2040 körül az ózon rétegen tátongó lyuk nagy része el fog tűnni a klorofluorokarbonokra (CFC) kivetett korlátozásoknak köszönhetően, állítja egy japán kutatócsoport keddi tokiói bejelentésükben. A nyolcvanas években kezdett el kialakulni a ma már gigantikus lyuk a Déli-sark fölötti ózonpajzson, ami megvédeni hivatott a Földet a káros ultraibolya sugárzástól. A CFC-k, melyek hozzájárulnak az üvegház-gázok kiáramlásához, rendkívül hatékonyan pusztítják az ózon réteget.

A tanulmány kijelenti, hogy "nem a globális felmelegedés van befolyással a Déli-sarkra, sokkal inkább a légkörben található klór, ami főként a CFC-ktől származtatható" - mondta Tatsuya Nagashima a Környezeti Tanulmányok Nemzeti Intézete részéről. A tanulmányt Nagashima és Masaaki Takahashi, a Tokiói Egyetem éghajlati rendszereket kutató központjának professzora készítette el, ami hamarosan megjelenik az American Geophysical Union tudományos folyóiratban.


A csapat, ahogy mostanában oly sok esetben, a számítógépet hívta segítségül a sarkvidékek felett elhelyezkedő ózonréteg változásainak modellezéséhez és előrejelzéséhez, figyelembe véve a CFC korlátozásokat. A légköri mozgások és kémiai reakciókon alapuló részletes számításokból azt a következtetést vonták le, hogy az ózonréteg majdnem teljesen helyre fog állni. Előrejelzésük szerint a Déli-sark fölötti ózon mennyiség nem fog változni az elkövetkező 15 évben, majd 2030-tól hirtelen emelkedés lesz tapasztalható, végül 2040 körül visszanyeri a nyolcvanas évek előtti állapotát.

Az Északi-sark esetében, ahol az ózonréteg pusztulása nem olyan drámai, mint a Déli-sarkon, az ózon mennyiség 2010-ig tovább csökken, majd nagyjából változatlan marad, legalábbis az eredmények ezt tükrözik. A japán kutatási eredmények eltérnek az amerikai űrhivatal, a NASA és más intézetek eredményeitől, melyek azt jósolták, hogy a lyuk tovább folytatja a növekedést egészen a 2050 utáni évekig.