Erre a következtetésre jutottak csillagászok az új modellek alkalmazásával.

Az amerikai Northwestern University tanulmánya szerint a Tejútrendszer akár fele is más galaxisokból származhat. A kutatók új számítógépes modellek és algoritmusok révén jutottak erre a következtetésre, amely alaposan átrajzolja a galaxisok keletkezéséről alkotott képünket.

A CIERA (Center for Interdisciplinary Exploration and Research in Astrophysics) szakembereiből álló csoport számítógépes szimulációk és új algoritmusok révén a galaxisok realisztikus, háromdimenziós modelljével állt elő, ez pedig lehetővé tette számukra, hogy felmérjék, miként szerzik be az egyes galaxisok az őket kitevő anyag nagy részét. A magyarázat szerint az Ősrobbanás utáni időszakban némiképp eltérő módon fejlődtek a galaxisok, mint ahogy azt korábban gondoltuk, ugyanis az Univerzumot betöltő egységes gázban keletkező perturbációk, majd pedig a gravitáció ereje révén egyre jobban kirajzolódó csomók nem egyszerűen egymástól távol lévő galaxisokat hoztak létre, mivel ezek között meglehetősen nagy volt az anyag áramlása.

A szupernóva robbanások nagy tömegben löktek ki anyagot az egyes galaxisokból, így könnyen előfordulhat, hogy a nagyobb példányok (így például a Tejútrendszer) esetében a galaxist alkotó anyag akár fele is máshonnan, szomszédos, vagy akár egymillió fényévre lévő más galaxisokból származhat. Ez arra utal, hogy mi magunk is más galaxisokból származunk, itt ugyanis a Tejútrendszerben lévő atomok feléről van szó, tehát viszonylagos magabiztossággal jelenthetjük ki, hogy mi magunk is idegen galaxisokból jövünk (legalábbis részben). Az anyagot továbbító galaktikus szelek ugyan másodpercenként több száz kilométert tesznek meg, a nagy távolságok miatt azonban ez a folyamat valószínűleg több milliárd éven keresztül ment végbe.

A munka folytatódik, a Hubble és egyes felszíni állomások segítségével most a főbb következtetéseket igyekeznek visszaigazolni.