügynökségek egy csillagközi objektum felbukkanásáról, erről azóta több tanulmány is napvilágot látott. Az érdekes forma, a kisbolygó pályája, valamint annak mozgása nagy érdeklődést váltott ki, egy új anyagban pedig néhány további következtetést is levonnak ezzel kapcsolatban.
A részletes tanulmányban arról olvashatunk, hogy az `Oumuamua nyúlánk formája, valamint vad pörgése a legnagyobb valószínűséggel egy ütközés eredménye, bár eddig még nem vehettük szemügyre az ennek következtében kialakult krátert, ami további részleteket árulna el – ez pedig nem is lesz egyhamar lehetséges. Az aszteroida (amelyet először kozmikus üstökösként kategorizáltak, majd pedig később pontosították a besorolást), már több százmillió éve vadul pöröghet, az általa visszavert fény alapján ez meglehetősen kaotikus mozgást jelent, ez pedig akár egymilliárd éven keresztül is folytatódhat, amíg az objektum lassan, fokozatosan lelassul. A vad pörgés eredménye maga az érdekes elnyújtott forma, amelynek révén az aszteroida egy szivarra emlékeztet.
Ez a pörgés ugyanis összeszorítja, illetve elnyújtja az objektumot, amely jó eséllyel kemény kőzetből, illetve fémből állhat, ellenkező esetben ugyanis már rég szétesett volna kisebb darabokra. Külsejét szerves anyagokból álló vékony réteg boríthatja, belül pedig egy jeges mag húzódhat meg. Egyes körökben rögtön felmerült a pánspermia elmélet esetleges visszaigazolása, hiszen éppen ilyen kődarabok hordozhatják magukkal az élet apró magjait, véletlenszerűen megtermékenyítve az egyes, arra alkalmas bolygókat – maga az objektum akár egy másik bolygó töredéke is lehet, amely egy hatalmas ütközés eredményeként hasadhatott fel. Az `Oumuamua mindenesetre hamarosan maga mögött hagyja majd a Naprendszert, a Jupitert májusban, a Szaturnuszt pedig a jövő év elején látogatva meg.
A csillagászok azonban már a következő hasonló objektumot keresik az égbolton, a jelenleg rendelkezésre álló becslések szerint ugyanis ezekből több ezer lehet, a katalógus pedig minden évben egy újabb példánnyal bővülhet – ehhez azonban vissza kell követni a pontos pályákat, ami időt vesz igénybe.
Tavaly ősszel számoltak be a hírügynökségek egy csillagközi objektum felbukkanásáról, erről azóta több tanulmány is napvilágot látott. Az érdekes forma, a kisbolygó pályája, valamint annak mozgása nagy érdeklődést váltott ki, egy új anyagban pedig néhány további következtetést is levonnak ezzel kapcsolatban.
A részletes tanulmányban arról olvashatunk, hogy az `Oumuamua nyúlánk formája, valamint vad pörgése a legnagyobb valószínűséggel egy ütközés eredménye, bár eddig még nem vehettük szemügyre az ennek következtében kialakult krátert, ami további részleteket árulna el – ez pedig nem is lesz egyhamar lehetséges. Az aszteroida (amelyet először kozmikus üstökösként kategorizáltak, majd pedig később pontosították a besorolást), már több százmillió éve vadul pöröghet, az általa visszavert fény alapján ez meglehetősen kaotikus mozgást jelent, ez pedig akár egymilliárd éven keresztül is folytatódhat, amíg az objektum lassan, fokozatosan lelassul. A vad pörgés eredménye maga az érdekes elnyújtott forma, amelynek révén az aszteroida egy szivarra emlékeztet.
Ez a pörgés ugyanis összeszorítja, illetve elnyújtja az objektumot, amely jó eséllyel kemény kőzetből, illetve fémből állhat, ellenkező esetben ugyanis már rég szétesett volna kisebb darabokra. Külsejét szerves anyagokból álló vékony réteg boríthatja, belül pedig egy jeges mag húzódhat meg. Egyes körökben rögtön felmerült a pánspermia elmélet esetleges visszaigazolása, hiszen éppen ilyen kődarabok hordozhatják magukkal az élet apró magjait, véletlenszerűen megtermékenyítve az egyes, arra alkalmas bolygókat – maga az objektum akár egy másik bolygó töredéke is lehet, amely egy hatalmas ütközés eredményeként hasadhatott fel. Az `Oumuamua mindenesetre hamarosan maga mögött hagyja majd a Naprendszert, a Jupitert májusban, a Szaturnuszt pedig a jövő év elején látogatva meg.
A csillagászok azonban már a következő hasonló objektumot keresik az égbolton, a jelenleg rendelkezésre álló becslések szerint ugyanis ezekből több ezer lehet, a katalógus pedig minden évben egy újabb példánnyal bővülhet – ehhez azonban vissza kell követni a pontos pályákat, ami időt vesz igénybe.