Gyurkity Péter
Fotón látható a Tethys hold
A Cassini készített közelebbi felvételt a holdról, amelynek felszínét vízjég borítja.
Még december végén számoltunk be arról, hogy lezárult az Enceladus közeli megfigyelése, a Cassini űrszonda pedig ezt követően csak nagyobb távolságból készít majd képeket. Akkor a Tethys is szerepelt az egyik fotón, most pedig erre a holdra irányul a figyelem.
Sajnos ez a figyelem mindössze egyetlen fotó erejéig tart, ezt azonban mindenképpen illendő volt elkészíteni, hiszen a holdat maga Jacques Cassini pillantotta meg még 1684-ben. A felvételen az égitest mintha a Szaturnusz gyűrűinek két csoportja között lebegne, ezek közül azonban csak a felül látható sötétebb sávok a valódi gyűrűk, míg a kép alsó részén megjelenő csíkok pusztán az általuk vetett árnyékok. Maga a hold - amelynek átmérője 1062 kilométer - leginkább vízjeget mutat a felszínén, de megtalálható itt a nitrogénjég is.
A felvételt a Cassini még november 23-án készítette, mégpedig mintegy 65 ezer kilométeres távolságból. A felbontás ennek megfelelően nem mondható különösen nagynak, ez jelen esetben pixelenként 4 kilométer, de még így is szép képet kapunk a holdról, amely 45 óra alatt tesz meg egy keringést, mégpedig szinkron módon, vagyis mindig ugyanazon oldalát mutatja a Szaturnusz felé - ez az árapályerők hatásának köszönhető.
Ahogy azt korábban is írtuk, a Cassini egészen 2017 szeptemberéig folytatja munkáját, némileg nagyobb távolságból figyelve az Enceladust és a szomszédos égitesteket.
Még december végén számoltunk be arról, hogy lezárult az Enceladus közeli megfigyelése, a Cassini űrszonda pedig ezt követően csak nagyobb távolságból készít majd képeket. Akkor a Tethys is szerepelt az egyik fotón, most pedig erre a holdra irányul a figyelem.
Sajnos ez a figyelem mindössze egyetlen fotó erejéig tart, ezt azonban mindenképpen illendő volt elkészíteni, hiszen a holdat maga Jacques Cassini pillantotta meg még 1684-ben. A felvételen az égitest mintha a Szaturnusz gyűrűinek két csoportja között lebegne, ezek közül azonban csak a felül látható sötétebb sávok a valódi gyűrűk, míg a kép alsó részén megjelenő csíkok pusztán az általuk vetett árnyékok. Maga a hold - amelynek átmérője 1062 kilométer - leginkább vízjeget mutat a felszínén, de megtalálható itt a nitrogénjég is.
A felvételt a Cassini még november 23-án készítette, mégpedig mintegy 65 ezer kilométeres távolságból. A felbontás ennek megfelelően nem mondható különösen nagynak, ez jelen esetben pixelenként 4 kilométer, de még így is szép képet kapunk a holdról, amely 45 óra alatt tesz meg egy keringést, mégpedig szinkron módon, vagyis mindig ugyanazon oldalát mutatja a Szaturnusz felé - ez az árapályerők hatásának köszönhető.
Ahogy azt korábban is írtuk, a Cassini egészen 2017 szeptemberéig folytatja munkáját, némileg nagyobb távolságból figyelve az Enceladust és a szomszédos égitesteket.