Gyurkity Péter
Az alaszkai jegesmedvék csaknem fele már elpusztult
Az ezredfordulót követően kevesebb, mint egy évtized alatt 40 százalékos csökkenést mértek.
Amerikai és kanadai kutatók 2001 és 2010 között folytatták le megfigyeléseiket, illetve kiterjedt tanulmányukat, amelynek keretében alaszkai jegesmedvéket fogtak be, jelöltek meg, és engedtek újra a szabadba. Saját számaik alapján 40 százalékos csökkenés állhatott be a teljes állományban, amely a jéggel borított terület összeszűkülésével magyarázható.
Az US Geological Survey és az Environment Canada szakembereinek összefogásával valósult meg a csaknem egy évtizedig tartó projekt, amelynek fontosabb eredményeit közzétették a világhálón. Ebből megtudhatjuk, hogy a 40 százalékos csökkenés az utolsó években mért viszonylagos stagnálás ellenére sem állt meg, ez a klímaváltozás miatt folytatódni fog, ami azzal fenyeget, hogy belátható időn belül a térségben élő teljes populáció eltűnhet. A különböző állatvédő csoportok igyekeznek a veszélyeztetett fajok listájára emelni az itteni jegesmedvéket, ám az Egyesült Államokban eddig mindössze annyit sikerült elérniük, hogy ezen állatok immár a fenyegetett fajok kategóriáját „gazdagítják”.
A kutatók adatai szerint 2004-ben még nagyjából 1600 jegesmedve élt a Beaufort-tenger déli részén, ez a szám azonban 2010-re mindössze 900-ra csökkent. Ez leginkább a jégtáblák eltűnésének, a jéggel borított vízfelszín globális felmelegedés miatti összeszűkülésének köszönhető, ami a szokásosnál jóval hosszabb és kimerítő utazásokra kényszeríti azon jegesmedvéket, amelyek normál körülmények között sok időt töltenek négy lábon, illetve a jégtáblákon történő pihenéssel.
A medvéket GPS-szel felszerelt nyakörvekkel követik - ez a példány 220 mérföldet úszott
Extrém példaként említenek egy nőstényt, amely 2011-ben 9 nap alatt 680 kilométert tett meg úszva, ezalatt pedig testsúlyának 22 százalékát, illetve saját kölykét is elveszítette. 2004 és 2006 között különösen súlyos volt a visszaesés, ez a jég gyorsabb ütemű eltűnésével magyarázható, 2003 és 2007 között a megfigyelt 80 kölyök medve közül 2 maradt életben (ez az arány általában 50 százalék körüli), míg 2008 és 2010 között némi stagnálás állt be, ami a kedvezőbb természeti folyamatok eredménye volt – több példány a szárazföldön töltötte a nyarat, az emberi halászat következtében elhullott bálnák tetemén élve.
Amennyiben folytatódik az eddigi trend a teljes populáció eltűnhet, erre nem kell sokat várnunk.
Amerikai és kanadai kutatók 2001 és 2010 között folytatták le megfigyeléseiket, illetve kiterjedt tanulmányukat, amelynek keretében alaszkai jegesmedvéket fogtak be, jelöltek meg, és engedtek újra a szabadba. Saját számaik alapján 40 százalékos csökkenés állhatott be a teljes állományban, amely a jéggel borított terület összeszűkülésével magyarázható.
Az US Geological Survey és az Environment Canada szakembereinek összefogásával valósult meg a csaknem egy évtizedig tartó projekt, amelynek fontosabb eredményeit közzétették a világhálón. Ebből megtudhatjuk, hogy a 40 százalékos csökkenés az utolsó években mért viszonylagos stagnálás ellenére sem állt meg, ez a klímaváltozás miatt folytatódni fog, ami azzal fenyeget, hogy belátható időn belül a térségben élő teljes populáció eltűnhet. A különböző állatvédő csoportok igyekeznek a veszélyeztetett fajok listájára emelni az itteni jegesmedvéket, ám az Egyesült Államokban eddig mindössze annyit sikerült elérniük, hogy ezen állatok immár a fenyegetett fajok kategóriáját „gazdagítják”.
A kutatók adatai szerint 2004-ben még nagyjából 1600 jegesmedve élt a Beaufort-tenger déli részén, ez a szám azonban 2010-re mindössze 900-ra csökkent. Ez leginkább a jégtáblák eltűnésének, a jéggel borított vízfelszín globális felmelegedés miatti összeszűkülésének köszönhető, ami a szokásosnál jóval hosszabb és kimerítő utazásokra kényszeríti azon jegesmedvéket, amelyek normál körülmények között sok időt töltenek négy lábon, illetve a jégtáblákon történő pihenéssel.
A medvéket GPS-szel felszerelt nyakörvekkel követik - ez a példány 220 mérföldet úszott
Extrém példaként említenek egy nőstényt, amely 2011-ben 9 nap alatt 680 kilométert tett meg úszva, ezalatt pedig testsúlyának 22 százalékát, illetve saját kölykét is elveszítette. 2004 és 2006 között különösen súlyos volt a visszaesés, ez a jég gyorsabb ütemű eltűnésével magyarázható, 2003 és 2007 között a megfigyelt 80 kölyök medve közül 2 maradt életben (ez az arány általában 50 százalék körüli), míg 2008 és 2010 között némi stagnálás állt be, ami a kedvezőbb természeti folyamatok eredménye volt – több példány a szárazföldön töltötte a nyarat, az emberi halászat következtében elhullott bálnák tetemén élve.
Amennyiben folytatódik az eddigi trend a teljes populáció eltűnhet, erre nem kell sokat várnunk.