Gyurkity Péter

Legrosszabb évén van túl az Északi-sark 

A melegedés és olvadás minden korábbinál egyértelműbb, a hangulat pesszimista.

Az elmúlt hónapokban mi is beszámoltunk arról, hogy a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) egymás után adott hírt a havi hőmérsékleti rekordok megdöntéséről, amelyet valószínűleg éves szinten is követ majd az újabb lehangoló eredmény, hiszen 2016 minden bizonnyal az eddigi legforróbb évünk lesz. Most az Észak-sarkról adták ki éves jelentésüket, amely szintén nem sok jót vetít előre.

A jelentés készítői (11 ország összesen 61 szakembere) kiemelik, hogy a felmelegedés és az olvadás minden korábbinál egyértelműbb jeleket mutat. Ez különösen Grönland területén okoz komoly változásokat a megszokott képhez képest - eddig csak nagyon ritkán láthattunk az állandó melegedésre utaló ennyire tiszta jeleket. 1900-hoz képest mintegy 3,5 Celsius-fokkal emelkedett a levegő éves átlaghőmérséklete, ez pedig továbbra is a globális érték duplájával emelkedik a térségben. A tavasz végén rekord kicsire (4 millió négyzetkilométerre) zsugorodott a hóval borított terület, erre a műholdas megfigyelés 1967-es kezdete óta nem volt példa, a grönlandi jégtakaró pedig ismét nagyon korán kezdett olvadni, megközelítve a 2012-es negatív rekordot.


A tengeri jég kiterjedése október és november folyamán szintén negatív rekordot döntött, ezt műholdak segítségével 1979 óta figyelik és azóta nem láttak ehhez foghatót (az 1981 és 2010 közötti időszak átlagához képest 28 százalékos az eltérés). A jégtakaró ráadásul vékonyodik, a teljes kiterjedés mindössze 22 százalékán marad némi jég a korábbi évekből, miközben ez az arány 1985-ben még 45 százalék volt. Az említett periódus átlagához képest a tenger felszínén (a Barents- és a Csukcs-tengeren) mért hőmérséklet augusztusban 5 Celsius-fokkal volt magasabb, a gyors olvadás következtében pedig több napfény érte a víz felsőbb rétegit, ami az alga és egyéb apró tengeri növények gyors megjelenéséhez vezetett, ezzel is rávilágítva a változásokra.

A tengerek savasodása (az emberi tevékenység következtében megjelenő szén-dioxid miatt) még intenzívebbé válik, ez pedig az élővilágra helyez még nagyobb nyomást. A melegedő tundra több szén-dioxid bocsát ki, mint amennyit elnyel, márpedig ezen a területen a légkörben lévő mennyiség kétszerese van jégbe zárva.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • esztyopa #69
    Jó tudni !
    De azt is jó lenne tudni,hogy honnan tudják ilyen biztosan?
  • defiant9 #68
    De az Aral-tó nem azért száradt ki mert elkezdtek a vizével öntözni?
    A hőmérséklet és a csapadék globálisan magas korrelációban van, ami logikus is, több pára, több eső, bár a szelek/áramlatok/domborzat ami itt mérvadó lehet, ésszerűnek tűnik az ahol korábban sok esett ott mégtöbb fog scenario.
    A sivatagosodást meg a havat túl távolinak látom, földrajzi alapon, bár tudom hogy van olyan hogy afrikai sivatagi homok hullik nálunk vagy amerikában nagyobb szelek esetén, de ez ritka, jeges/havas sarkok viszont még kevésbé lehetnek érintettek
    A grafikonokon meg nem azt látjuk hogy ahol sok a por ott mindig hideg van? OK hogy rontja az albedót de az kevésbé számít ahhoz képest hogy árnyékolja a napot, nuclear winter effect ugye.
    Igen, sok a komponens, szinte lehetetlennek tűnik a teljes modell kirakása, brute-force szimuláció ami működhet, de az is látszik hogy nagyon messze vannak a megoldástól, azt nemtom mi a nagyobb gond mondjuk egy köbméterre felírni az összes lehetséges 'reakciót' napsugár, abszorpció, hőáramlás, párolgás/kicsapódás, folyóvíz, stb. vagy ezt folyamatosan futtatni minden egyes köbméteren.
    Utoljára szerkesztette: defiant9, 2017.01.12. 21:28:57
  • NEXUS6 #67
    A por a visszahúzódó, kiszáradó tengerfenék, lásd Aral-tó, valamint az elsivatagosodó szavannákból származhat alapvetően.
    Mellesleg a koszos hó albedója pedig jelentősen eltérhet a friss/tiszta hóétől, jégétől. Ha a csapadék minimális ez sokáig megmaradhat. Erről olvastam egy cikket is, hogy a por lehetett az egyik treigger a jégkorszak végén, ha gondolod megkereshetem.

    A CH4 valóban felszabadulhat a felolvadó permafrosztból is (mellesleg nem büdös, az inkább a kénhidrogén :) ), de szerintem általában az élet aktivitását mutatja, ha máshogy nem kérődzők jelenléte. Több füves terület, több kérődző, több fingás :)

    Az alsó két ábra ahogy nézem a napsugárzás/csapadékmennyiség között próbál korrelációt mutatni, ami 150 ezer évvel ezelőttig meg is van, a régebbi mintákban, viszont összevissza csúszkálnak a csúcsok.

    Erről az jut eszembe, hogy ha elektronikát, kocsit, műszaki cikket javít az ember, és tudod, hogy egy alkatrész a hibás, azt kikeresni viszonylag egyszerű. Azonban minél több a hibás alkatrész egy rendszerben akkor hatványozottan nő azok megtalálásának nehézsége. Itt is valszeg az egész rendszert alapvetően nem egyetlen tényező befolyásolja. A logika megtalálása, hogy a legfontosabb tényezők hogyan alkotnak egy dinamikus rendszert, még várat magára.

    A csak CO2-re, mint üvegház gázra történő koncentrálás minden esetre rövid kutakodás után nyilvánvalóvá válik, hogy hibás nézőpont.
  • defiant9 #66
    Látom én is hogy majdnem minden ciklus elején van egy por kiugrás, de azért nem 100-as, meg ezek kb. pont a melegedő fázisok kezdetei.
    És mitől van a por? Vulkán és meteor adja magát, ezekről tudjuk hogy telet csinálnak, ahogy a nukleáris telet mi is tudnánk.
    CH4 a metán, az a büdös mocsárgáz, bomló növények CO2 és Metán források egyben.
    A folytonos barna szerintem a naptevékenység, a törtpontos meg valahogy ezzel korrelálna eltolva meg fordítva, de én ezt hagytam mert a hőmérsékleti görbéhez már csak lazán kapcsolódik:)
    Egyetértünk, CO2 nem lehet az első rendű vádlott, max. sokad-rendű.
    Legjobb amikor egy kaotikus rendszerben kell szabályokat felállítani, küzdenek is a tudósok mint malac a magas albedójú jégen:)
  • NEXUS6 #65
    A CH4 (mint a legújabb mumusgáz) természetes kibocsájtásáról, ahogy a víz körforgásáról elég hiányosak az ismeretek. Az egyik cikkben az erdőknek 10X akkora CH4 kibocsájtást írnak, mint a másikban. Szal amit írtam csak egy laza tipp.

    Azonban egyrészt ha megnézed a CH4 inkább a hőmérséklettel és nem a CO2-vel mozog egyszerre. Pl a legutóbbi felmelegedéskor a csúcs után CO2 280 ppm körül fluktuált, de a CH4 a hőmérséklettel együtt el kezdett visszaesni.

    A felső ábrán a barna az oxigén izotópját jelöli, ami a csapadékra utal. Ha jól értelmezem akkor mind a CO2, mind a CH4, mind a metán és a csapadékmennyiség is mélyponton van, amikor viszont a por maximumban. Szóval elképzelhető hogy az új hó nem fedi le a porosat. Aztán egyetlen pillanat alatt az ellenkezőjére vált minden. A CO2/CH4/hőmérséklet/csapadék kilő a por visszaesik.

    A felhőzet alapvető a felszíni hőmérsékletnél, ez kétségtelen. Sajnos azzal kapcsolatban is csak tapogatózás folyik.
    De a CO2-t már 35 éve kikiáltották a főbűnösnek. Ennél még Kaiser Edének, a móri mészárosnak is több esélye volt a bíróság elött (akiről persze kiderült, hogy nem is az). XD
  • defiant9 #64
    Zavarba ejtő ezen az időtávon a CO2/TEMP korreláció, amikor tágítva mégsincs ilyen.
    A CH4/CO2 korreláció miért van? Ez valami mikroorganizmus alapú folyamatra utal.
    A nagy kérdés hogy mi az ok és mi az okozat.
    Olyat is fel lehet állítani hogy több felhő kevesebb napenergia, csökkenő fotoszintézis, elhaló flóra, emelkedő CH4 és CO2 szint.
    A poros hó nekem nem tűnik fontos komponensnek, napi távlatban befedheti friss csapadék.
    Nehéz megítélni a növényzet súlyát a bolygó fizikai paraméterei(naptávolság, vízmennyiség, légkör, szárazföldek aránya) mellett, főleg mert ahogy írod pro és kontra szerepük is van, emiatt az összhatásuk értelemszerűen csökken.
    Az első élet megjelenéskekor kb. olyan meleg volt mint most, a közbülső időszakban meg inkább melegebb, ebből az is kiolvasható hogy a növények okozták a globális felmelegedést:)
    Az oké hogy a csapadék java már az óceán felett kihullik, de addig is árnyékolta az alatta lévő vízfelületet ami egyébként elég jól benyelné a napsugarak energiáját amit csak infrában hajlandó később visszaadni.
    Én a felhőképződés okaiban keresgélnék, áramlatok, szelek, nagyon inhomogén szárazföldi hatások. Szép szimulációs téma :)
  • NEXUS6 #63
    Szerintem sokkal érdekesebbek a közelebbi múltból származó paleoklimatikus adatok, pl a Vosztok-jégmagból származók:




    Az eljegesedések legintenzívebb szakaszai hidegek, alacsony CO2/metán szinttel jellemzettek, illetve roppant porosak voltak, ami szinte átmenet nélkül általában a legmagasabb porkoncentráció elérése után átvált gyors melegedésbe. Ez arra utalhat, hogy az alacsony CO2 szint + szárazság + hideg miatt a növények kipusztulnak, a jegesedés miatt visszahúzódó óceánok medrében nem sós mocsarak sokkal inkább sivatagok alakulnak ki (lásd Aral tó). A por viszont valószínűleg a hóra rakódva megváltoztatja annak albedóját olvadásnak indul. A melegedés CO2-t szabadít fel az óceánokból, a magasabb CO2 szint a növények visszatéréséhez vezet. A növények megkötik a talajt, párologtatnak, a csapadék kimossa a légkörből a port. Beindul egy öngerjesztő folyamat, aminek a lényege tényleg a CO2 növekedése, de nem fizikai tulajdonságai folytán, hanem a növényzetre gyakorolt hatása miatt. A melegedés végét viszont az jelenti, hogy gyorsabban melegszik a klíma, mint amennyi a melegebb klímán a növények további terjedéséhez szükséges. Az egyre melegebb klímán növekszik a növények vízigénye, amit viszont a növekvő csapadékmennyiség sem elégít ki.

    Jelenleg viszont a 300 ppm-es bűvös küszöböt átléptük, amit az előző félmillió évben soha. Kb olyasmi történt szerintem eddig, hogy a "bio-klíma" önindítózott, próbált kilépni az amúgy nem jellemző jégkorszaki állapotból, lásd az általad belinkelt ábrát, ami szerint a fejlett élőlények létezése óta mindíg melegebb volt. Azonban a túl alacsony szintre esett CO2 visszájára fordította a folyamatot. A 400 pp-es értéknél az a hőmérséklet/csapadék ami 300 ppm-nél a növényzet visszahúzódását eredményezné itt még bőven biztosítja a további terjeszkedést.

    A párologtatásban a tengerek szempontjából igaz, hogy 90%-ot visznek a tengerek (inkább 85%, de ezen nem veszünk össze), de annak 90%-a ki is hullik a tengerek felett. A szárazföldek fölé bejutó 10% még nagyjából még mindig elég száraz klímát eredményezne. A szárazföldek párolgásának kb. 2/3-a "fizikai", de kb. 1/3-a viszont biológiai, a növényzet transpirációja biztosítja! Ez azért jelentős mennyiség ahhoz, hogy egy terület felett sivatag, vagy az esők hatására füves pusztaság alakuljon ki. Szóval a növényeknek van egyfajta környezetátalakító hatásuk, amivel a saját létüket terjedésüket is biztosítják. Mint ahogy lejjebb írtam a növényzet albedója viszont jelentősen kisebb a sivatagokhoz, vagy jégmezőkhöz képest, így a bolygó felszíni hőmérsékletét is magasabban tartják.



    Szerintem
  • defiant9 #62
    "Mind az albedót, mind a levegőbe kerülő víz mennyiségét viszont jelentősen befolyásolja a növényzet."
    Meglátásom szerint a felszín albedója leginkább a távozó fotonok hullámhosszát befolyásolja, alapvetően minden energia távozik ami beérkezett (ha egy évig semmi sem távozna akkor emelkedne 1 fokot az óceánok hőmérséklete, amelyek tömege/fajhője meghatározó.
    Nyilván szempont hogy rögtön nagy energiájú UV fotonként teszi-e ezt, átugorva pl. a CO2-t is.
    A teljes rendszer kétségkívül nagyon komplex, és lehet is boncolgatni milyen pára is építi fel az energia mérleg kibeléptető kapuját..
    Azonban elvileg 90%-a vízpárának az óceánokból származik(pedig csak a felszín 70%-át fedik, tehát legtöbb vízpára úgy keletkezne ha nem is lenne szárazföld növényzettel), a maradék 10% szárazföldi eredetűnek is egy jelentős része elpárologna növények nélkül is ha meleg van (hidegben meg a növények sem túl intenzíven párologtatnak).
    Az első fák valamikor a devon korban jelentek meg, előtte is voltak pár fokos hőingások meg utána is:

    Sőt, ha megnézzük tényleg a milliárd éves földtörténeti skálát abból az látszik hogy rekord hidegről indultunk(rekord magas CO2 mellett).
    Bár ezek a szélsőértékek nekem egy nagyon jól önszabályozott rendszerre utalnak, ha a mars és vénusz 1000 fok deltaT-t átfogó skálájára rajzolnánk be magunkat akkor gyakorlatilag egy vízszíntes vonalat látnánk...
    Egyetértek, a CO2 marginális tényező, extrém rövid távon vizsgálódva látunk egy szakaszt ahol emelkedik a CO2 és emelkedik a hőmérséklet is, ebből megállapítható egy korreláció, csakhogy ezt ésszerűen felülírja az hogy hosszútávon ez már nem számolható ki.

    A hőmérsékleti trendfordulók nagyon érdekesek aár + akár - az irány. Te mi(k)nek a számlájára írnád?
    Én a felhőzetben látom a kulcsot, azonban ha ez is a szükséges komponens akkor is kérdéses az hogy minek hatására változik a felhőzet mennyisége. Meteor/vulkán nyilván lehülést hoz, de ezt már azonosították volna. A hosszútávú görbe jellege alapján én kaotikus hátteret vizionálok, légköri és óceáni áramlásokat mondjuk, ezek megváltozása miatt más lesz a felhőzet. Mondjuk ha leáll a golf áramlat akkor hülnek az északi tengerek és kevesebb felhőt produkálnak.
  • NEXUS6 #61
    Csak adalékként megjegyzem, hogy ezt a sweet spot-ot viszont befolyásolhatja a felszínen elnyelt energia (gyak albedó), illetve az elnyelt energia hatására levegőbe kerülő víz (párolgás, transpiráció). Mind az albedót, mind a levegőbe kerülő víz mennyiségét viszont jelentősen befolyásolja a növényzet.

    Az elmúlt félmillió év klimatikus adatait elemezve viszont az tűnik ki, hogy a gyors felmelegedési időszakok (interglaciálisok) egy katasztrofális gyorsaságú lehűléssel értek véget. Ez az összeomlás, trendfordulás a mostani hőmérséklethez (viszonylagos a sarki Vosztok-jégmagból származó adatok miatt) képest +2 fok esetén várható, de akkor biztos hogy bekövetkezik/bekövetkezett pár száz éven belül! Igazából sem az interglaciálisok kezdeti triggerét, sem azok végét indító összeomlás trigger effektusát nem ismerjük! A CO2 szint 300 ppm alatt maradása is lehet az, a növényeken keresztül.

    A Vénusz jelenlegi légköre elég érdekes. A felhőzet kb 95%-ban visszaveri a napsugárzást, szal akár -200 fok is lehetne alatta! A felhőzet viszont visszaveri a lentről érkező hősugárzás nagyrészét is, így az a fél évig tartó éjszakában sem engedi a felszít kihűlni. A CO2 szint emelkedése, még a vízgőz növekedésével sem vezet olyan állapotokhoz, mint a Vénusz. Az azzal való riogatás totál tudománytalan hókuszpókusz!
  • defiant9 #60
    "Melegedés->több pára az óceánokból->több felhő->lehülés"

    Egyetértek, a legfontosabb komponens a felhő. Sok felhő=lehűlés, ez a CO2 szint ehhez képest picsafüst.
    A hőmérsékleti tendenciának az lehet a kulcsa hogy milyen arányban vannak 'lyukak' a felhőzeten amiken átjutva a napenergia csapdába kerül. Van egy 'sweet spot' ahol a legmagasabb lehet a hőmérséklet, innen ha tovább növelem a felhőzet mennyiségét akkor is csökken a hőmérséklet(kevesebb energia) és a csökkentem akkor is(kevesebb reflexió).
    A prehistorikus távlatokban vizsgálódó grafikonokból nekem az jön le hogy eléggé ezen pont közelében vagyunk, így a felhőzettel nem tudunk Vénuszt csinálni a bolygóból ha belegebedünk sem. 96% CO2 persze megtenné a hatását itt is, pont az infravörös tartományban hatásos, a napenergia nagyrésze befelé még rövidebb hullámhosszon érkezik de hősugárzásként infravörösben szeretne távozni. A sweet spot/range hatás miatt CO2 üvegház jellegét viszont egy ideig tudja a felhőzet kompenzálni.