Mégpedig egy új modell alapján, amely szerint az óceánok eltérő sótartalma okozhatja a kivételt.

Egy érdekes tanulmány jelent meg a napokban a potenciálisan lakható exobolygókkal kapcsolatban, amely csillagászok és matematikusok egy csoportjának munkáját összegzi. A szakemberek által összeállított modell arra utal, hogy a lakható zónán kívül elhelyezkedő exobolygók esetében sem zárhatjuk ki az élet megjelenésének és megmaradásának esélyét.

Az anyagban többek között arról olvashatunk, hogy az eltérő sótartalom adhat okot a kivételek megjelenésére, mégpedig a Földön látható folyamatok visszafordítása, azok tükrözése révén. Az északi féltekén a Golf-áramlat jelent kitűnő példát a saját bolygónkon meglévő hasonló folyamatokra, amely a délebbi régiókból a felszínen szállítja északra a melegebb vizet Európa nyugati partjai mentjén, amelynek lehűlését követően az immár hidegebb áramlatok a mélyben fordulnak vissza és teszik meg nagyjából ugyanazt az utat dél felé. A kutatók szerint egyes exobolygókon előfordulhat, hogy az extrém sótartalom miatt ez a folyamat megfordul, emiatt pedig ellentétes hatást fejt ki.

Az ilyen, egyelőre csak elméleti szinten létező exobolygókon emiatt a sarki régiókból áramlana a hidegebb víz az egyenlítői térségbe, ott némileg felmelegedve lesüllyedne a mélybe, hogy azután a sarkok felé utazva melegítse a jégtakaróval egyébként sem rendelkező pólusokat. Ezek hiányában felmerül a lehetőség arra, hogy egyes exobolygók a csillaguktól jóval távolabb, az úgynevezett lakható zónán kívül is rendelkezhetnek folyékony vízzel, ami viszont az élet megjelenésének és megmaradásának lehetőségét veti fel. Ez mind extrém sótartalom, mind pedig édesvízi óceánok esetében lehetséges, már amennyiben valóban léteznek ilyen exobolygók.

A munka eredményének igazolásához természetesen rá kellene bukkannunk néhány ilyen égitestre, ez azonban nem lesz egyszerű.