Gyurkity Péter

SpaceX: itt az űrhajósokat szállító kapszula 

A cég bemutatta űrkapszulájának második változatát, amely 2017-től már űrhajósokat szállíthat.

A SpaceX kapcsán az utóbbi hónapokban nemcsak a visszatérő rakéták tesztjeiről, de az űrkapszula próbáiról is beszámoltunk, így nem meglepő, hogy a cég hivatalosan is bemutatta a Dragon második változatát, amely nemsokára élesben is bizonyíthatja létjogosultságát. A csinos belső szűk környezetet biztosít az utasoknak.


Ahogy az a most közzétett képeken is jól látszik, a Dragon v2 belső tere letisztult, küllemében kellemes hatást nyújt, itt azonban az is rögtön kiderül, hogy a jövő űrhajósainak igencsak össze kell majd húzniuk magukat. Dacára ugyanis a kapszula nagyobb méretének (ami különösen az orosz Szojuzhoz képest tűnik jelentős eltérésnek), itt egyszerre hét személy szállítását végeznék el, akiknek egy nagyon is szűkös tér jut majd, bár az előnyök között említhetjük meg, hogy itt a Nemzetközi Űrállomásra történő utak jelentik az elsődleges célt, amely viszont alig néhány óráig venné csak igénybe a személyzet türelmét.


Maga a kapszula alig 6 méter magas, ehhez pedig egy mindössze 3,6 méteres átmérő társul. Ahogy említettük, egyszerre legfeljebb hét űrhajós kapna helyet a belsőben, akik egy minden fontosabb adatot és információt megjelenítő konzolra támaszkodnak majd, a fellövés során pedig egy külön vészmentő rendszer is a rendelkezésükre áll, amely probléma esetén automatikusan a rakétától messzire repíti a Dragont, hogy a személyzet életét ne tegyék kockára. Külön érdekesség, hogy a kapszula a visszatéréskor nem a tengerbe pottyan majd, hanem fékezőrakéták révén a szárazföldön landol, mégpedig a cég illetékesei szerint egy helikopter precizitásával.

Az első űrhajósok a tervek szerint 2017-ben próbálhatják majd ki az új utazási eszközt, az erre befizető személyeket ekkor juttatnák el az ISS-re.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #35
    ????
    Miva?
  • Irasidus #34
    KVP két dologról írt, nukleáris-sugárhajtómű-VASIMIR komobinációról, és én arra reagáltam. Leírtam többször is, (főleg neked) miért nem működik, arról nem tehetek, hogy nem bírtad megérteni. Aztán te végtelen trollkodásba kezdesz, és mindenféle másról beszélsz, SR-71-EHD-Ionhajtómű-torlósugaras hajtómű, repülőgépről indítható rakéta, stb. Az alufólia modell sem az említett linkeidre írtam, hanem másra. Vagy szerinted az AJAX vagy ION-hajtómű az EHD? Nem. Mint írtam már egyszer, (csak ugye kétszer kell neked, hogy felfogd) nem fogok minden általad idecitált szaron végigmenni, mert egyrészt ilyen undorító troll modón ferdítesz állandóan, másrészt ezt a végtelenségig lehet trollkodni, és utolsó sorban nem ezekről beszéltem.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.09.20. 10:54:33
  • NEXUS6 #33
    Azért az MIT-nél valamivel már tovább léptek ám az alufólia modelleknél. LINK, Illetve az oroszoknak is van koncepciójuk egy kombinált kémiai/elektromos hiperszonikus meghajtásra. Ajax

    Itt a lényeg azon van, hogy rengeteg technológia áll a rendelkezésünkre, amelyek alapján lehetséges lenne egy többször-felhasználható, akár bolygóközi repülésre is alkalmas, egylépcsős, a jelenlegi szállítási rendszereknél, hosszútávon olcsóbb, biztonságosabb és gyorsabb rendszerre.

    Persze kisebb pénzügyi kockázatot jelent a hagyományos, 80 éve alkalmazott elvekre épülő, kémiai űrszállító rakéta rendszerek alkalmazása, mint egy, legalább 1-2 elemében új eszköz kifejlesztése. Valójában ez az oka annak, hogy drága, környezetszennyező és veszélyes technológiát használunk.
  • NEXUS6 #32
    Mérnem képes elérni az űrt?
    Tárgyi tévedések, Pl?

    (Engem is érdekel)
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.09.20. 10:01:14
  • NEXUS6 #31
    Hozzátenném, hogy az amcsi űrsikló csak azt bizonyította be, hogy a többször-felhasználhatóság abban a formában értelmetlen, ahogy végül is megvalósították. Még egyszer mondom: a kémiai rakétatechnológia olyan fizikai, mechanikai, hő és kémiai megterhelésnek teszi ki a felhasznált anyagokat, hogy az ürrepülőgép esetében a boostertől, kezdve a főhajtóműig szinte mindent újra kellett építeni, ami az indítás során magasabb igénybevételnek volt kitéve. Az ürrepülőgépnek nevezett rendszer valójában marhára nem volt repülőgép, a légkört csak a leszállási fázisban gyak mint manőverezést biztosító közeget vette igénybe. Amúgy nagyban hasonlított a rendszer egy sima téglához, mert kb ugyan azzal az anyaggal volt burkolva, illetve a repülési tulajdonságai is hasonlóak voltak. ;)

    A légkört erőforrásként felhasználó indítórendszerek már léteznek, pl az Orbital Science Pegasus rendszere, ami viszonylag olcsón és viszonylag rugalmasan tud kisebb műholdakat indítani gyakorlatilag egy átalakított L-1011 utasszállítóról. A sikeres indítások aránya is 90% körüli, ami kiemelkedőnek számít azért az űriparbban, és egyik sikertelen indítás sem a hordozó hibájára volt visszavezethető.
  • NEXUS6 #30
    Teljesen jó ötlet. A jelenlegi technológiák szinte végtelen kombinációja áll rendelkezésre, amely a légkört nem hátránynak, hanem kihasználandó erőforrásnak tekinti. Ezzel szemben pl. a korábbi cikkben szereplő 20 km-es torony megépítése iszonyat erőforrást igényelne és kitudja hány kilövés alatt hozná egálba a befektetett tőkét már a hagyományos rakétás indításhoz képest is.

    A "repülőszerűbb" jármű előnyei: a lényegesen kisebb igénybevétel, a többször felhasználhatóság, az olcsóbb üzemeltetés, stb. A jelenlegi technológiákra alapuló kutatások alapján képesek lennénk olyan jármű előállítására, amely mondjuk úgy egylépcsős, teljesen elektromos meghajtású, és pár hónaponként képes a földről felszállni eljutni a Mars légkörébe és vissza. A marsi leszállást a ritka légkör és a futópálya hiánya miatt talán nem kéne eröltetni. De a marsi bázis személyzetének cseréje így is biztosítható lenne, valahogy és nem kéne a Marson egy orbitális pályát elérő eszközt építeni fenntartani. Szóval rendszer, olcsón megvalósított, gyakori pár havonkénti kapcsolatot lehetne biztosítani egy marsi kolóniának kb, mint az antarktiszi kutatóállomások esetében, ami azért más megvalósításbe helyezi pl az egész Mars programot.

    Ezzel szemben a kémiai meghajtás kb azt biztosítja, hogy nagy költségvetéssel látványosan elindulunk a Marsra, kitűzzük a zászlót. Majd ha az űrhajósoknak szerencséje van pár év múlva még élve hazaérnek.
  • Irasidus #29
    Az általad leírt rendszer nem képes az űrt elérni, viszont iszonyú drága és nehéz szerkezet lenne. Ráadásul tárgyi tévedések sokasága van az írásodban.
  • kvp #28
    Az altalam leirt nuklearis hajtas tengerszinti vasimr-t hasznalna, csak legkorbol kinyert hajtogazzal. Elso korben a felszallaskor hasznalhatna elektromos impelleres hajtast. Ezt bizonyos sebesseg utan ki lehet egesziteni impelleres kompresszioval mukodo nyilt ciklusos vasimr hajtassal, majd magasabb legkorben es sebessegnel az impeller szuksegtelenne valik es ram + vasimr hajtast hasznal, majd a legkor folott tisztan vasimr-t. A vasimr hajtas ugyanis tengerszintes is mukodik, csak ekkor nagy a hajtogaz veszteseg, ami legkori gazforrasnal nem gond. Ezt a konfiguraciot hivjak egyebkent sokan lifternek. (a vasimr hajtast egyebkent Bussard dolgozta ki, bar o fuzios reaktort javasolt aramforrasnak)

    Viszont az aramforras teljesen mindegy, lehet folyekony plutoniumos gyorsreaktor vagy aksi is, a lenyeg, hogy legyen eleg aram a rendszer mukodtetesere. Az elso (impelleres) fazis egyebkent kihagyhato, ha eleve ram sebessegen indul a hajtomu, amit pl. egy sugarhajtasu hordozogeppen is el lehet erni. Ez eleve az indulo magassagon es sebessegen is javitana. Onnantol ram + vasimr, majd tiszta vasimr hajtomukent uzemelhet a rendszer, ami a legkort, sot a Fold koruli palyat elhagyva is mukodokepes marad. Hatalmas elonye, hogy ekkor nincs folosleges komponens, egy kvazi single stage rendszert kapunk.

    A rendszer komponensei mar ma is elerhetoek, mind a vasimr, mind a konnyu gyorsreaktorok tekinteteben, bar utobbi eseten erdemes kozvetlen ho/aram ciklust hasznalni, pl. a nasa stirling generatorat, ami a szokasos masodik folyadek kort kihagyja es a generator a ket hocserelo kozze van beepitve egy zart gazhuteses rendszerbe. (direkt urbe terveztek, szondakhoz) A forro oldal a reaktor, a hideg oldal kezdetben a belepo legkori levego, ami ezaltal elomelegitesre kerul az ionizalo mikrohullamok elott. Ez egy folyekony plutonium + sooldat es egy viszonylag konnyu nemesgaz hutokoroket hasznalo nuklearis raketanak felel meg. Hatalmas elonye, hogy akkor tud nagy energiat es magas impulzust leadni, amikor vastag kulso hutokozegben halad azaz a legkorben es kemiai eges hianyaban a mikrohullamos melegites scram sebessegen is stabil. A megoldas hatranya, hogy ionizalt plazma csikot hagy maga utan, viszont ez a gaz nem radioaktiv, mivel nem kerult kozvetlen kapcsolatba a reaktorral, tehat maximum ozont es egyeb termeszetes villamlaskor is keletkezo gazokat tartalmaz.
  • Irasidus #27
    Igen, vannak ötletek, kísérletek más megoldásokra is. Ilyen a már említett űrlift is. Nem vagyok ellene a fejlesztéseknek, kísérleteknek. :)
  • Árpicsek #26
    Bizony, bizony vannak még csiszolandó részek :-). Ennyire nem értek a témához, hogy meg tudjam ítélni, mit lehet megvalósítani és mit nem. Valószínűleg nem én vagyok az első, akiben felmerült hasonló ötlet és sokkal-sokkal hozzáértőbbek is megszakérthették már.
    Utoljára szerkesztette: Árpicsek, 2015.09.19. 23:03:39