Hunter
A Vénusznak is van ózonrétege
Réges-rég a Vénuszra a Föld ikertestvéreként tekintettek, egészen addig, míg a mérések fel nem fedték, hogy légköre valójában egy fullasztó katlan, amit egy elszabadult üvegházhatás ural. Az európai Venus Express azonban most egy újabb közös vonásra bukkant, egy ózonrétegre, amit a Földön kívül eddig csak a Marson észleltek. A felfedezés segíthet az idegen bolygókon élet után kutató tudósoknak a keresés finomításában.
A Venus Express 100 kilométeres magasságban észlelte az ózon spektrális jeleit, igaz a koncentráció a Föld légköréhez viszonyítva alig éri el az 1 százalékot és a vékonyka réteg is körülbelül háromszor magasabban helyezkedik el, mint a földi. A számítógépes modellek azt sugallják, hogy a Vénusz ózonja akkor alakul ki, amikor a napfény lebontja a széndioxid molekulákat. A reakcióban felszabaduló oxigén atomok a bolygó hűvösebb éjszakai oldalán csoportosulnak, molekula párokba (O2) és hármasokba (O3 vagyis ózon) rendeződve. "Azok a fő kémiai reakciók, amik a Föld felső légkörét működtetik, a Vénuszon is működhetnek" - írja Franck Montmessin, az eredményeket az Icarus folyóiratban publikáló kutató, a francia LATMOS légkörkutató központ munkatársa.
Az ózon ultraibolya sugárzás blokkoló képessége miatt nagy szerepet játszik a Földön az élet fenntartásában. Bolygónk fokozott légköri ózonkoncentrációja azonban arra utal, hogy a Földön az ózon nem egyetlen forrásból táplálkozik, a napfény és a széndioxid mellett, a széndioxid fogyasztó fotoszintetikus mikrobák is jelentős részben hozzájárultak a múltban a földi ózonréteg kialakulásához, ezért több asztrobiológus is úgy vélte, hogy egy légkör, ami egyszerre tartalmaz széndioxidot, molekuláris oxigént és ózont, jó eséllyel életet is hordoz.
Mindazonáltal az új eredmény és az a tény, hogy a Marson is a földihez viszonyítva 0,3 százalékos ózon koncentrációt észleltek, azt sugallja, hogy a fent felsorolt molekulák puszta jelenléte nem elegendő az élet létezésének bizonyításához. Ehelyett azt az elméletet erősíti, hogy egy bolygónak legalább a földi ózon mennyiség 20 százalékával kell rendelkeznie ahhoz, hogy ott életet feltételezhessünk. "A Vénuszon, ahogy a Marson is a molekula hármas pozitív azonosítása nem köthető biológiai tevékenységhez" - szögezték le a kutatók.
A Venus Express 100 kilométeres magasságban észlelte az ózon spektrális jeleit, igaz a koncentráció a Föld légköréhez viszonyítva alig éri el az 1 százalékot és a vékonyka réteg is körülbelül háromszor magasabban helyezkedik el, mint a földi. A számítógépes modellek azt sugallják, hogy a Vénusz ózonja akkor alakul ki, amikor a napfény lebontja a széndioxid molekulákat. A reakcióban felszabaduló oxigén atomok a bolygó hűvösebb éjszakai oldalán csoportosulnak, molekula párokba (O2) és hármasokba (O3 vagyis ózon) rendeződve. "Azok a fő kémiai reakciók, amik a Föld felső légkörét működtetik, a Vénuszon is működhetnek" - írja Franck Montmessin, az eredményeket az Icarus folyóiratban publikáló kutató, a francia LATMOS légkörkutató központ munkatársa.
![](https://media.sg.hu/kep/2011_10/ozone.jpg)
Az ózon ultraibolya sugárzás blokkoló képessége miatt nagy szerepet játszik a Földön az élet fenntartásában. Bolygónk fokozott légköri ózonkoncentrációja azonban arra utal, hogy a Földön az ózon nem egyetlen forrásból táplálkozik, a napfény és a széndioxid mellett, a széndioxid fogyasztó fotoszintetikus mikrobák is jelentős részben hozzájárultak a múltban a földi ózonréteg kialakulásához, ezért több asztrobiológus is úgy vélte, hogy egy légkör, ami egyszerre tartalmaz széndioxidot, molekuláris oxigént és ózont, jó eséllyel életet is hordoz.
Mindazonáltal az új eredmény és az a tény, hogy a Marson is a földihez viszonyítva 0,3 százalékos ózon koncentrációt észleltek, azt sugallja, hogy a fent felsorolt molekulák puszta jelenléte nem elegendő az élet létezésének bizonyításához. Ehelyett azt az elméletet erősíti, hogy egy bolygónak legalább a földi ózon mennyiség 20 százalékával kell rendelkeznie ahhoz, hogy ott életet feltételezhessünk. "A Vénuszon, ahogy a Marson is a molekula hármas pozitív azonosítása nem köthető biológiai tevékenységhez" - szögezték le a kutatók.