Gyurkity Péter

Sikerrel zárult az amerikai rakétavédelmi teszt

Ennek során sikerült lelőni az USA felé tartó rakétát, ám a megbízhatóság még nem az igazi.

Május utolsó napjaiban került sor az amerikai rakétavédelmi rendszer újabb tesztjére, amelynek során egy ál-ICBM vette célba a kontinensnyi ország területét. A teszt sikerrel zárult, egy erre kifejlesztett speciális példánnyal sikerült eltalálni a rakétát, ez azonban még nem jelenti azt, hogy valós fenyegetések ellen is ugyanilyen jól működik a platform.

A védelmi minisztérium keretei között dolgozó Missile Defense Agency (MDA) jelentette be egy sajtóközleményben a fontos sikert, amely mindenképpen elismerésre méltó fejlemény. A teszt során a Marshall-szigetekről felbocsátott ál-ICBM vette útját az észak-amerikai kontinens felé, amit egy (valószínűleg hadihajón elhelyezett) speciális radar rögzített, majd pedig ezen adatokat a szárazföldi rendszer felé továbbították. Az úgynevezett Ground-based Midcourse Defense (GMD) vette az adást, a kaliforniai Vandenberg Légibázisról fellőttek egy speciális rakétát, amely a pontos információknak köszönhetően lokalizálta, majd pedig az űrben megsemmisítette a ballisztikus rakétát, egyszerűen beleütközve és felrobbantva azt.


Maga a teszt 244 millió dollárba került, a programon azonban már hosszú ideje dolgoznak, hiszen a GMD még 2004-ben, némi kapkodás közepette állt szolgálatba. Az azóta eltelt idő alatt több prototípust kipróbáltak, a megbízhatóság azonban még mindig komoly problémát jelent, hiszen 9-ből 3 alkalommal került sor teljes sikerre, ami egy valós támadás esetén nem elfogadható arány. A kritikusok szerint a programmal hamis biztonságérzetet keltenek, a potenciális ellenfelek ráadásul emiatt kettőzött erővel dolgozhatnak saját rendszereiken, a politikai és katonai vezetés azonban jól látható módon igyekszik növelni a biztonságot, ami többek között Észak-Korea miatt is fontos szempont – a koreai félszigeten alkalmazott THAAD-rendszer egyébként már a kilencvenes évek végén biztató eredményeket produkált, a megbízhatóság azonban itt is akadályt jelent.

A GMD elemei főként Alaszkában és Kaliforniában szolgálnak, ezek nyilván a soron következő tesztekben is komoly szerepet kapnak, hiszen a szakértők szerint még évekre vagyunk a valóban megbízható rendszertől.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • ostoros #18
    Büdös troll vagy.
  • fonak #17
    Az ellenrakéta csak addig tud jelentősen manőverezni, amíg a hajtóműve le nem állt.
    Egy űrsikló-szerű aerodinamikusan kormányozható "robbanófej" viszont mehet ezer km-rel is oldalirányban az eredeti ballisztikus pályához képest, szerintem ilyeneken dolgozik az ellenfél (oroszok és kínaiak is).
    Persze, ha a célt védi egy combos SAM, az leszedheti, de az ilyen Alaszkában várakozó ellenrakétákat megkerülhetik, megy egy nagy félkört Mexikó felé és délről közelíti meg a célt...
    Utoljára szerkesztette: fonak, 2017.06.12. 22:21:13
  • molnibalage83 #16
    És ezt miből vezetted le? Sajnos sokan vannak ebben a tévhitben. A manőverező programozott fordulót anno még azért találták ki, hogy a Patriot TBEQ listájába bekavarjanak, hogy a min. TTL idő és a célpont osztályozása között kis idő legyen, így lehet, hogy már min. HMZ-n belül esik a rakéta.

    Amennyiben a BM képes manőverezni, akkor az ellenrakéta is, ráadásul a végfázisban manőverezés, amennyiben a SAM osztály felé történik csökkenti a cél paraméterét (mellérepülés), ami minden SAM rendszer számára csak kedvezőbb. A probléma akkor van, ha mondjuk a számított becsapódási pont távolabb kerül, akkor mászhat ki a SAM rendszer HMZ-ből. Semmiféle általános törvényszerűség nincs, ami lehetetlenné tenné végfázisban manőverző célpon lelövését.
  • fonak #15
    De nincs is erre szükség, előre programozott fordulókat végrehajtó MARV-ot sem tudna feltehetően lekövetni az ellenrakéta.
  • molnibalage83 #14
    Te, hallod, sportból égeted magad...?

    Nem huszonöt éves radartechnikáról van szó. A legkorszerűbb ESA radarok nem legyeznek kellően gyorsan...
    IR érzékelő kevés, mert azzal nem tudod megmondani, hogy az elfogó rakéta milyen paraméterekkel jön? Az csak irányt tud mérni te zseni...

    Ezen felül hova a faszba raknák az érzékelőt, hogy akár csak DAS felbontású érzékelő ne égjen szét?

    Az SG egyik legbüdösebb trollja vagy.
    Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.06.08. 12:52:13
  • ostoros #13
    Jobban tetted volna, ha nem egyből a radarra ugrassz rá, mert nem csak azzal lehet észlelni dolgokat, kezdjük itt.
    Azontúl miért a huszonöt éves radartechnikával jössz, azt nem tudom, ma már nem itt tartunk.

    Még egy szaros 50 éves vadászgép is képes észlelni, ha valami repked a közelében, de te aztán tudsz mindent.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2017.06.08. 11:42:52
  • molnibalage83 #12
    Látom nem érted, de akkor csak neked te trollkodó egyén...

    Az aktív vezérlésű légiharc rakéták átmérője 16-20 centi táján van. Ebbe sikerül olyan radart tenni, hogy ha van pontos MCG jel, akkor mechanikus legyezéssel megtalálja 8-10 km-ről a több m2-es RCS-ű vadászgép méretű célt. A relatív sebesség M3-4nél nem nagyobb, ezért van idő 4-6 db legyezésre legalább, hogy a rakéta képes legyen arányos megközelítéssel elcsapni a célt.

    Na, a BM elején M10 és felette levő végfázis eseén (2500 km+ BM-ek esetén) nem tudsz radart tenni, mert nincs az a kristálykvarc vagy bármilyen anyag, ami kíbírná a hőterhelés, hiperprimitív magasságmérő megy, az alapján meg a detonáció, ezen felül a használható antenna átmérő kb. 20 cm lenne. A hőterhelésről... Az Sz-300 és Sz-200 rendszernél is a '90-es évek elején sikerült megoldani, hogy az M6.5 égésvégi sebességű rakéta HMZ-je leérjen a horizontig... Rakjak be HMZ diagramot, vagy elhiszed bemondásra is? Mennyire fárasszam magam?

    A hatalmas realtív sebesség azt jelenti, hogy mecha legyezésű radar tudna egyszer 20x4 fokos szögben legyezni (ekkora antenna méret és 10 Ghz táján kb. 4 fokos nyaláb jön ki és ennyit tudsz legyezni 1 sec alatt) és közben mozog 3 km-et a BM és az elfogó rakéta 1 km-et vagy többet.. Esélyed nincs egy tized m2-es RCS-s rakétát pár km-nél közelebbről befogni egy kis radarral, és mivel mecha legyezés van a lehetséges elfogó rakéta térfogat tized százalék pásztázod le... Mert az jöhet kb. egy min. 120x40 fokos légtérből...Még ESA radarral is 1 sec alatt legfeljebb 100-as nagyságrendű tűnyaláb menne, még ezzel is a térrész egy töredékét pásztáznád le és lövésed nincs, hogy hol keresd az elfogó rakétát.

    Ha radart teszel a BM-be és manőverezést akkor hol marad hely a harc résznek...?

    Jobban tetted volna, ha kussban maradtál volna. Erős a gyanúm, hogy fentiek töredékét sem értetted meg, de egyéb műszaki problémákat fel sem hozok - van még jópár -, mert műszaki és természettudományos analfabéta vagy... Lehet, hogy irritáló a stíliusom öreg, csak nekem van mire... Te meg akkora faszságotz írták, hogy a nálam sokkal kevésbé tájékozottak is gurulva röhögnének azon, amit idehánytál.

    Ha érdekel a téma, akkor olvasd majd el a HTKA.hu-n az új HT összefoglalót. Karácsonyra talán kész lesz, cirka 600 oldal lesz + párezer oldal melléklet. Annál ennél bővebben benne van a történet.
    Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.06.07. 20:29:16
  • ostoros #11
    A legnagyobb pofájú itt te vagy. Akkora az arcod, hogy egy kamionba sem férne bele.
    Ekkora arcot még megatonnás robbanófejekkel sem lehetne egyszerűen elpusztítani.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2017.06.07. 17:20:14
  • ostoros #10
    Aha, persze, fizikailag nincs hely benne, süket duma.
  • molnibalage83 #9
    Ez a zseni a ballisztikus szó jelentését is képtelen értelmezni, de akkora arca van az SG-n, hogy kilóg a forumról..