#31
Hozzátenném, hogy az amcsi űrsikló csak azt bizonyította be, hogy a többször-felhasználhatóság abban a formában értelmetlen, ahogy végül is megvalósították. Még egyszer mondom: a kémiai rakétatechnológia olyan fizikai, mechanikai, hő és kémiai megterhelésnek teszi ki a felhasznált anyagokat, hogy az ürrepülőgép esetében a boostertől, kezdve a főhajtóműig szinte mindent újra kellett építeni, ami az indítás során magasabb igénybevételnek volt kitéve. Az ürrepülőgépnek nevezett rendszer valójában marhára nem volt repülőgép, a légkört csak a leszállási fázisban gyak mint manőverezést biztosító közeget vette igénybe. Amúgy nagyban hasonlított a rendszer egy sima téglához, mert kb ugyan azzal az anyaggal volt burkolva, illetve a repülési tulajdonságai is hasonlóak voltak. ;)
A légkört erőforrásként felhasználó indítórendszerek már léteznek, pl az Orbital Science Pegasus rendszere, ami viszonylag olcsón és viszonylag rugalmasan tud kisebb műholdakat indítani gyakorlatilag egy átalakított L-1011 utasszállítóról. A sikeres indítások aránya is 90% körüli, ami kiemelkedőnek számít azért az űriparbban, és egyik sikertelen indítás sem a hordozó hibájára volt visszavezethető.
#31