Az évszázad második felére a szárazföldi terület 60 százalékát sújtják majd ezek a hőhullámok.

A klímaváltozással kapcsolatos egyik aggodalom az extrém hőhullámok gyakoriságának változása, valamint az általuk sújtott terület kiterjedésének növekedése. Egy új tanulmány szerint ez is drasztikus következményekkel jár majd az évszázad második felében, amennyiben nem tudjuk visszafogni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

A Climatic Change oldalán közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy az anyagot elkészítő kutatók szerint az eddig nagyjából 20 évente egyszer előforduló extrém hőhullámok 2075 környékén már minden évben felbukkanhatnak majd, ezek a szárazföldi terület akár 60 százalékát érinthetik, mi több, intenzitásuk is fokozódik, hiszen több fokkal magasabb hőmérsékletet eredményezhetnek, mint ahogy azt eddig láthattuk. Ez a néhány fokos változás jóval több halálos áldozatot követelne, különösen a szegényebb társadalmi rétegekben, akik nem mindig férnek hozzá az olyan luxushoz, mint az áramszolgáltatás, vagy éppen a légkondicionáló berendezés.


Ennek elkerüléséhez arra lenne szükség, hogy betartsuk, esetleg túlszárnyaljuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogásáról nemrég kötött párizsi egyezményt. A jótékony hatás egyértelműen érezhető lenne, hiszen a számítások szerint a betarthatónak vélt alacsonyabb kibocsátási pálya következményeként az érintett területek 95 százalékán 1 Celsius-fokkal csökkenne az egynapos hőhullámok intenzitása, 50 százalékán pedig 2 Celsius-fokkal mérhetnénk alacsonyabb hőmérsékletet. Legalább ilyen fontos, hogy 2075-re a szárazföldi terület 54 százaléka helyett "csak" 24 százalékán fordulnának elő a mainál 5 Celsius-fokkal forróbb hőhullámok.

Van még időnk felkészülni erre, de az egyezmény betartása elsődleges fontosságú - még akkor is, ha ennek elmulasztása semmilyen szankciót nem von maga után.