Hunter
Alakulgat a globális lézeres csapásmérés
Sikerrel zárult annak a lézerfegyver rendszernek a tesztelése, ami egy napon felveheti a harcot a rakétákkal, vagy akár a különböző földi célpontokkal is. A mostani, ez utóbiak ellen irányuló kísérletet a Boeing és a Légierő Kutatólaboratóriumának szakemberei vezényelték le.
A fegyver lelke, a két tükrös átjátszó rendszer, az Egyesült Államok Légierejének új-mexikói Kirtland légitámaszpontján mutatkozott be. Az egymáshoz közel elhelyezett, 75 centiméter széles tükörrel rendelkező átjátszót a kísérlet során egy daruról lógatták le, a talajtól 30 méteres magasságban függött.
Az egyik tükör összegyűjti a lézer fényét, majd átfuttatja egy műszeren, ami észleli és kijavítja a légköri zavarok okozta változásokat. Magáról a műszer működéséről sem a Boeing, sem a Légierő nem árul el részleteket, feltehetőleg a távcsöveken is alkalmazott adaptív optikával érik el a hatást. A korrekció után a második tükör fókuszálja a lézersugarat az előtte elhelyezkedő célpontra. A valamivel kevesebb mint 1 kilowatt erejű lézert 3 kilométeres távolságból irányították az átjátszó rendszerre, ami sikeresen átirányította a további 3 kilométerre elhelyezkedő célpontra.
A légierő tervezetének célja egy olyan nagy magasságban bevethető tükör rendszer kifejlesztése, ami képes olyan célpontokat is befogni, melyek kívül esnek a lézersugarak forrásának látószögén. Az 1 kilowatt egy csapásméréshez persze édeskevés, ahhoz legalább 100 kilowattra lenne szükség, a cél azonban az 1000 kilowatt, melyekhez már jóval nagyobb, több méter széles tükrökre lesz szükség, melyeket léghajókra, nagy magasságban repülő napenergia hajtású repülőgépekre vagy műholdakra erősítenének.
A mostani demonstráció egy viszonylag nagy lépés volt a cél elérésének irányába, hiszen magának az elvnek a működését sikerült bizonyítani, legalábbis a Boeing Rakétavédelmi Rendszerek részlege így vélekedett. Mások nem ennyire optimistán fogadták az eredményeket, a Hadsereg elemzői szerint a rendszer csak álló célpontok ellen alkalmazható, vagy a másodperc töredékeire lebontható koordináció szükséges hozzá.
A Légierő saját bevallása szerint is sok kihívás áll még előttük. A hatalmas tükröket fel kell juttatniuk az űrbe, majd a már kész rendszereknek pontosan nyomon kell követniük mind a lézerforrást, mind a célpontot, meg kell oldani a létrejövő hőtöbblet elvezetését, valamint a tükrök precíz állíthatóságát.
A fegyver lelke, a két tükrös átjátszó rendszer, az Egyesült Államok Légierejének új-mexikói Kirtland légitámaszpontján mutatkozott be. Az egymáshoz közel elhelyezett, 75 centiméter széles tükörrel rendelkező átjátszót a kísérlet során egy daruról lógatták le, a talajtól 30 méteres magasságban függött.
Az egyik tükör összegyűjti a lézer fényét, majd átfuttatja egy műszeren, ami észleli és kijavítja a légköri zavarok okozta változásokat. Magáról a műszer működéséről sem a Boeing, sem a Légierő nem árul el részleteket, feltehetőleg a távcsöveken is alkalmazott adaptív optikával érik el a hatást. A korrekció után a második tükör fókuszálja a lézersugarat az előtte elhelyezkedő célpontra. A valamivel kevesebb mint 1 kilowatt erejű lézert 3 kilométeres távolságból irányították az átjátszó rendszerre, ami sikeresen átirányította a további 3 kilométerre elhelyezkedő célpontra.
A légierő tervezetének célja egy olyan nagy magasságban bevethető tükör rendszer kifejlesztése, ami képes olyan célpontokat is befogni, melyek kívül esnek a lézersugarak forrásának látószögén. Az 1 kilowatt egy csapásméréshez persze édeskevés, ahhoz legalább 100 kilowattra lenne szükség, a cél azonban az 1000 kilowatt, melyekhez már jóval nagyobb, több méter széles tükrökre lesz szükség, melyeket léghajókra, nagy magasságban repülő napenergia hajtású repülőgépekre vagy műholdakra erősítenének.
A mostani demonstráció egy viszonylag nagy lépés volt a cél elérésének irányába, hiszen magának az elvnek a működését sikerült bizonyítani, legalábbis a Boeing Rakétavédelmi Rendszerek részlege így vélekedett. Mások nem ennyire optimistán fogadták az eredményeket, a Hadsereg elemzői szerint a rendszer csak álló célpontok ellen alkalmazható, vagy a másodperc töredékeire lebontható koordináció szükséges hozzá.
A Légierő saját bevallása szerint is sok kihívás áll még előttük. A hatalmas tükröket fel kell juttatniuk az űrbe, majd a már kész rendszereknek pontosan nyomon kell követniük mind a lézerforrást, mind a célpontot, meg kell oldani a létrejövő hőtöbblet elvezetését, valamint a tükrök precíz állíthatóságát.