Hunter
Megfejtették a "kísértet" hegység rejtélyét
Tudósok azt állítják, meg van a magyarázat a Föld talán legelképesztőbb hegyvonulatának rejtélyére.
A Gamburcsev-hegység méretét tekintve az Alpokkal vetekszik, mégsem látta soha senki, mivel az Antarktisz jege borítja. Az 1950-es évekbeli felfedezése hatalmas meglepetés volt, a legtöbb ember azt feltételezte, hogy a kontinens mélyét képző kőzetréteg lapos és jellegtelen. A kutatási adatok szerint a vonulat először több mint egymilliárd évvel ezelőtt jött létre.
A Gamburcsev azért fontos, mert ott helyezkedik el, ahol megkezdődött az Antarktisz ma ismert jégtakarójának kialakulása. A hegység történetének kibogozása fontos információkkal szolgálhat az éghajlat tanulmányok számára, nem csupán a Föld múltbeli változásainak, de lehetséges jövőképének megismerésében is segíthet a tudósoknak. "Elképesztő kihívás volt ezeknek a hegyeknek a felmérése, de sikerült és egy lenyűgöző történet tárult elénk" - nyilatkozott a BAS (Brit Antarktisz Kutató) intézet AGAP projektjének főfelügyelője, dr. Fausto Ferraccioli a BBC News-nak.
A nemzetközi projekt keretében 2008-ban és 2009-ben repülőgépről térképezték fel a vonulatot egy jégradarral (IPR). Felmérték továbbá a helyi gravitációs és mágneses mezők adatait, valamint szeizmométereket is bevetettek a föld mélyének szondázásához. Az AGAP (Antarktisz Gamburcsev Provincia) csapat meggyőződése, hogy ezeket az adatokat egy hiteles történetbe gyúrhatják össze a Gamburcsev kialakulásáról és fennmaradásáról.
A történet valamivel több mint egymilliárd évvel ezelőtt kezdődik, jóval az összetett élet kialakulása előtt, amikor a kontinensek összesodródása létrehozta a Rodinia névre keresztelt hatalmas földtömeget. Az ütközés során hegyek emelkedtek ki, illetve alattuk létrejött egy vastag, sűrű "alap", ami rátelepedett a kéregre. Több százmillió év leforgása alatt a csúcsok fokozatosan erodálódtak, csupán a hideg alap maradt fenn. Ezt követően, körülbelül 250-100 millió évvel ezelőtt, amikor a dinoszauruszok lakták a bolygót, a kéreg elkezdett szétcsúszni, a kontinens táblák szétszakadása úgynevezett riftképződési események sorozatát idézte elő a régi alap közelében. Ez a riftesedés felmelegítette és megfiatalította az alapot, új lendületet adva a szárazföld kiemelkedésének, újra alkotva a hegységeket. A folyamatot további földkéreg emelkedés követte, amikor a mély völgyeket folyók és gleccserek szelték át. Végül a gleccserek írták meg a hegység történetének utolsó fejezetét körülbelül 35 millió évvel ezelőtt, amikor szétterjedtek és összeolvadva létrehozták a kelet-antarktiszi jégtakarót, magába zárva a Gamburcsevet.
"Ez megoldja a fiatalnak látszó hegység rejtélyét egy idős kontinens kellős közepén" - nyilatkozott a projekt amerikai felügyelője, Dr. Robin Bell, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének tudósa. "Ebben az esetben az eredeti hegység valószínűleg teljesen elporladt, hogy mint a főnix hamvaiból újjászülethessen. Két élete volt"
A Gamburcsev volt a kelet-antarktiszi jégtakaró kiinduló pontja
Az eredmények hatására hamarosan fúrásokat indíthatnak a területen, hogy kőzetmintákat juttassanak a felszínre, melyek megerősíthetik a Nature szaklapban is megjelent modellt. Az összetömörült hóban található légbuborékokból kiolvashatók lesznek a múltbéli környezeti körülmények, beleértve a hőmérsékletet és a légköri gázok koncentrációit.
A Gamburcsev azért fontos, mert ott helyezkedik el, ahol megkezdődött az Antarktisz ma ismert jégtakarójának kialakulása. A hegység történetének kibogozása fontos információkkal szolgálhat az éghajlat tanulmányok számára, nem csupán a Föld múltbeli változásainak, de lehetséges jövőképének megismerésében is segíthet a tudósoknak. "Elképesztő kihívás volt ezeknek a hegyeknek a felmérése, de sikerült és egy lenyűgöző történet tárult elénk" - nyilatkozott a BAS (Brit Antarktisz Kutató) intézet AGAP projektjének főfelügyelője, dr. Fausto Ferraccioli a BBC News-nak.
A nemzetközi projekt keretében 2008-ban és 2009-ben repülőgépről térképezték fel a vonulatot egy jégradarral (IPR). Felmérték továbbá a helyi gravitációs és mágneses mezők adatait, valamint szeizmométereket is bevetettek a föld mélyének szondázásához. Az AGAP (Antarktisz Gamburcsev Provincia) csapat meggyőződése, hogy ezeket az adatokat egy hiteles történetbe gyúrhatják össze a Gamburcsev kialakulásáról és fennmaradásáról.
A történet valamivel több mint egymilliárd évvel ezelőtt kezdődik, jóval az összetett élet kialakulása előtt, amikor a kontinensek összesodródása létrehozta a Rodinia névre keresztelt hatalmas földtömeget. Az ütközés során hegyek emelkedtek ki, illetve alattuk létrejött egy vastag, sűrű "alap", ami rátelepedett a kéregre. Több százmillió év leforgása alatt a csúcsok fokozatosan erodálódtak, csupán a hideg alap maradt fenn. Ezt követően, körülbelül 250-100 millió évvel ezelőtt, amikor a dinoszauruszok lakták a bolygót, a kéreg elkezdett szétcsúszni, a kontinens táblák szétszakadása úgynevezett riftképződési események sorozatát idézte elő a régi alap közelében. Ez a riftesedés felmelegítette és megfiatalította az alapot, új lendületet adva a szárazföld kiemelkedésének, újra alkotva a hegységeket. A folyamatot további földkéreg emelkedés követte, amikor a mély völgyeket folyók és gleccserek szelték át. Végül a gleccserek írták meg a hegység történetének utolsó fejezetét körülbelül 35 millió évvel ezelőtt, amikor szétterjedtek és összeolvadva létrehozták a kelet-antarktiszi jégtakarót, magába zárva a Gamburcsevet.
"Ez megoldja a fiatalnak látszó hegység rejtélyét egy idős kontinens kellős közepén" - nyilatkozott a projekt amerikai felügyelője, Dr. Robin Bell, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének tudósa. "Ebben az esetben az eredeti hegység valószínűleg teljesen elporladt, hogy mint a főnix hamvaiból újjászülethessen. Két élete volt"
A Gamburcsev volt a kelet-antarktiszi jégtakaró kiinduló pontja
Az eredmények hatására hamarosan fúrásokat indíthatnak a területen, hogy kőzetmintákat juttassanak a felszínre, melyek megerősíthetik a Nature szaklapban is megjelent modellt. Az összetömörült hóban található légbuborékokból kiolvashatók lesznek a múltbéli környezeti körülmények, beleértve a hőmérsékletet és a légköri gázok koncentrációit.