Gyurkity Péter
Az óceán mélye is súlyosan fertőzött
Évtizedek óta betiltott anyagokat találtak több mélytengeri élőlényben.
A környezetvédelem ma divatos témának számít, ám mintha az utóbbi években minden figyelem a légszennyezésre irányulna, kissé megfeledkezve az elektromos hulladékról, valamint számos egyéb válfajról. Most egy évtizedekre visszanyúló szempontot vizsgáltak meg, az eredmény pedig lesújtó.
A Nature Ecology and Evolution oldalán közzétett tanulmány az Egyesült Államokban 1979-ben betiltott (majd pedig egy 2001-es ENSZ-megállapodás révén még inkább korlátozott) PCB szerves klórvegyület, valamint a PBDE-k jelenlétére hívja fel a figyelmet, ami különösen a vizsgálat helyszíne miatt lehet érdekes. A kutatók ugyanis az erre kijelölt hajókon speciális eszközöket indítottak a Csendes-óceán mélye felé, egészen pontosan a Mariana-árok, valamint a Kermadec-árok alsó régiói felé. Mindkét területen 10 km-nél is mélyebb a víztömeg, a két helyszín azonban egymástól 7 ezer km-es távolságra helyezkedik el, így jó ötletnek tűnt az egy időben elvégzett vizsgálat.
Az itt befogott mélytengeri élőlényekből vett minták alapján kijelenthető, hogy a súlyosan mérgező, rákkeltő anyagok, amelyeket az USA-ban a harmincas és a hetvenes évek között használtak szigetelő- és tűzálló anyagként, még itt is, ennyi idő elteltével is kimutathatók. A teljes, globális szinten legyártott mennyiséget 1,3 millió tonnára teszik, mivel azonban évekkel korábban az Egyesült Államok területén, folyókban (és egyes esetekben az ivóvízben, lásd a PBS csaknem 2 órás filmjét) is kimutatták ezek jelenlétét, úgy tűnik, hogy a források nem tűntek el teljesen.
Az ipari balesetek és földfeltöltések révén számos helyen a környezetbe jutó anyagok nem bomlanak le, ezért is lehetnek jelen évtizedekkel később, de a szakemberek megjegyzik, hogy az árkok mélyén vett mintákban magasabb szintet mutattak ki, mint Kína egyik legszennyezettebb folyójában. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy fertőzött műanyag termékek és elpusztult halak tetemeinek lesüllyedése révén ide is eljutottak a kemikáliák, az itt lévő élőlények étrendjét „egészítve ki”.
Az óceán mélye tehát nem a súlyosan szennyezett folyóktól távoli, azokkal szinte semmilyen kapcsolatban nem álló régió, az összeköttetés nagyon is szorosnak mondható – leginkább ezt vonhatjuk le következtetésként a tanulmányból.
A környezetvédelem ma divatos témának számít, ám mintha az utóbbi években minden figyelem a légszennyezésre irányulna, kissé megfeledkezve az elektromos hulladékról, valamint számos egyéb válfajról. Most egy évtizedekre visszanyúló szempontot vizsgáltak meg, az eredmény pedig lesújtó.
A Nature Ecology and Evolution oldalán közzétett tanulmány az Egyesült Államokban 1979-ben betiltott (majd pedig egy 2001-es ENSZ-megállapodás révén még inkább korlátozott) PCB szerves klórvegyület, valamint a PBDE-k jelenlétére hívja fel a figyelmet, ami különösen a vizsgálat helyszíne miatt lehet érdekes. A kutatók ugyanis az erre kijelölt hajókon speciális eszközöket indítottak a Csendes-óceán mélye felé, egészen pontosan a Mariana-árok, valamint a Kermadec-árok alsó régiói felé. Mindkét területen 10 km-nél is mélyebb a víztömeg, a két helyszín azonban egymástól 7 ezer km-es távolságra helyezkedik el, így jó ötletnek tűnt az egy időben elvégzett vizsgálat.
Az itt befogott mélytengeri élőlényekből vett minták alapján kijelenthető, hogy a súlyosan mérgező, rákkeltő anyagok, amelyeket az USA-ban a harmincas és a hetvenes évek között használtak szigetelő- és tűzálló anyagként, még itt is, ennyi idő elteltével is kimutathatók. A teljes, globális szinten legyártott mennyiséget 1,3 millió tonnára teszik, mivel azonban évekkel korábban az Egyesült Államok területén, folyókban (és egyes esetekben az ivóvízben, lásd a PBS csaknem 2 órás filmjét) is kimutatták ezek jelenlétét, úgy tűnik, hogy a források nem tűntek el teljesen.
Az ipari balesetek és földfeltöltések révén számos helyen a környezetbe jutó anyagok nem bomlanak le, ezért is lehetnek jelen évtizedekkel később, de a szakemberek megjegyzik, hogy az árkok mélyén vett mintákban magasabb szintet mutattak ki, mint Kína egyik legszennyezettebb folyójában. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy fertőzött műanyag termékek és elpusztult halak tetemeinek lesüllyedése révén ide is eljutottak a kemikáliák, az itt lévő élőlények étrendjét „egészítve ki”.
Az óceán mélye tehát nem a súlyosan szennyezett folyóktól távoli, azokkal szinte semmilyen kapcsolatban nem álló régió, az összeköttetés nagyon is szorosnak mondható – leginkább ezt vonhatjuk le következtetésként a tanulmányból.