Gyurkity Péter
Lezárult az Enceladus közeli megfigyelése
A Cassini űrszonda utoljára közelítette meg a jeges holdat, újabb felvételeket készítve.
A NASA már a hónap közepén felhívta az érdeklődők figyelmét arra, hogy a Cassini küldetése során utoljára közelíti meg a Szaturnusz talán legérdekesebb holdjának felszínét, így a közeljövőben további képekre és kiegészítő információkra számíthatunk. Erre sor is került, így a jövőben már csak némileg távolabbról szemlélhetjük az égitestet.
Néhány nappal az eredeti bejegyzést megelőzően közzétettek egy szeptemberben készített felvételt, amelyen az Enceladus a Tethys névre keresztelt holddal együtt látható, ez pedig jobban érzékelteti a köztük lévő méretbeli különbséget. Nem sokkal később egy augusztusból származó felvétel jelent meg a közlemények között, amellyel kapcsolatban az új és a régebbi régiók közötti különbségeket emelték ki (a rövidebb múltra visszatekintő felszínrészletek természetesen jóval kevesebb krátert mutatnak meg nekünk), ezt azonban már az utolsó átrepülés sikeres lezárásáról szóló hír követte, néhány további részletes fotóval.
A Cassini december 19-én 5 ezer kilométerre közelítette meg a jeges felszínt, amely nemcsak a fotózás, de a mélyebb rétegekből szivárgó hő feltérképezése szempontjából is ideálisnak mondható. Ezzel egy fontos időszak zárul le a küldetésen belül, hiszen a sorrendben 22-ik találkozót már nem követi egy újabb közeli randevú, a szonda visszahúzódik, és legközelebb már több mint 20 ezer kilométeres távolságból folytatja a megfigyelést, hogy 2017 szeptemberében befejezze pályafutását, amely egyébként igencsak hosszúra nyúlt és számos érdekes változást eredményezett a holddal kapcsolatos elméletekben, többek között rámutatva arra, hogy a jeges felszín alatt egy globális óceán rejtőzhet.
Az eredeti terveket annak idején éppen emiatt, a geológiai aktivitás 2005-ös felfedezése kapcsán módosították, így kerülhetett sor számos közeli átrepülésre és a megfigyelés kiterjesztésére.
A NASA már a hónap közepén felhívta az érdeklődők figyelmét arra, hogy a Cassini küldetése során utoljára közelíti meg a Szaturnusz talán legérdekesebb holdjának felszínét, így a közeljövőben további képekre és kiegészítő információkra számíthatunk. Erre sor is került, így a jövőben már csak némileg távolabbról szemlélhetjük az égitestet.
Néhány nappal az eredeti bejegyzést megelőzően közzétettek egy szeptemberben készített felvételt, amelyen az Enceladus a Tethys névre keresztelt holddal együtt látható, ez pedig jobban érzékelteti a köztük lévő méretbeli különbséget. Nem sokkal később egy augusztusból származó felvétel jelent meg a közlemények között, amellyel kapcsolatban az új és a régebbi régiók közötti különbségeket emelték ki (a rövidebb múltra visszatekintő felszínrészletek természetesen jóval kevesebb krátert mutatnak meg nekünk), ezt azonban már az utolsó átrepülés sikeres lezárásáról szóló hír követte, néhány további részletes fotóval.
A Cassini december 19-én 5 ezer kilométerre közelítette meg a jeges felszínt, amely nemcsak a fotózás, de a mélyebb rétegekből szivárgó hő feltérképezése szempontjából is ideálisnak mondható. Ezzel egy fontos időszak zárul le a küldetésen belül, hiszen a sorrendben 22-ik találkozót már nem követi egy újabb közeli randevú, a szonda visszahúzódik, és legközelebb már több mint 20 ezer kilométeres távolságból folytatja a megfigyelést, hogy 2017 szeptemberében befejezze pályafutását, amely egyébként igencsak hosszúra nyúlt és számos érdekes változást eredményezett a holddal kapcsolatos elméletekben, többek között rámutatva arra, hogy a jeges felszín alatt egy globális óceán rejtőzhet.
Az eredeti terveket annak idején éppen emiatt, a geológiai aktivitás 2005-ös felfedezése kapcsán módosították, így kerülhetett sor számos közeli átrepülésre és a megfigyelés kiterjesztésére.