Több mint hathónapnyi bolygóközi utazás után hétfőn elérte a Vénuszt egy japán űrszonda, a küldetés sorsa azonban teljesen bizonytalanná vált a pályára állítási kísérlet után.

A 300 millió dolláros Akatsukiról az Ikaros napvitorla sikere kapcsán tettünk említést először, ehhez a műholdhoz csatolva jutott el a világűrbe a japán űrügynökség (JAXA) napvitorlája. A japán Vénusz-szonda minden komplikáció nélkül érte el célpontját, a pályára állítási manővert japán idő szerint kedden, a hajnali órákban kezdték meg.

A küldetést felügyelő JAXA megerősítette az Akatsuki hajtóműveinek begyújtását, ami a terveknek megfelelően még azelőtt zajlott le, mielőtt a szonda a Vénusz takarásába került. Ez az előrejelzések szerint egy 22 perces kommunikációs szünetet eredményezett volna, a kommunikáció azonban nem várt módon másfél órán át szünetelt. Az Agence-France Presse beszámolója szerint a szonda nem a megfelelő pályán volt, és nem minden kommunikációs antennáját használta a kapcsolat helyreállásakor. "Nem tudni milyen pályát követ jelenleg a szonda" - idézte még kedden az AFP Munketaka Ueno, a JAXA egyik vezetőjének szavait. "Mindent megteszünk a szonda pályájának kiigazítása érdekében"

A hírügynökség értesüléseit immár az űrhivatal is megerősítette, és bejelentette, hogy a szondának nem sikerült a tervezett pályára állnia, ami pedig a legelkeserítőbb a JAXA számára, hogy űreszközük legközelebb hat év múlva kerül újra a Vénusz közelébe, ennél hamarabb nem nyílik alkalom újabb kísérletre.

Az űrügynökség nagy reményeket táplált az Akatsukival szemben, a szonda megfigyeléseiből sok új dolgot megtudhatnánk a Vénuszról. A május 20-án fellőtt űreszköz két éven át tanulmányozta volna minden korábbinál nagyobb részletességgel a bolygó felhőrendszereit, légkörét és időjárását. Az egyik fő célkitűzés, hogy segítségével megállapítsák, hogyan sodródott a Vénusz ennyire szélsőséges pályára, melynek eredményeként a Földhöz nagyon hasonló égitest egy barátságtalan, vastag kénsavfelhőktől borított, forró világgá változott. "A Vénusz sok tekintetben hasonlít a Földhöz. Nagyjából azonos a tömegük és ugyanazok az alapvető anyagok alkotják mindkettőt" - nyilatkozott állásfoglalásában Takeshi Imamura, az Akatsuki projekt tudósa. "A két világ sorsa mégis különbözőképpen alakult. Tudni akarjuk miért"

Az Akatsuki öt különböző kamerájával különböző hullámhosszokon figyelhette volna a vénuszi légkört, az infravöröstől a látható fényűn keresztül az ultraibolyáig. A szondának az eredeti tervek szerint a bolygó egyenlítője felett egy erősen elnyújtott pályán kellene keringenie, melynek legközelebb pontja 300 kilométer, legtávolabbi 80000 kilométer lenne a felszíntől. Ez a pálya lehetővé tenné számára, hogy a légkör egyes területeit 20 órán át folyamatosan vizsgálja, amivel nyomon követhetők lennének a felhősémák változásai.

A Vénusz-szonda nyomokat keresett volna a nem kevesebb, mint 20 kilométer vastagságú kénsav felhőréteg eredetére és fejlődésére is, infravörös műszerei pedig képesek lennének letapogatni a bolygófelszínt vulkanikus tevékenység után kutatva, ez ugyanis ideális forrása lenne a légkörben található kénnek. A tudósok többsége biztos benne, hogy a Vénusz rendelkezik vulkánokkal, a vastag felhők miatt azonban nem sikerült megerősíteni a feltevést.

A bolygó körül szolgálatot teljesítő európai Venus Express 2005-ben villámokat is észlelt a légkörben, ami meglepte a tudósokat, mivel elméleteik szerint villámlás csak azokban az atmoszférákban alakulhat ki, ahol sok a vízjég kristály, melyek ütközéseikkel felerősítik az elektromos töltést, így az Akatsuki másik feladata a vénuszi villámok kialakulásának vizsgálata lett volna, amihez egy másodpercenként 30000 képkocka rögzítésére képes kamerát használtak volna.