Gyurkity Péter
Galaxisok százai vannak a Tejútrendszer mögött
Rádióteleszkóppal sikerült felfedezni több száz galaxist, amelyek eddig elrejtőztek.
A csillagászok számára mindig is érdekes kérdés volt, hogy saját galaxisunk mögött, az annak magja által kitakart régióban vajon mennyire sűrűn szabdalt az égbolt. Ez a kérdés már csak azért is fontos, mert itt sejtették az úgynevezett Nagy Mozgatót, amelynek köszönhetően a Tejútrendszer ebbe az irányba "száguld". Most úgy tűnik, hogy megtalálták a választ.
Az Astronomical Journal hasábjain tették közzé a napokban a tanulmányt, amely a csillagászok egy nemzetközi csoportja révén született meg. Ez, valamint a mozgóképes illusztrációval kiegészített bejelentés részletezi a fontos felfedezést, amelyből megtudhatjuk, hogy a Parkes rádióteleszkóp segítségével összesen 883 galaxist fedeztek fel a Tejútrendszer (pontosabban a csillagközi por) által kitakart részen, amelyet jóval korábban a Zone of Avoidance névre kereszteltek. Ezen csoport mintegy harmadát eddig soha nem pillantottuk meg, felfedezésükkel viszont felmérhetjük a Nagy Mozgató tömegét, amely minden bizonnyal jelentős.
Erre abból következtetnek, hogy maga a Tejútrendszer is ebbe az irányba mozog, mégpedig meglehetősen gyorsan, óránként nagyjából 2 millió kilométert téve meg. Ehhez igencsak nagy tömeg szükséges, az erős gravitációs hatás pedig nyilván egyéb galaxisokat is ebbe az irányba mozgat, ennek felmérése azonban eddig saját galaxisunk miatt komoly akadályokba ütközött. Némileg meglepő, hogy a galaxisok friss csoportját viszonylag közel, mintegy 250 millió fényévnyi távolságban találták meg, ezek között két új klasztert (CW1 és CW2), valamint galaxisok három új csoportosulását (NW1, NW2 és NW3) különböztetik meg.
A 64 méter átmérőjű tányérral büszkélkedő rádióteleszkóp révén egyébként 13-szor gyorsabban tudták feltérképezni a kijelölt területet, ezzel pedig igencsak meglódult a felfedezések üteme. Korábban több eltérő technikát is kipróbáltak, de egyedül a rádióhullámok révén tudtak áthatolni a csillagközi poron.
A csillagászok számára mindig is érdekes kérdés volt, hogy saját galaxisunk mögött, az annak magja által kitakart régióban vajon mennyire sűrűn szabdalt az égbolt. Ez a kérdés már csak azért is fontos, mert itt sejtették az úgynevezett Nagy Mozgatót, amelynek köszönhetően a Tejútrendszer ebbe az irányba "száguld". Most úgy tűnik, hogy megtalálták a választ.
Az Astronomical Journal hasábjain tették közzé a napokban a tanulmányt, amely a csillagászok egy nemzetközi csoportja révén született meg. Ez, valamint a mozgóképes illusztrációval kiegészített bejelentés részletezi a fontos felfedezést, amelyből megtudhatjuk, hogy a Parkes rádióteleszkóp segítségével összesen 883 galaxist fedeztek fel a Tejútrendszer (pontosabban a csillagközi por) által kitakart részen, amelyet jóval korábban a Zone of Avoidance névre kereszteltek. Ezen csoport mintegy harmadát eddig soha nem pillantottuk meg, felfedezésükkel viszont felmérhetjük a Nagy Mozgató tömegét, amely minden bizonnyal jelentős.
Erre abból következtetnek, hogy maga a Tejútrendszer is ebbe az irányba mozog, mégpedig meglehetősen gyorsan, óránként nagyjából 2 millió kilométert téve meg. Ehhez igencsak nagy tömeg szükséges, az erős gravitációs hatás pedig nyilván egyéb galaxisokat is ebbe az irányba mozgat, ennek felmérése azonban eddig saját galaxisunk miatt komoly akadályokba ütközött. Némileg meglepő, hogy a galaxisok friss csoportját viszonylag közel, mintegy 250 millió fényévnyi távolságban találták meg, ezek között két új klasztert (CW1 és CW2), valamint galaxisok három új csoportosulását (NW1, NW2 és NW3) különböztetik meg.
A 64 méter átmérőjű tányérral büszkélkedő rádióteleszkóp révén egyébként 13-szor gyorsabban tudták feltérképezni a kijelölt területet, ezzel pedig igencsak meglódult a felfedezések üteme. Korábban több eltérő technikát is kipróbáltak, de egyedül a rádióhullámok révén tudtak áthatolni a csillagközi poron.
