Gyurkity Péter
Észak-Amerikánál is nagyobb az ózonlyuk
Az Antarktisz felett tátongó lyuk idén ősszel ismét elérte eddigi legnagyobb kiterjedését.
A déli félteke felett kialakult hatalmas ózonlyuk már a nyolcvanas évek óta visszatérő témának számít a sajtóban, ennek kiterjedése azonban csak 2006-ban érte el legnagyobb méretét. Azóta csökkenést regisztrálhattunk, míg idén ismét közelítünk a korábbi rekord felé.
A német űrügynökség tett közzé most egy hosszabb írást, amelyet saját videójuk egészített ki, szemléltetve az ózonlyuk méretének alakulását. Ebből kiderül, hogy a 2006-os rekord (mintegy 27 millió négyzetkilométer) után idén októberben újra 26 millió négyzetkilométernyi területre terjedt ki a lyuk, ami 2,5 millióval nagyobb, mint a tavaly ilyenkor mért állapot. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy a széljárás az ilyenkor normálisnál melegebb levegőt vitt a területre, ami hozzájárult a lyuk kitágulásához, ezzel annak kiterjedése ismét meghaladja Észak-Amerika méretét.
A helyzet romlását kiváltó CFC-gázok előállítását és használatát már az 1987-es Montreali egyezményben korlátozták, ennek pozitív hatása hamarosan meg is mutatkozott, ám ezen gázok nagyon lassan bomlanak le, így a nyári időszakban a lyuk minden évben megjelenik. Csaknem két évtizede folyamatosan vastagodik az ózonréteg, ezzel kevesebb ultraibolya sugárzás jut a felszínre, a klímaváltozás azonban nem segít a helyzeten, mivel az alsóbb rétegek felmelegedésével egy időben a sztratoszféra alsó része hűlni fog, ez pedig hozzájárul az ózon lebontásához.
Ha minden jól megy, az ózonlyuk 2040 táján tűnhet el, addig azonban sok, ma még ismeretlen tényező befolyásolhatja a folyamatot.
A déli félteke felett kialakult hatalmas ózonlyuk már a nyolcvanas évek óta visszatérő témának számít a sajtóban, ennek kiterjedése azonban csak 2006-ban érte el legnagyobb méretét. Azóta csökkenést regisztrálhattunk, míg idén ismét közelítünk a korábbi rekord felé.
A német űrügynökség tett közzé most egy hosszabb írást, amelyet saját videójuk egészített ki, szemléltetve az ózonlyuk méretének alakulását. Ebből kiderül, hogy a 2006-os rekord (mintegy 27 millió négyzetkilométer) után idén októberben újra 26 millió négyzetkilométernyi területre terjedt ki a lyuk, ami 2,5 millióval nagyobb, mint a tavaly ilyenkor mért állapot. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy a széljárás az ilyenkor normálisnál melegebb levegőt vitt a területre, ami hozzájárult a lyuk kitágulásához, ezzel annak kiterjedése ismét meghaladja Észak-Amerika méretét.
A helyzet romlását kiváltó CFC-gázok előállítását és használatát már az 1987-es Montreali egyezményben korlátozták, ennek pozitív hatása hamarosan meg is mutatkozott, ám ezen gázok nagyon lassan bomlanak le, így a nyári időszakban a lyuk minden évben megjelenik. Csaknem két évtizede folyamatosan vastagodik az ózonréteg, ezzel kevesebb ultraibolya sugárzás jut a felszínre, a klímaváltozás azonban nem segít a helyzeten, mivel az alsóbb rétegek felmelegedésével egy időben a sztratoszféra alsó része hűlni fog, ez pedig hozzájárul az ózon lebontásához.
Ha minden jól megy, az ózonlyuk 2040 táján tűnhet el, addig azonban sok, ma még ismeretlen tényező befolyásolhatja a folyamatot.